Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: A nagy-kevélyi hegységrész paleokarszt-hidrológiai viszonyainak negyedidőszaki rekonstrukciója

gyai, valamint az I. sz. anyagnyerőhely földtani viszonyai" (T 13055) c. jelentések. Az általánosnak minősített jelentések körébe a nagyobb területrészek vízföldtani térképezésével, vagy regionális vízháztartási kérdésekkel foglalkozókat soroltuk. Ilyen például a (Víz 233), amelyik a Visegrádi-hegység túlnyomórészt vulkánitokból álló tömegének vízföldtani térképezésével foglalkozik. Siposs Z. egyik jelentésében a Gerecse DK-i előterének vízföldtani vizsgálatával foglalkozik (T 13861), egy másikban (T 9004) a Bakony ÉNy-i előtér és a Kisalföld vízföldtani térképét és alapadatait közli. A kőszénbányászat a vízveszélyt a karsztvíz nagymértékű emelésével igyekszik leküzdeni. Ennek már meglevő és várható hatását vizsgálja Kessler H. „A Dorog—tatabányai szénbányászat hatása a földalatti vízháztartási egyensúlyra és a vízgazdálkodásra" (T 5710) c. tanulmánya. Vitális S. 1947-ben kelt összeállítása (Víz 67) a három kőszénterület lakótelepeinek vízellátásával foglalkozik. A bemutatott jelentésegyüttes biztos, hogy csak része a területtel foglalkozó kéziratos vízföldtani tárgyú jelentéseknek. Már ez a nem túl nagy számú anyag is mutatja, hogy a vízföldtani kutatómunka által megoldott és megoldandó vízellátási, vízszerzési, vízvédelmi kérdések mennyire szerteágazóak, ugyanakkor mennyire összefüggőek is. Az Adattár birtokában levő dokumentumok ilyen vázlatos bemutatása is hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljük egy-egy feladat megoldására a megismételt kutatásokat. Ennek megelőzése sohasem volt, mai helyzetünkben pedig különösen nem utolsó szempont. IRODALOM [1] Fülöp J.: A Gerecse-hegység krétaidőszaki képződményei. Ceologica Hungarlca, Ser. Geologlca, tom. 11. Bp. 1958. [2] Fülöp J„ Hámor G„ Hetényl R., Vlgh G.; A Vérteshegység juraidőszaki képződményei. Földtani Közlöny, 90. 1960. 1. 15—25. [3] Oravecz J„ Véghné Neubrandt E. : A Gerecse- és Vérteshegységl felsőtriász dolomit- és mészkőösszlet. Földi. Int. Evkönyve, 49. 1961. 2. 291—302. [4] Pécsi M. sorozatszerk.: A Dunántúli-középhegység, A) Természeti adottságok és erőforrások. Magyarország tájföldrajza 5. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. [5] Vitális Gy.: Az országos földtani adattár a földtani kutatás szolgálatában. Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat, 118. 1985. 5. 335—340. [6] Vitális GyAz Országos Földtani Adattár VI. ötéves tervi fejlesztése és eredményei. A MAFI Eni jelentése az 1985. évről, 1987. 525—539. [7] Vitális Gy.: Az országos földtani adattár és szolgáltatásai. Bányászati és Kohászati Lapok — Kőolaj és Földgáz, 21. (121.) 1988. 3. 81—87. A Nagy-kevélyi hegységrész paleokarszt-hidrolőgiai viszonyainak negyedidőszaki rekonstrukciója DR. SCHEUER GYULA*—DR. SCHWEITZER FERENC" •Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat "(Földrajztudományi Kutató Intézet 1. Bevezetés A Pilis hegység déli részét alkotó nagy-kevélyi vonulat elvégződésénél nevezetes hévforrások fakadnak. Ezek három önálló forrást, illetve forráscsoportot alkotnak. A legdélibb forráscsoport a római-fürdői, amely a hegységperemtől távolabb, a dunai süllyedéktertileten helyezkedik el. A másik a csillaghegyi források, amelyek már a hegység lábánál a Péter-hegy tövében fakadnak. A harmadik — ez a legjelentéktelenebb — a békásmegyeri Attila-forrás, amely a Zsellérhegy—Ezüst-hegy vonulat lábánál — hasonlóan a római-fürdőihez — dunai üledékkel fedett területen lép a felszínre (1. ábra). A fenti felsorolásból látható, hogy a nagy-kevélyi vonulat a budai hévforrások egyik lényeges fakadási területe. A felsorolt hévforrások mai helyüket a negyedidőszakban lezajlott földtörténeti folyamatok által befolyásolt vízföldtani viszonyokban bekövetkezett változások eredményeként foglalták el. Ennek a folyamatnak időbeli lefolyását nyomon követhetjük az egykori hévforrásokból keletkezett édesvízi mészkövek segítségével, amelyek a mai források feletti területen olyan gazdagságban mutathatók ki, hogy hazai vonatkozásban is egyedülállónak tekinthetők. Ezek a nagy vastagságú és kiterjedésű édesvízi mészkövek azt bizonyítják, hogy e terület a negyedidőszak egyes szakaszaiban igen kiterjedt hévforrás-tevékenység színtere volt. 2. A vizsgált terület áttekintő vízföldtani adottságai A Solymári-völgy—Üröm község—Ezüst-hegy—Pomáz—Dera patak és a Duna völgye által határolt területen települnek azok az édesvízi mészkövek, amelyek az egykori hévforrások működését és helyét rögzítik. A terület legidősebb kőzetei a felsőtriász fődolomit és a dachsteini mészkő. E karbonátos kőzetek számos helyen bukkannak a felszínre. Legdélibb előfordulásként a Péter-hegy Ny—K-i irányú dolomit vonulata jelölhető meg. A legnagyobb összefüggő felszíni elterjedésben a névadó Nagy- és Kis-Kevély környezetében ismeretesek. A triász kőzetek karsztosodott felszínére felsőeocén alapkonglomerátum (Róka-hegy) mészkő és márga rakódott le. Az alsóoligocént hárshegyi homokkő, tardi és kiscelli agyag képviseli. Budakalász felett pedig felsőoligocén homokos, aleuritos rétegek találhatók a felszínen. A legtöbb esetben a harmadidőszaki fedőhegységi képződmények alkotják az édesvízi mészkövek közvetlen és közvetett feküjét. A negyedidőszakot a hévforrás lerakódásokon túlmenően különböző időben képződött teraszkavicsok, lösz és lejtőüledékek képviselik. ______ A vizsgált terület vízföldtani szempontból kettős szerepű. Egyrészt a felszínen levő karbonátos vízvezető kőzetek tápterületei a hévíztároló rendszernek, másrészt a peremi részeken fakadó hévforrások révén megcsapoló Is. A pleisztocén hévforrás tevékenységet jelző édesvízi mészkövek a tárgyalt részen három területen belül csoportosulnak. Az első a Solymári völgy—Dunavölgy— Péter-hegy képezte háromszög. Ez az ún. ürömi egység, ahol öt édesvízi mészkőterület ismeretes (12—16 jelűek), jelezve azt, hogy a Péter-hegy dolomitvonulata és környezete az alsópleisztocéntől a nagy-kevélyi hegységrész egyik legutolsó és egyben a legmélyebben fekvő része volt, és ezért alakult kl már abban az időben a karsztrendszeren belül megcsapoló funkciója. Az egykor itt fakadó hévforrások tekinthetők a csillaghegyi és római-fürdői források őseinek. Az édesvízi mészkőelőfordulások alapján az egykori ürömhegyi hévforrás volt a legjelentősebb, mert Jánossy D. [21 faunavizsgálataiból egy hatalmas forrásműködésből származó tórendszer képe rajzolódik elénk, amely a Péter-hegytől ÉNy—DK-i irányba kiterjedve, egészen az Arany-hegyig tartott. Az itt képződött édesvízi mészkő tömege kb. 1200 m hosszú és helyenként a 400 m szélességet is 23