Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mártha József: Gondolatok az első hazai vastestű hajóról

IRODALOM [1] Backer, R. D.: Bringing the Sahel back to lile. The Courier, No. 47. 1978., Brüsszel. [2[ Berkofsky, L. : Hainfall patterns in the desert. World Climate Programme, WCP— 75, WHO. 1983. Genf. [3] Bernus, E.—Pelissier. B. ; Man: creator or victim of the desert. The Courier No. 47., 1978. Brüsszel. [4] Brabyn, H.: Sahel land of no return? The UNESCO Courier, 1978. Bern. [5] FAO : Desertification in Africa. Document A. (Conf. 74/2). The Courier No. 47. 1978. Brüsszel. [6] FAO—VIZITERV : Agricultural development in the Jebel Marra area, Sudan. 1975. Budapest. [7] Gábri M.: Az afrikai sivatagosodás és a vízgazdálko­dási tervezés. V. K. 2. sz. 1985. Budapest. [8] Gábri M.: Enforcement of dynamic concept in irrigation planning and design against desertification. ICID, New Delhi. 1987. 88—91. [9] Kiano, J. G.: Development and desertification. The Courier, No. 47. Brüsszel. 1978. [10] WMO : Report on the climatic situation and drought in Africa, WCP— 61., 1983. Genf. [11] WMO: Rainfall patterns in the Desert, WCP— 75., 1983. Genf. Gondolatok az első hazai vastestű hajóról MARTHA JÓZSEF I. oszt. tengerész gépüzemvezető A hajóépítő társadalmak i. e. 250 év óta ismerték és felfigyeltek Archimedes vízkiszorításról alkotott tör­vényére. Az újkor kezdeti vezető hajóépítő államok, Franciaország és Anglia, már tiszteletreméltó számí­tási és konstrukciós magasiskolát teremtettek a hajó­építésben. Az árbocok és kötélrendszereik végső alak­jaikban bonyolult erőműtani megoldást képeztek. Az építőanyag mindenkor a fa volt, ennek is néhány faj­tája. Kiegészítő szerelvényekként viszont, egyaránt használták, az ólmot, vasat, rezet, bronzot, akár oldal­palánk, vagy fenékrész védelmére is. A megoldásoknál az, hogy fémből épüljön egy hajó­test, képtelen utópiának tetszett még a 18. század vége­felé is, pedig ekkor már pontos számításokkal készültek a hajótestek. „WOOD CAN SWIM, IRON CAN'T" hang­zott a megdönthetetlen érv a korabeli feljegyzések sze­rint (a fa úszik, a vas nem tud). Ennek ellenére 1787-ben John Wilkinson egy 70 láb hosszú bárkát épített, vastesttel a „Trial"-t. A test igen könnyedén mozgott a vizén és a lemezanyag önsúlya ki­sebb volt, mint a feltételezett faanyag, fából építés esetén. A téma vizsgálatánál, a vas felhasználását ösztönző másik tényezőt, a gőzgép fejlődését is hasznos áttekin­teni. Az emberiség hosszú távon kevés olyan sokoldalú találmányt alkotott, mint egy évszázadon át a tökélete­sedő, világrészeket összekötő, gazdagító gőzgépet. A ha­józásnál évszázadokon át tökéletessé alakult test és vi­torlázat, „kimeríthetetlen" ingyen meghajtó energiá­jával, rohamosan szorult háttérbe. Denis Papin, már 1690-ben hirdeti, a gőzzel hajtható csónak lehetőségét, amit egy Jonathan Hulls nevű angol órásmester farkerékhajtású tolóhajóval a következő év­században megvalósít, egy primitív megbízhatatlan gép­pel, amely idő előtt üzemképtelenné válik. Gyorsan át­tekintve a folytatást, 1783-ban Marquis Claude de Jeuffroy d'Abbans második hajója a „pyroscaphe", a franciaországi Saone folyón, oldallapát-kerekekkel már biztonságosan működik, ám a Francia Akadémia ért­hetetlen rövidlátása elutasítja alkalmazását. Sajnálato­san Napoleon sem ismeri fel később, a részére bemu­tatott első „fultoni" gőzhajót, pedig talán alkalmazásá­val a történelmet fordította volna más irányba pl. Trafalgarnál. 1786-ban Amerikában, a Deleware folyón is elindul egy géphajó elsőként, John Fitch építésében, vertikáli­san kétoldalt alkalmazott hat függőleges evezőlapáttal, irreális tökéletlen szerkesztésű meghajtógéppel. A biztonságos üzemű hajók sora Skóciában a kiváló hajószerkesztő és építő, William Symington, majd tár­sult üzemeiben indul 1788-tól. Híres hajója a „Charlotte Dundas" megbízható vontatóhajóként vált ismeretessé. A „symingtoni" törekvések lelkes megfigyelője volt a francia Robert Fulton, aki a lapátkerék mellett más meghajtásokkal is kísérletezett. Elkészült első működő hajója a Szajnán 1803-ban a fentiekben már jelzett közömbösséggel találkozott, így Amerikában készíti el 1807-ben laposfenékkel kialakított, első igazi gőzhajó­ként emlegetett „Clermont"-ját a Hudson folyónál. A 140 láb hosszú hajó érdekessége, hogy Angliából ho­zatott „Boulton-watt" gépi berendezéssel rendelkezik. Innen visszatérhetünk az eredeti témához, mivel a „Clermont" után alig másfél évtizeddel vízrebocsájt­ják az angol csatornát biztonsággal átszelő „ Aaron Manby" gőzöst, az első vastestű géphajót. Magyarország az európai kontinensen az elsők között rendelkezett biztonságosan üzemelő gőzhajóval, egy lelkes polgár, a pécsi illetőségű Bernhard Antal hozzá­értése és áldozatvállalása által. Jóépítésű hajója a „Carolina" a Dráva melletti Sellyén 1817-ben indult meg és vontatóhajóként működött (1. kép). Mint annyi 1. kép. Carolina, az első dunai gőzhajó, épült 1818-ban (A MAHART hajózástörténeti gyűjteményéből) esetben mindmáig, az értetlenség és gáncsoskodás következtében csak Széchenyi tekintélyével több mint tíz év múlva indult meg, sajnálatos tényként az érdem­leges hajózás és hajóépítés. Széchenyi angliai tanulmá­nyai természetesen determinálják a hazai hajózás és hajógyártás fejlődését. Anglia nemcsak hajógépeket és szakembereket, hanem szétszerelt és összerakható ha­jótesteket is küldött ezidőben, és ennek kihatása pá­rosulva az ausztriai gyakorlattal fellelhető a kezdeti hajógyártásunk kezdetében. Az „Aaron Mamby" építése után Angliában sor­ban készültek a vastestű hajók, így nálunk már a kez­deti időszakban a géphajógyártásnál elkészül az első vaslemez testű hajó, amely az Óbudai hajógyárban (2. kép) 1839-ben került vízrebocsájtásra, „Sophia" név­vel. A jelenkor szakmai ismereteivel nézve meglepő az a technikai bátorság, ahogy akkor fából készült szerke­zetű és fatestű hajókon, kezdetleges tüzelőrendszerű, keményjárású egyre tökéletesedő gépekkel meglepően tartós élettartamú gazdaságos, de mégis mennyiségi te­herfuvarozást teljesítettek. A „Sophia" különlegessége is az volt, hogy a borda­szerkezete teljesen fából készült, különben az Óbudai hajógyár 17-ik hajója volt építési sorrendileg és utalás­sal a korábbi angliai kihatásra, a gépeit a greenwichi John Penn and Son cég szállította, mégpedig ún. os­cilláló, azaz billenő hengeres kivitelben. A hajó neve 15

Next

/
Thumbnails
Contents