Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - Fejér László: Vízügyi évfordulók az 1990. évben

gyűjteményhez hasonlóan — megoldott, bár az ország anyagi lehetőségei miatt közel sem ideális. b) A vízügyi intézményi gyűjtemények „fenntartása" általában a központi igazgatási költségek terhére történik, aránylag csekély ráfordítással. Főfoglalkozású, állandóan csak ezzel a feladattal megbízott munkatárs ritkán áll rendelkezésre. Azok a főfoglalkozású — más beosztású — munkatársak, akik a gyűjtemény „gazdái", feladataikat egyéb munkájuk mellett „hobbiként", az ügy iránti „szeretetből", — tehát jól — csinálják. E gyűjtemények „helyzete", „ellátottsága" jól tükrözi a szerv vezetésének a témához való viszonyát. A tényleges munka nagy részét általában nyugdíjasok végzik. A vízügyi vállalati, intézményi gyűjtemények közül, a teljesség igénye nélkül, kiemelhetjük a szolnoki, gyulai, nyíregyházi KÖVIZIG, a VIKUV, a Fővárosi Csatornázási Művek anyagát. cj Bizottságunk (Társaságunk) — már csak a nagy helyigényt tekintve is — nem rendelkezik külön gyűjteményekkel, és ilyeneket nem is kíván, és nem is tud létrehozni. Bizonyos anyagok, átmenetileg, vannak ugyan birtokunkban, de ezeket előbb utóbb valamelyik gyűjteményben helyezzük el. d) A meglevő (már valamelyik gyűjteményben őrzött) történeti anyag nyilvántartása, leltár-„szerű" számbavétele szinte mindenütt valamilyen formában megoldott. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a „jegyzékek", „leltári-füzetek" mindenben megfelelnek a tudományos követelményeknek. Ezek inkább gyarapodási naplók, mint leltárak. A leltározottságot, vagyis tudományos alaposságú leíró kartonok készítését, irodalmi utalások elkészítését nem is várhatjuk ezektől a gyűjteményektől, hiszen az állami múzeumok anyagainak szakszerű leltározottsága országos átlagban nem éri el még az 50%-ot sem. Csupán az új múzeumoknál — ahol erre a vezetés súlyt helyezett — kedvezőbb a helyzet. A Vízügyi Múzeumnál ez 90% körüli. Tehát jelenleg nem várható el, egy a gyűjtéssel csak mellékesen foglalkozó intézménytől, a teljes szakszerűséggel végzett leltározás, tudományos feldolgozás. A műszaki múzeumok és gyűjtemények felett felügyelő Országos Műszaki Múzeum már évek óta foglalkozik olyan számítógépes nyilvántartási rendszer kidolgozásával, mely lehetővé tenné, a tárolási helytől függetlenül, a megfelelő, kétszintű (helyi és központi) nyilvántartást. Ennek elkészültéig — pl. egy kiállításhoz szükséges anyaggyűjtéshez, vagy egyéb célú kereséshez — marad a hagyományos levelezés. 5. A Környezetgazdálkodási Intézet ilyen irányú munkájába való bekapcsolódás, az együttműködés múltja és jelene Az Intézet (illetve e téméban jogelődje a VIZDOK) és az MHT Történeti Bizottságának együttműködése, megalakulása óta állandó, és mindkét fél részére gyümölcsöző. Társaságunk társadalmi síkon, tagjain keresztül segíti a vízügyi közgyűjtemények munkáját, és viszont azok is mindenkor segítőkészek Bizottságunk tevékenységéhez. A társadalmi keretek között végzett — sokszor hasznos kedvtelésként gyakorolt — munka jól kiegészíti a „hivatásos"-ok erőfeszítéseit. E területen tehát eszményinek tekinthetjük a helyzetet. Remélhetőleg a folyó átszervezések nem érintik kedvezőtlenül a több mint 16 éve kialakult gyümölcsöző együttműködést. 6. A Bizottság elképzelései a tevékenység bővítésére Bizottságunk az előbbiekben részletezett munkáján kívül továbbra is szorgalmazza a budapesti és vidéki szervezeteknél a történeti tárgyú előadóülések, vitaülések, kirándulások, kiállítások szervezését, közreműködik abban, hogy a vízügyi szaksajtó vállalati és központi orgánumai megfelelő vízügytörténeti cikkanyaghoz jussanak. Az előadottakon kívül a Bizottság jelenlegi tevékenységi körét — mivel erre most energiája nincs — bővíteni nem kívánja, inkább az 1—4. pontokban leírtakban, valamint az előző bekezdésben foglaltakban szeretné közreműködését fokozni, tevékenységének minőségét javítani. 7. Javaslataink az Intéző Bizottság felé a) Az 1/b pontban tárgyalt esemény — nyilvántartás céduláinak elkészítése, illetve a hozzájuk szükséges anyagok felkutatása igen időtrabló, kevéssé termelékeny tudományos (rabszolga-) munka. Ennek a munkának a végzéséhez, meggyorsításához szükség lenne — a Vízügyi Múzeum erőfeszítésén kívül — a Társaság anyagi hozzájárulása is. Ezért javasoljuk, hogy a Társaság irányozzon elő az esemény-nyilvántartó cédulák megvásárlásához megfelelő pénzügyi keretet. b) A 2/b pontban tárgyaltakkal kapcsolatban javasoljuk, hogy a Társaság vezetősége tekintélyével, sajátos eszköieivel hasson oda, hogy a kitüntetettek közül azok, akik még nem küldték el szakmai életrajzukat, úgy mulasztásukat mielőbb pótolják. c) Az utóbbi években nagyobb lélegzetű, a vízügy történetével, annak valamelyik szakterülete múltbeli fejlődésével, eredményével, eseményével foglalkozó, azt tudományos igénnyel bemutató írás (füzet, könyv, kiadvány) nem látott napvilágot. Ezért javasoljuk, hogy a Társaság írjon ki, illetve hirdessen meg egy pályázatot szabadon választott, vízügyi történeti témájú művek megírására, és támogassa azok publikálását. Marczell Ferenc a Vízügyi Történeti Bizottság elnöke Vízügyi évfordulók az 1990. évben • született; t meghalt. 1715. febr. 21. Fortunato Prati olasz mérnök személyében kinevezték a magyar udvari kamara első állandó mérnökét. Prati munkakörének ápr. 13-án kelt leírása a magyar állam első rendszeres polgári mérnökének jogait és kötelezettségeit foglalja össze. Irodalom Tóth Andrásné Polónyl Nóra: A magyar állami műszaki szervezet kezdetei. = Levéltári Közi., 1964. 2. sz. 1715. Franz Dillher-Althen báró, Szolnok város császári parancsnoka elsőként tett javaslatot egy korunkban is időszerű műszaki létesítmény, a Duna—Tisza-csatorna megépítésére. Irodalom Takáts Sándor: A Duna-Tisza-csatorna terve Pest és Szolnok között 1715-ben. = Magy. Cazd. tört. Szle., 1902. 57