Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Megemlékezés dr. Pávai Vajna Ferencről halálának 25. évfordulóján

Saxlehner Andrásról szóló megemlékezéshez kívánkozik, hogy felhívjuk a figyelmet a VÍZKUTATÁS 1989. évi 2. különszámában megjelent dr. Dobos Irma: „A Hunyadi János keserűvíz származása, jellege és gyógyászati szerepe", valamint Surányi Ernő—Kiss Imre: „A 125 éves Hunyadi János keserűvíztelep és a telepalapító Saxlehner család története" című tanulmányra. Saxlehner András, a 125 éves Hunyadi János gyógykeserűvíz alapítója halála 100. évfordulója alkalmából a Magyar Balneológiai Egyesület és a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) Gyógy- és Ásványvíz Üzem, az ORFI klubhelyiségében 1989. május 31-én kiállítással egybekötött ünnepi megemlékezést rendezett. Ez alkalommal a Saxlehner András emlékérmet (1. és 2. kép) a következő szakemberek, illetve intézmények vették át Kiss Imre VIKUV üzemigazgatótól. Albitz Ferenc, dr. Csermely Miklós, dr. Dobos Irma, dr. Gyarmath Mária, dr. Richter András, Surányi Ernő, Takács Gyula és Wahr Nándorné, valamint az ALFÖLD FÜSZÉRT áruforgalmi kollektívája és a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja. A kitüntetetteknek ezúton is szívből gratulálunk. (Szerk.) Megemlékezés dr. Pávai Vajna Ferencről, halálának 25. évfordulóján Pávai Vajna Ferenc (1886—1964) A trianoni békeszerződés utáni Magyarország szénhidrogén- és hévízkutatásának egyik jellegzetes alakja Pávai Vajna Ferenc geológus, aki 25 évvel ezelőtt, 1964. január 13-án Szekszárdon halt meg. Neve és tevékenysége szorosan összefügg azzal a kutatási módszerrel, amelynek egyedüli képviselője volt az országban, s talán éppen ennek köszönhettük, hogy a szénhidrogén-feltárásra irányuló alföldi kutatómunkája minden esetben a szénhidrogén helyett hévizet tárt fel. Emellett messzemenően szorgalmazta nemcsak a hévíz további kutatását, hanem széles körű hasznosítását is. 1886. március 6-án a Nagyenyed melletti Csongván született. Iskoláit a híres nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, majd a budapesti Tudományegyetemre iratkozott be és 1910-ben Koch Antal profeszszornál doktorált. A következő évben már részt vesz Böckh Hugó irányításával az Erdélyi-medence szénhidrogén-kutatásában. Még ugyanebben az évben Selmecbányára kerül a Böckh tanszékre és ettől kezdve a legkövetkezetesebben követte professzorának tanait. 1915 és 1918 között a Dráva és a Száva között, majd a Dunántúl déli részén folytatott kőolaj- és földgázkutatást. A Pénzügyminisztérium Bányászati Főosztályán 1920-tól teljesített szolgálatot, 1930-ban pedig a M. Kir. Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig. Reaktiválása (1950) után még 1957-ig dolgozott az intézetben. Külföldi útjai közül a legjelentősebb a toscanai (1928), ahol a geotermikus energia hasznosításával ismerkedett meg, s hazai viszonylatban is nagy lehetőséget látott a „föld ingyen energiájának" kiaknázásában. Hévízfeltáró tevékenységét a szénhidrogén-kutatásnál alkalmazott földtani módszere segítette elő. Amikor a Pénzügyminisztérium 1921-ben őt bízta meg az alföldi kincstári kutatások irányításával, úgy gondolta, hogy itt minden bizonnyal ugyanolyan gyűrt formák mutathatók ki, mint az erdélyi és a dunántúli területen. Feltételezése szerint a kőolajat tároló boltozatra a felszínközeli negyedkori üledékekben is talál utalást. Munkáját Hajdúszoboszlón kezdte, ahol már korábban geofizikai mérésekkel kimutatott boltozatra Böckh Hugó jelölte ki az első kincstári fúrás helyét. A 300 m körüli mélységet már elért fúrást Pávai Vajna Ferenc leállította és a kis mélységű aknák dőlésmérései alapján új helyen tűzte ki a kutatás helyét. Az 1925 végén 1090.7 m-re kiképzett kút 1600 l/min 73 °C hőmérsékletű hévizet és 730 m3/d gázt adott. Szénhidrogén-kutatás szempontjából ez és a többi hasonló módszerrel kijelölt kutatófúrás (Hajdúszoboszló II., Debrecen I—II., Karcag I—II.) is csak hévizet és nem ipari mennyiségű gázt tárt fel. Vitathatatlan, hogy e nem mindennapi egyéni módszernek köszönheti Hajdúszoboszló a kiváló gyógyhatású jódos-brómos hévíz feltárását (1925) és hasznosítására épített fürdőt (1927), amely ma már nemcsak országhatáron belül, hanem azon túl is jól ismert. A kincstári fúrások telepítésével oldódott meg a debreceni fürdő melegvíz-ellátása az 1930-as évek elején. Karcagon a „Berek" nevű határrészen fürdőt és üveggyárat építettek a hévíz és a gáz hasznosítására. Szeged első hévízkútját, az Anna-kutat együtt szokták Pávai Vajna Ferenc nevével említeni, bár a kút életre hívása leginkább a város műszaki vezetőségének köszönhető. Pávai Vajna Ferenc érdeme inkább abban csúcsosodik ki, hogy jó meglátással megjósolta 1928-ban Szeged jövőjét, amelyről így ír: „Bizton számíthatunk gazdaságosan kitermelhető szénhidrogénekre. amelyek a város iparát fogják kedvezően fokozni." Igazát az utódok majd 40 év után, az 1960-as évek második felében tudták bizonyítani. Még az 1920as évek eredményei közé tartozik a szolnoki fürdő hévízkútja kiképzésében való közreműködése. Kevés eredményt hozott a nagy körültekintéssel és alapos földtani vizsgálattal előkészített lillafüredi (855 m) és később a székesfehérvári (1241 m) hévízfeltárásra irányuló fúrás. Mindkettő csak kis mennyiségű langyos és hideg ásványvizet tárt fel, az utóbbi Csitári-kút néven ma is üzemel. A fővárosi melegvizű fürdők vízellátásának javításában elévülhetetlen érdemeket szerző Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár halála után a fürdők igazgatósága Pávai Vajna Ferencet kérte fel az 1930-as évek elején a Rudas-fürdő fűtésének megoldására. Az öszszeállított javaslat feltételezte, hogy a triász dolomitot •fedő jelentős vastagságú oligocén márga megakadá8