Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: A nagy-kevélyi hegységrész paleokarszt-hidrológiai viszonyainak negyedidőszaki rekonstrukciója

1. ábra. Áttekintő helyszínrajz az egykori hévforrások helyét rögzítő édesvízi mészkőelőfordulások feltüntetésével 1. Mai dán fennsík, 2. Monalovác hegy, 3. Polyána, 4. Verebes dűlő, 5. Pusztahegy, 6. Felsőhegy, 7. Kápolna tető, 8. Zsellér hegy, 9. Kápolnatető alsó, 10. Zsellér hegy alsó, 11. Budakalász, 12. Péterhegy, 13. Ürömhegy, 14. Aranyhegy, 15. Aranyhegy alsó, 16. Urömhegy alsó I. Római fürdői hévforrások, II. Csillaghegyi hévforrások, III. Békásmegyei Attila-forrás meghaladja. Az édesvízi mészkőből hazai vonatkozásban egyedülálló halfauna és víziló került elő, bizonyítva a források nagyságát és kiterjedését, kedvező életteret biztosítva ezzel az egykor itt élt állatoknak. Az ürömi egységnél az édesvízi mészkövek különböző magasságokban települnek, jelezve azt, hogy a pleisztocénen belül a Duna és a Solymári-völgy mélyüléséhez kapcsolódva, az erózióbázis süllyedését követve, több lépcsőben hévforrás elapadás—megszűnés és újak keletkezése következett be a mai állapot kialakulásáig. A másik terület, ahol az édesvízi mészkövek csoportosulnak és igen dinamikus hévforrás-tevékenységet jeleznek, Békásmegyer—Monalovác hegy—Budakalász —Dunavölgy közötti rész, amelyet budakalászi egységként különíthetünk el. E területen belül 10 önálló édesvízi mészkőtérület mutatható ki. Különösen az alsópleisztocén (alsó biharium) során volt a legerőteljesebb a hévforrásműködés, mert ebben az időben jöttek létre a legnagyobb és legvastagabb édesvízi mészkőösszletek, amelyek nyersanyagát képezték a római korba visszanyúló, még ma is tartó intenzív kőbányászatnak. Ennek következtében számos felhagyott kőfejtő ismeretes a területen. Ma már ezek közül csak a Monalovác hegyi (2 jelű) terület kőzetanyagát fejtik és hasznosítják építőipari célokra. Egyidejű, igen kiiterjedt hévforrás-tevékenységet — a mainál lényegesen nagyobbat, mind a jelentős számában, mind pedig a vízhozamban — jeleznek a 220—240 tszf.-i magasságban települő édesvízi mészkövek. Ide sorolhatók az előbb említett Monalovác hegyin túlmenően a pólyánál (3 jelű), pusztahegyi (5), felsőhegyi (6), kálváriatetői (7), zsellérhegyi (8) előfordulások. Ezek egyben korban a legidősebb mészkövek [2] a vizsgált területen, vagyis az édesvízi mészköveket létrehozó hévforrás-tevékenység kezdete és megindulása a nagy-kevélyi hegységrésznél a budakalászi egységhez kapcsolódik. A faunisztikai [2] és geokronológiai vizsgálatok azt igazolják, hogy az alsópleisztocén felső részében (alsó biharium) indult meg az olyan hatalmas és intenzív hévforrás-tevékenység, amely az előbb említett jelentős édesvízi mészkőterületeket létrehozta. Ehhez kapcsolódva megjegyezzük, hogy a Budai-hegység peremi területein — Rózsadomb, Gellért-hegy— ebben az időszakban képződött mészkövek a leggyakoribbak, így levonható az az általános következtetés, hogy az édesvízi mészköveket létrehozó hévforrás-tevékenység „virágkora" a pleisztocénen belül az alsó bihariumban volt. Ekkor alakultak ki olyan kedvező vízföldtani és egyéb tényezők (éghajlat), amelyek a hévforrás-működésnek és ezzel az édesvízi mészkőképződésnek optimálisan megfeleltek. Az előzőekben felsorolt édesvízi mészkövek közül a ma is fejtés alatt álló Monalovác hegyi terület a legjelentősebb. Érdekes módon közvetlen környezetében hiányoznak a víztartó és vízvezető karbonátos kőzetek, amelyekből a források származhattak. Az édesvízi mészkövet és a feküt feltáró fúrások azt igazolták, hogy az egykori forrásvizet a felszínre vezető kőzetet a mészkő eltakarja. A megfigyelések szerint a mészkő forrástavakban képződött. Az eddig előkerült faunaleletek [2] közül a víziló a legjelentősebb, bizonyítva ezzel a forrásműködés jelentős kiterjedését. A harmadik édesvízi mészkőelőfordulási egységként különíthetjük el a majdánl területet, amely Pomáz község felett 180 tszf. magasságban lapos fennsíkot alkot. E területen ez az egyetlen, de igen jelentős előfordulás. Több kisebb-nagyobb bányagödör tárja fel. Elterjedése és vastagsága alapján itt egykor (alsó biharium) hatalmas hévforrás-tevékenység volt. Az édesvízi mészkő tavi-mocsári típusú, amely tavi forrásműködést igazol. A mészkő nagy területi elterjedése alapján az valószínűsíthető, hogy a forrásvíz nem egy helyen koncentráltan tört fel, hanem egymástól kisebbnagyobb távolságra (50—200 m), összefüggő főrendszert alkotva. Az édesvízi mészkő rétegzettség! és kifejlődési adottságai bepillantást engednek ennek a tőrendszernek életébe. Kimutatható a tavak időszakos kiszáradása, teljes elmocsarasodása és dinamikus megújulása, ami a hévforrások működését meghatározó vízföldtani viszonyok változásával áll szoros összefüggésben. Pomáz iCsobánka Majdan Kiskevélj Nagykevéh Budakatisz Pilisborosjenö Békásmegyer Üröm Péter-hegy Csillaghegy Csücs-hegy 24