Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Sajgó Zsolt-dr. Scheuer Gyula: Az almásneszmélyi Csokonai-forrás vízföldtani viszonyai

tel szabályozása. 5. A talaj vízháztartásának javítása, öntözés. A publikáció nyelvére, a megjelenés helyére és a szerzőire vonatkozóan reprezentatív felmérést végeztünk, amely a tanulmányozott 8263 publikáció 10%-ára terjedt ki. Ezen utóbbi vizsgálat eredményeiből főként a pályakezdő hidrogeológusok vonhatnak le hasznos tanulságokat. A vizsgált vízföldtani publikációk összefoglalásainak, illetve referátumainak terjedelme 167 740 hasábsor, ami átlagosan 20 referáló hasábsornak felel meg. A magyar publikációk részaránya a világ többi vízföldtani szakirányú munkáiból — a jelen szakirodalmi elemzés tanúsága szerint 6%, ami tükrözi a magyar vízföldtani kutatás nemzetközi szintű megméretését is, — és ez jónak mondható. A magyar vízföldtani publikációk tartalmát tekintve a fenti témacsoportok szerinti megoszlása az alábbi képet mutatja: Az 1. témacsoportba 40%, a 2. témacsoportba 13%, a 3. témacsoportba 28%, a 4. témacsoportba 4% és az 5. témacsoportba 15% sorolható. Ha nemzetközi összehasonlítással élünk (1. ábra), akkor szembetűnően látható, hogy a 2., 4. és 5. témacsoportban közel azonos arányban veszünk részt a vízföldtani kutatásban, amint az nemzetközi méretekben folyik. Ugyanakkor az 1. témacsoportban, amelyben főleg elméleti művek szerepelnek, lényegesen nagyobb súllyal veszünk részt a vízföldtani kutatásban, míg a 3. témacsoportban, amelyben főleg gyakorlati művek szerepelnek, — lényegesen Témacsoport 1 ábra. A vízföldtani publikációk témacsoportkénti megoszlása A vizsgált összes publikáció, 2. A vizsgált magyar művek. 1. táblázat A vizsgált publikációk témacsoportkénti megoszlása Terjedelem 1. téma2. téma3. témacsoport 4. téma5. témaösszesen (db) 1. 2. 3. I 4' 5. 6. 7. Világ 1939 524 4328 783 689 8263 Magyar 178 56 126 16 64 440 kisebb súllyal. A témacsoportonkénti pubikáció megoszlást az 1. táblázatban foglaltuk össze. A vízföldtani publikációk nyelvét illetően az elemző munka eredményeiből látható, hogy az angol és az orosz áll az első helyen 37—37%-kal. A további sorrend a következő: 7% német, 4% francia 3% magyar és a 1% cseh és szlovák, valamint a fel nem sorolt nyelvek összesen 11%-kal vesznek rész a sorban, — a vizsgált 8263 publikációra vetítve. A vizsgált vízföldtani témájú művek 43%-át egyedüli szerző, 57%-át pedig kettő, vagy kettőnél több szerző adta közre. Ehhez az arányhoz áll közel (+5% eltéréssel) az egyes országok ezúton vizsgált publikációja, kivéve a magyar szerzőket, akiknek 75%-a egyedüli és csupán 25%-a kettő, vagy ennél több. A jövőre vonakozóan befejezésül a fenti vízföldtani irodalom-elemző vizsgálat eredményeiből három tanulságot emelünk ki: 1. Az egész világon a gyakorlati vonatkozású elméleti vízföldtani kutatás kerül előtérbe; 2. A betekinthető szakirodalom elsősorban angol- és orosz-nyelven férhető hozzá; 3. A kettő vagy ennél több szerző termékenyebbnek mutatkozik az egyedülinéi. IRODALOM [1] Bogomolov G. M.: Osnovü gidrogeologii. Nedra, Moszkva, 1955. [2] Erdélyi G.-né (szerk.) Bibliografija po primeneniju raatematiceskih metodov i EVM v geologii (1977—1981).A MAFI kiadása. Bp. 1984. [3] Ezekiel M.—Fox K.: Korreláció és regresszió analízis. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1970. [4] Hámor G.: A vízföldtani kutatás kiemett feladata. In: Magyar Állami Földtani Intézet 1986. évi munkája. MAFI évi jelentése az 1986. évről, 1988. 7—18. [5] Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. [6] Tóth-Zsiga J.: A bauxitföldtani irodalomkutatás tapasztalatai. Kézirat, Bp. 1985. MAFI Adattár, T.: 13403. [7] Vincze J.: Matematikai statisztika. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1968. [8] Vitális Gy.-. Az Országos Földtani Adattár tudománytörténeti értékű kéziratos területi jelentései 1839—1899. A MAFI Evi jelentése az 1986. évről, 1988. 613—625. [9] Zötl G. J.: Karszthidrológie. Springer Verlag, Wien—New York, 1974. Az almásneszmélyi Csokonai-forrás vízföldtani viszonyai SAJGÓ ZSOLT—

DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés A Gerecse hegység északnyugati lábánál a Duna közelében annak árterén Almásneszmély (Dunaalmás) község területén két régóta ismert karsztos hévforrás fakad (1. ábra). E források vízföldtani viszonyairól Vigh Gy. [6] és Papp F. [2] közöltek adatokat. A források vízkémiai adottságait pedig Emszt K. [1] vizsgálta többek között. A két forrás egymástól kb. 400 m távolságra van. 26