Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Sajgó Zsolt-dr. Scheuer Gyula: Az almásneszmélyi Csokonai-forrás vízföldtani viszonyai

1. ábra. Helyszínrajz az almásneszmélyi karsztos hévforrások feltüntetésével 1. Csokonai-forrás, 2. Lilla-forrás, 3. Fúrás, 4. Jelentősebb édesvízi mészkő előfordulás. A Csokonai-forrás (Szigeti-forrás) a község nyugati elvégződésénél a vasúti megállótól kb 150 m távolságra nyugatra a Tatai-patak közelében tört a felszínre. A harmincas években a forrásvíz hasznosítására strandfürdőt létesítettek és a forrást 5 m mély és 4 m 0-jű aknakúttal foglalták. Az irodalmi adatok szerint [2] ekkoriban egy 22 m fúrást is mélyítettek. A forrásvíz hőmérséklete 22—25 °C volt és Papp F. [2] közlése szerint 1951—1957 között történt mérések a Duna vízállásától függően 1710—866 l/min forráshozam értékeket eredményeztek. A megfigyelések szerint a forrás a hetvenes évek elején még 1000 l/min vízmennyiséget szolgáltatott, majd fokozatosan elapadt és az akna fenékszintje alá süllyedt a vízszint. Ezzel a forrás megszűnt. A strandfürdőt is a közelmúltban bezárták. Jelenleg a volt forrásfoglalás és a strand igen elhanyogolt, pusztuló állapotban van (1—2. kép). A másik forráskilépés „a Lilla-forrás" az almásneszmélyi református templom melletti vasúti aluljáró közelében a vasúti töltés lábánál a folyó felőli oldalán lépett a felszínre. A közelmúltban végzett megfigyelések szerint a forrás még a hetvenes évek elején működött és vízhozama kb. 300 l/min volt. 1980ban már elapadt. Az egykori mérések szerint a víz hőmérséklete 23,5 °C volt. A rendelkezésre álló vízvegyvizsgálati eredmények [1] szerint a források vizének összetétele teljesen megegyező. A források vize a kalcium, magnézium hidrogén-karbonátos egyszerű kénes vizek csoportjába tartozik. A kalciumot 85—89 mg/l közötti értékben mutatták ki, a magnézium 46—49 mg/l mennyiségben jelentkezett. A klorid, a nátrium és a szulfát alárendelt mennyiségben volt kimutatható a vízben. A volt almásneszmélyi hévforrások kémiai összetételük alapján szervesen kapcsolódnak a Dunántúliközéphegység peremén fakadó karsztos hévforrásokhoz (Tata, Esztergom): Egyedi sajátosságot kölcsönöz azonban a forrásoknak a nagyobb szulfid tartalom (1,5 mg/l), amely miatt már a kénes vizek csoportjába sorolhatók. Ez arra utal, hogy a karsztos tároló rendszeren belül a forrásokhoz kapcsolódó vízutánpótlási területen olyan egyedi adottságok és feltételek alakultak ki, amelyek az átlagnál nagyobb szulfid mennyiségét biztosítják. A vízben a magnézium mennyisége megközelíti a kalciumot. Ez az adottság dolomitos tárolórendszerből történő származásra utal. A források elapadását, illetve megszűnését a karsztrendszerből történt nagymértékű vízkitermelés okozta, melynek hatására a karsztvízszintekben jelentős süllyedések következtek be. E tevékenységnek estek áldozatul a dunaalmási hévforrások is. Ezzel a Gerecse hegység egyik igen érdekes vízföldtani adottsága szűnt meg. 2. A hévforrások vízföldtani jellemzése Az almásneszmélyi hévforrások a nyugat-gerecsei karsztvíz megcsapoló rendszer szerves tartozéka, amelynek fő képviselői a tatai források voltak. A források helyzetét vizsgálva megállapítható volt, hogy azok a Duna ártéri szintjében fakadnak, ezért azokat a folyó árhullámai időszakosan elöntötték, így morfológiai helyzetük alapján ártéri forrásoknak tekinthetők, amelyekre a folyó alapvető befolyást gyakorol. Morfológiai helyzetükből adódóan az is lerögzíthető, hogy genetikailag alulról folyóvízi üledékeken keresztül törő hévforrások csoportjába sorolhatók. Ez a forrástípus a karsztos hegységeink előterében nagyon gyakori (Tatai Fényes források, Bp. Római-fürdő, Eger stb.) A korábbi ilyen típusú forrásoknál nyert eredmények és tapasztalatok alapján valószínűsíthető volt itt is, hogy a folyóvízi szemcsés üledékek alatt azzal 1. kép. A Csokonai-forrás tönkrement aknás forrásfoglalása •Ml 2. kép. Az almásneszmélyi strand pusztuló medencéje 27