Hidrológiai tájékoztató, 1990
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Horváth János-Fánczi András-dr. Scheuer Gyula: Az egerszalóki De. 42. és a De. 42/a. jelű hévízkút vízföldtani és vízkémiai vizsgálata
3. kép. A De. 42/a. jelú kút kifolyó vize 4. kép. A kút körül képződő édesvízi mészkő Alföld irányában mélybe süllyedve megtalálhatók. A triász karbonátos üledékekre eocén terresztrikumok, felső-eocén mészkő és márga települ, majd az oligocénkori túlnyomórészt agyagos, agyagmárgás rétegek következnek. Az oligocént miocén riolittufa összlet borítja. A szerkezeti mozgások az alaphegységet kiemeltebb és mélyebb helyzetű részekre tagolták. Ennek következtében fiatalabb üledékekkel elfedetten kiemelt helyzetű sasbércek mutathatók ki. Egerszalók és Demjén között a vizsgálatok egy ilyen rögboltozatot rögzítettek, amelynek legmagasabb pontjára tűzték ki a De. 42. jelű fúrást. A terület legjelentősebb vízadó képződményei a triász és az eocén mészkövek, amelyek karszt-, illetve karsztos hévizet tároznak. Az egerszalóki hévízkutak is ilyen genetikailag karsztos hévíztároló-rendszerből kapják vizüket és csapolják meg azt. Az első De. 42. jelű kutat 1961-ben egy kőolajkutatófúrásból képezték ki. A kút a víznyerés szempontjából meddő miocén- és oligocénrétegek alatt települő felsőeocén mészkőből kapja a vizét. A szűrőzött szakasz 397,5—403,5 m között van [3]. Az 1976-ban végrehajtott kútvizsgálat szerint a kút 800 l/min vízmennyiséget volt képes szolgáltatni +0,85 m-en. A fajlagos vízadóképesség q = 85 1/min-nek adódott. A kifolyó víz hőmérséklete 68 °C volt. A kút vízhozama a 80-as évek közepére erősen lecsökkent, ezért újabb kút fúrására került sor. 1987-ben. Az új De. 42/a. jelű hévízkút a régitől kb. 15 m-re mélyült az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (OFKFV) kivitelezésében. A kút 426 m-ig mélyült és a víz a 401—405 m között feltárt karsztos járatból kapja vizét. A kút maximális vízhozama 2350 l/min +0,80 m-en. A kifolyó víz hőmérséklete 70 °C. Az új kút a Heves Megyei Vízmű Vállalat megrendelésére készült és a vizet a tervezett fürdőnél kívánták hasznosítani. A régi kutat lezárták és jelenleg csak az új kútnál kb. 500 l/min kifolyó víz mérhető (3. kép). 3. Vízkémiai vizsgálatok Az FTV a régi De. 42. jelű kút vizét 1975—76-ban, majd az új kutat 1989-ben vízkémiai szempontból részletesen vizsgálta. Meghatározásra került többek között a karsztos hévíz kémiai összetétele. A kapott eredményekből megállapítható volt, hogy a két kút vizének kémiai összetétele azonos (1. táblázat). A feltárt víz alkáliákat is tartalmazó kalcium-hidrogénkarbonátos karsztos hévíz. Ásványi sótartalma 700 mg/l, összes keménysége 27 nkf körüli. A vízben a kalcium-ion dominál. A klorid 40 mg/l és a szulfát 65 mg/l mennyiségben mutatkozott. Így a víz 1. táblázat A De. 42. és a De. 42/a. jelű hévízkút vizének és az édesvízi mészkőképződéssel kapcsolatos összetétel változás az FTV által végzett kémiai vizsgálata Megnevezés De. 42. kút De. 42. kút De. 42/a. kút ,,K" minta „F" minta Vizsgálat ideje 1975. X. 31. 1976. V. 19. 1989. V. 25. 1989. V. 25. 1989. V. 25. Vízhőmérséklet °C 68,0 67,5 68,0 53,5 43,0 Összes keménység, nkf 27,61 26,96 26,95 17,3 14,8 Szabad C0 2 mg/l 1136,9 946,5 — 44,1 24,8 Na + + K + 76,8 80,0 78,7 83,0 80,9 Ca 2 + 150,5 147,1 144,6 80,3 65,9 Mg 2° 28,5 27,8 29,3 26,4 24,4 CI41,0 40,0 40,6 39,6 37,6 SO4 261,7 63,8 62,6 63,8 63,4 HCO 3655,8 649,7 621,2 449,0 393,6 S 24,5 4,5 3,4 0 0 Bepárlási maradék 707,5 709 732,5 560,5 516,5 27
