Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: A főváros első hévízkútja a Margitszigeten

1. kép. A Margitsziget és a Budai Kis-sziget távlati képe (Törs K.: „Die Margarethen-Insel" című, 1873ban kiadott könyvéből) la, vízvezetéke, gázvilágítása volt, egy szóval valóságos szervezett „kis állam" benyomását keltette. A Duna alacsony vízállásakor a part mentén hévforrásokat lehetett látni, ezekre már Bél Mátyás is felfigyelt. Egy ilyen alkalommal született meg a nagy gondolat Zsigmondy Vilmosban, kora egyik legkiválóbb bányamérnökében, hogy a források helyének állandósítására, a vízhozam gyarapítására és a hévíz hasznosítására artézi kutat kellene a szigeten létesíteni. Javaslata meghallgatásra talált és 1866. december 21-én már hozzá is kezdhetett a hévízkút fúrásához, amelyet az óbudai zsinagóga irányába telepített [3], 1867. május 13-án sikeresen elérte a 118,53 m-t, ahonnan 11 000 l/min kifolyóvizet kapott (2. kép). A hévízkút fölé tervezett épület 1872-ben befejezés előtt volt, amelyben a „belégzési termet", az inhalálót is ki akarták alakítani. A hévíz egy részét a felső fürdőházhoz vezették és részben fürdésre, részben az 2. kép. A margitszigeti hévízkút metszete (Törs K.: „Die Margarethen-Insel" című, 1873-ban kiadott könyvéből) oroszlánfejű kifolyóból ivókúrára használták. A felesleges hévíz elvezetésére a kút fölé kerülő épület Duna felőli oldalát romformájúra tervezték építeni. A romantikus „darázskőből" (likacsos édesvízi mészkő) kialakított falon folyatták azután le a Dunába. Ezt örökítette meg Halaváts Gyula az artézi kutak történetéről írott és 1896-ban megjelent művében [1], A Margit-fürdőt Ybl Miklós tervezte és a hévízkúttól mintegy 50 m-re építették fel. Sokak véleménye szerint Európa valamennyi fürdőházának legszebbike között szerepelt. Balszárnyán 21 kádfürdőt, a másik két szárnyában pedig 31 kő-, márvány-, porcelán- és tükörfürdőt alakítottak ki. A légfűtés egyenletes, kellemes hőmérsékletet biztosított az egész épületben. A fürdő orvosa, dr. Kétly Károly egyetemi magántanár jól ismerte a hévíz gyógyhatását, kémiai összetételét pedig Than Károly elemzése nyomán. A 43 °C hőmérsékletű szénsavas, kalcium-magnézium-szulfátos hévizet külső és belső használatra egyaránt alkalmazta és a legkülönbözőbb bőrbetegségek, köszvény, csúz és ízületi betegségek, idegfájdalmak és gyomorhurut gyógyítására javasolta. A fürdő mellé szükségszerűen szállodát is kellett építeni és a 120 szobás Nagyszálló tervezésével ismételten Ybl Miklóst bízták meg. A munkálatokhoz 1872-ben kezdtek hozzá. 1872-ben fejeződik be Törs Kálmán, a neves újságíró „Margit-sziget" c. művének írása, amelyben a sziget történetét, a rómaiaktól egészen a kötet megjelenésének évéig mutatta be. A szerző a bevezetőben kifejti, hogy munkáját nem tekinti saját kutatási eredményének, inkább csak a már meglevő adatokat rendszerezte Römer Flóris, a kiváló természettudós ellenőrzése mellett [2], Az első hévízkút ismertetéséhez pedig Zsigmondy Vilmos már megjelent munkáját használta fel [4], A kiadvány két fő fejezetéből az első a sziget történetét tárgyalja az 1790-es évekig, majd egy séta keretében bemutatja az akkori épületeket, a meleg forrásokat, az artézi kutat és a Margit-fürdő gyógyszolgáltatásait a hévíz kémiai összetételével kiegészítve. Dicséretre méltó a Múzsák Közművelődési Kiadó vállalkozása, amikor 1987-ben megjelentette reprint kiadásban Törs Kálmán művét. E rendkívül olvasmányos, metszetekkel díszített, 140 oldalas összeállítás ma már értékes tudománytörténeti emlék, amely napjaink emberének is gazdagítja ismereteit a főváros egyik különösen szép, állandóan fejlődő természeti értékéről. IRODALOM [1] Halaváts Gy.: A magyarországi artézi kutak története. Az 1896. évi ezredéves kiállítás alkalmával. A M. Kir. Földtani Intézet gyakorlati alk. és népszerű kiadványai. Bp. 1896. [2] Törs K.: Margit-sziget. Pest, 1872. (Reprint kiadás: Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1987.) [3] Vitális Gy.: 100 éves a margitszigeti artézi kút. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. november 17—19. [4] Zsigmondy V.: Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül. Akadémiai értekezések a term. tud. köréből. Pest, 1871. 18