Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - BESZÁMOLÓK - Dr. Vágás István: Ifjúsági konferencia Szegeden a vízgazdálkodásról és környezetvédelemről

ban" című előadásukban tájékoztatást adtak a Lencsehegyi Bányaüzemben bevezetett passzív-preventív vízvédelmi rendszer kidolgozásáról. A karsztos üregek kimutatására geofizikai módszereket is használnak. Az üregekhez szemcsés anyagot és a • második lépcsőben szilárduló keveréket alkalmaznak. A védekezés hatékonysága a későbbi években lesz megállapítható. Jáky Rezső—Szilágyi Gábor: „A Tatabányai Bányák vízhozamkorlátozó intézkedéseinek eredménye, valamint a csordakúti karsztvízvisszatáplálás helyzete" című előadásukban a „Tatabányai medence" régi és új „eocén bányáinak" vízföldtani viszonyait és alkalmazott vízvédelmi módszereit ismertették. A megelőző kőzettömítéses vízvédelmi tevékenység mellett cél volt, hogy minél nagyobb arányú legyen a fakasztott és fakadó víz hasznosítható hányada, valamint az 1 tonna szénre eső fajlagos vízemelési költség minimálisra csökkenjen. Ezenkívül az okozott környezeti kár minél kisebb legyen, illetőleg a bekövetkezett kár rekultivációja időben elkészüljön. A terület környezetvédelmi „limit"-je a bányavíz emelésének csökkentését írja elő és ennek következményei „szénmezők", illetve aknák bezárásai, valamint termelési szüneteltetések lesznek. A földtani vizsgálatok jelenleg a nyugalmi karsztvízszín felett és a nyugalmi karsztvízszín alatt sekély mélységben települő barnakőszén előfordulásokat készítik elő termelésre. Tósné Lukács Judit: „Mány—K vízföldtani helyzete és tervezett vízvédelme" című előadásában a fedővízveszélyre hívta fel a figyelmet. Az oligocén homok, homokkő padokból és a miocén mészkő, homokrétegből kb. 200—400 l/min vízhozam prognosztizálható. A fedővízzel együtt feküvíz is jelentkezhet. Ez a feküvíz a triász dolomitból, valamint az eocén folyamán áthalmozott dolomitból származik. A vízveszélyt a 8—10 m vastagságú agyag, bauxitos agyag képződmények védőrétegként csökkentik. Siposs Zoltán: „A Gerecse DK-i előterében a fedőhegység vízföldtani helyzete (oligocén-miocén rétegvizek)" című előadásában az eocén barnakőszén területek karsztvíz problémái mellett előforduló kisebb mértékű, de nem elhanyagolható jelentőségű fedőben mutatkozó oligocén és miocén rétegvizek szerepét ismerteti. A környezetvédelmi problémák felszínre hozták a vízháztartási összefüggéseket. Az oligocén rétegek inkább, mint vízzáró és gyenge víztartóként mutatkoznak. A vizsgált területen, a bányák környékén, egészen a Dunáig (Almásneszményig, illetve Budáig) kútfúrással jelentős vizet nyerni szinte nem lehet. A bányák nagyobb átmérőjű feltárásai azonban a homokos részeken és a tektonikai zónákban vizet tárhatnak fel. Gerber Pál javaslatára a Tatabányai Szénbányák geológusai és a Magyar Állami Földtani Intézet Vízföldtani Osztálya együttműködésben tervezi elkészíteni a terület vízföldtani térképét. A Földtani Intézet elsősorban a rétegvizekkel foglalkozna. A miocén homokos és mészköves rétegek több vizet tárolhatnak, de egy idő után elapadhatnak. Gordos Árpád: „A térségi ivóvíz-gazdálkodás helyzete. A bányavíz szerepe a vízellátásban" című előadásában ismertette, hogy a megyében az ivóvíz elsősorban karsztvíz (25,5 millió m

3), melyből a Tatabányai Vállalat 20,3 millió m

3, a Dorogi Szénbánya Vállalat 3,2 millió m

3 és a Vízmű saját termelése 2,0 millió m

3. Csaszlava Jenő csoporttitkár zárszavában felhívta a figyelmet a vízháztartási egyensúly és a környezetvédelmi feladatok betartásának segítésére. Dr. Siposs Zoltán Ifjúsági konferencia Szegeden a vízgazdálkodásról és környezetvédelemről A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete, továbbá az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ifjúsági szervezete a szegedi nagy árvíz 110., az Alsó-Tiszavidék árvízmentesítő társulatai megalakulásának 100. évfordulója alkalmából „Vízgazdálkodás és Környezetvédelem" címmel 1989. március 13-án és 14-én Szegeden országos ifjúsági tudományos konferenciát rendezett. A konferencia előadásai három szekcióban zajlottak: I. Árvízvédelem és folyószabályozás (elnök: Török Imre György), II. A vízrendezés és vízhasznosítás (elnök: Csizmadia Károly), és a III. Környezetvédelem (elnök: dr. Vágás István) szekcióban. A konferencián megjelent és felszólalt dr. Kiss István ny. á. főiskolai tanár, a biológiai tudomány kandidátusa is. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezeténél Dévény István egykori elnöksége alatt vált hagyománnyá, hogy a szegedi árvíz mindegyik évfordulóján, az éppen esedékes előadó ülésen, napirend előtti méltatásában az elnök emlékezett meg a várost elpusztító katasztrófáról és annak vízügyi jelentőségéről. Az árvíz tízes évfordulói mindig országos jellegű megnyilvánulásokkal váltak emlékezetesekké. 1959ben, a nyolcvanadik évfordulón ugyan még szerényebb rendezvény volt, de 1969-ben már a Városi Tanács díszülésén tartott előadást és megemlékezést Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal akkori elnöke. 1979ben leplezték le ünnepélyesen a szegedi árvízi emlékművet, adták át az elkészült belvárosi partfalrendszert és tartották meg az V. Vízügyi Történeti Napok tudományos ülésszakát, ezen belül felavatták a szegedi vízügyi emlékhelyet is. 1989. március 10-én Szeged Megyei Város Tanácsa díszülésen emlékezett meg az árvízkatasztrófáról, amelynek ünnepi beszédét dr. Varga Miklós, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára tartotta. Beszédében rámutatott, hogy a város 1879. évi pusztulását az akkor folyó Tisza-szabályozási munkák gazdasági nehézségek miatti befejezetlensége, a töltésrendszer akkor még elégtelen méretei következtében még meglevő biztonsági hiány okozta. A megoldást nem a szabályozás művének abbahagyása, hanem annak szervezett befejezése hozhatta meg. 1989. március 13-án folytak az ifjúsági konferencia előadásai és vitái, 14-én pedig a résztvevők Csongrádra utaztak, ahol az ottani vízgazdálkodási társulat ünnepi ülésén ismerkedhettek meg a száz évre terjedő társulati tevékenységgel. A tudományos konferencia megnyitóját dr. Simády Béla igazgató, a Szegedi Területi Szervezet elnöke tartotta. A megnyitó a száztíz évvel ezelőtt lezajlott katasztrófa korabeli sajtójából állított egymás mellé igen érdekes idézeteket. Mikszáth Kálmán, aki akkor szegedi újságíró volt, először megállapította, hogy a várost hátulról védő vasúti töltés nyúlgátján a szegediek „ember ember hátán" dolgoznak. Néhány nap múlva lapja azt írta, hogy „még talán volna mentség,; ha Szeged lakosai el nem hagyták volna a védmunkát". Generációkon keresztül tartotta magát az a tévhit, hogy Szeged 1879-ben a Széchenyi—Vásárhelyiterv áldozata lett. 50 évvel később a három kötetes Szeged történet mutatta ki ennek ellenkezőjét. A város újjáépítése előtt Mikszáth Kálmán fölösleges kiadásnak tartotta a víz kiszivattyúzását és Tisza Lajos királyi biztos kinevezését egyenesen így minősíteter „A sors nem büntetheti meg annyira Magyarországot, hogy Szegedet újból tönkretegye. Két Tiszát nem 54