Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Molnár Béla: Megemlékezés dr. Miháltz Istvánról halálának 25. évfordulóján

lyozza a hideg csapadék- és a Duna-víz keveredését a hévízzel és ugyanakkor a feláramló hévíz nagyobb hőmérsékletét a fedő felé konzerválja. A kutak kitűzésekor már nem a gyűrt formák, hanem a töréses zónák nyomozását tervezte Pávai Vajna Ferenc. Fűtésre alkalmas hévizet nem adott ugyan a három kút (36,8 m, 34,4 m és 151,0 m), de a forrásoktól eltérő kémiai összetételű gyógyvíz ivókúrázó hely "kialakítását tette lehetővé. A kutak azonkívül, hogy kis távolságon belül is lehet eltérő minőségű ásványvizet feltárni bebizonyították még, hogy nem törvényszerű az így telepített kutak között a kölcsönhatás kialakulása. A főváros néhány fürdőjének fejlesztéséhez újabb hévízkút létesítését tervezte. Ezek között szerepelt a Széchenyi-fürdő is. Elmélyült és alapos földtani vizsgálatok előzték meg a városligeti II. sz. hévízkút helyének kitűzését és a tervezett mélység megállapítását. A M. Kir. Földtani Intézeten kívül Pávai Vajna Ferenc is készített szakvéleményt, de végül a hévízkút egy bizottság munkájának lett az eredménye. A végleges tanulmány összeállításában Vendl Aladár is részt vett, s ennek alapján a reméltnél jóval kedvezőbb eredménnyel készült el a hévízkút. A margitszigeti újabb kutak tervezéséhez a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a geológusok legkiválóbbjait kérte fel. A II. sz. Magda és a III. sz. kút helykijelölésében és szakvéleményezésében, valamint a tabáni kutatásban Pávai Vajna Ferencen kívül Vendl Aladár és Weszelszky Gyula is részt vett. Kétségtelenül Pávai Vajna Ferenc nevéhez fűződik a pesterzsébeti hideg sós, jódos gyógyvíz feltárása. A szénhidrogéntároló szerkezet feltételezését már azzal is igazoltnak látta, hogy a 100—170 m közötti miocén rétegekből 10 g/l sótartalmú gyógyvizet nyertek. Eredményesen végződött a Maros Imrével közösen megoldott ukki ivóvízbeszerzés. Javaslatuk alapját a harmadidőszaki képződményekben mért dőlésadatokkal kimutatott boltozat képezte. Pávai Vajna Ferenc a szénhidrogén-kutatás és hévízfeltárás mellett — különösen munkásságának első éveiben — figyelemre méltó barlang- és néprajzkutatást végzett. Kevéssé ismert, hogy elsőként ő javasolta a Miskolc melletti tapolcai barlangfürdő kiépítését. Néprajzkutatása az erdélyi tájakhoz kötődik és akkor zárult le, amikor behatóan kezdett a geológiával foglalkozni. Ez irányú munkája azért is különösen értékes, mert előfordulhat, hogy a néprajzi emlékekkel együtt a gyűjtés és a feldolgozás helyei is nyomtalanul eltűnnek. A mindenáron való kőolaj- és földgáz-kutatása nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártak tőle és ő maga is szorgalmazott. Helyette hévízzel gazdagította az ország néhány városát és közülük Hajdúszoboszló emlékszobával, Debrecen és Szeged emléktáblával állított neki maradandó emléket. Dr. Dobos Irma Megemlékezés dr. Miháltz Istvánról, halálának 25. évfordulóján Dr. Miháltz István (1897—1964) Dr. Kriván Pál felvétele Miháltz István halálának negyedévszázados évfordulóján munkásságát és szerepét a magyar földtanban már hosszabb idő távlatából értékelhetjük. Miháltz 1. Erdélyben, Árpástón született. Édesapja Magyarvalkón volt lelkész, öccse elismert festőművész. Három fiúgyermek apja. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. Ezt befejezve, rövid állattani tanszéki szolgálat után a Földtani Tanszékre került, ahol 41 év alatt végigjárta az egyetemi fokozatokat, majd 1952-től egyetemi tanárként annak vezetője volt. Első tanulmányait a szülőföld közelsége határozta meg, a Bihar hegység barlangjaival. Kalotaszeg morfológiájával és Magyarvalkó földtani viszonyaival foglalkozott. 1937-ben jelent meg az Alföldről, a szegedi Cserepes sorról szóló geológiai munkája. Ezt követően egy-két kivételtől eltekintve haláláig csak az Alföld, vagy az Alföldhöz csatlakozó területek fiatal földtani képződményeit tanulmányozta. Tanszékvezetői kinevezését nagyban segítette, hogy 1952-ben Szegeden volt az „Alföldi Kongresszus", ahol addigi munkájáról beszámolva a szakközönség körében komoly elismerést váltott ki. Miháltz I. nem tartozott a sokat publikáló kutatók közé. Ennek oka az volt, hogy a téma csak addig érdekelte, amíg azt meg nem oldotta. Viszont a téma megoldásáig és lezárásáig nagyon nehezen tudott eljutni. Éppen ezért gyakran egy-egy dolgozatot akár egy évtizedes munkát és eredményeket szintetizálóan adott közre. Ilyen volt a Duna—Tisza-csatorna nyomvonalának és a Duna—Tisza köze déli részének földtani viszonyaival foglalkozó munkája, vagy az eróziós és felhalmozódási ciklusokról szóló dolgozat. Kutatómunkáját sokszor a gyakorlati élet igényei határozták meg. A Duna—Tisza-csatorna nyomvonalán kívül számos vízföldtani szakvéleményt adott. Foglalkozott a tiszai vízlépcsők földtani viszonyaival, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területének vízföldtani adottságaival, számos öntözőcsatorna nyomvonalának, szivattyútelep helyének földtani felvételezésével, öntödei- és üvegipari homok kutatásával. Vízföldtani munkájáért a Vízügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Jelentős feladatot vállalt az 1949—52 között folyó és az egész Alföld területére kiterjedő földtani térképezésben. Sümeghy J. és ő voltak a térképező csoport vezetői. Kutatómunkájának értékelésénél hangsúlyozni kell, hogy a fiatal földtani képződmények céltudatos tanulmányozását olyan időszakban vállalta, amikor az a geológusok között még nem volt túl divatos. y