Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Diczházy Mariann: A Felső-Tisza-vidék vízügyi emlékei

4. kép. Gőzüzemű szivattyútelep Tiszabercelen A társulatok iratai között már 1860-ból találunk árvízvédelmi terveket. A belvízvédelmi tervek • közül a legrégebbi a Belíő-csatorna terve, melyet Horváth László I. o. mérnök készített 1850-ben. Az Ecsedi-láp lecsapolásának az 1700-as évek közepén kezdődött és csaknem két évszázadon át tartó munkáját idézi elénk az a két térképmásolat, amelyek 1781—82-bem Mező Cyrill által készített eredetije a Károlyi család levéltárából származott.

2 És még akkor nem szóltunk a működési területünkön található korabeli létesítményekről, amelyek a kor legmagasabb színvonalon álló műszaki tudását tükrözik: a kéttáblás kőzsilipről, amelyet 1873—1875. között építettek faragott kockakövekből Tiszabercelen, az ugyanott található, 1895-ben épült gőzüzemű szivattyútelepről (4. kép), amely ma ipari műemlék, s amelyek építésének minden fázisát nyomon követhetjük a teljes részletességükben fennmaradt korabeli dokumentumokból. A nagyecsedi 1914-ből származó, szintén gőzüzemű szivattyútelepről, mely ma is üzemel, ha a szükség megkívánja és fényes rézalkatrészeivel elbűvöli az arra látogatót. És még hosszan sorolhatnánk. Nem böngésztünk még az iratok között sem, amelyekből megtudhatnánk, milyen gondos, lelkiismeretes, munkát végzett gróf Lónyay Menyhért a Felsőszabolcsi Társulat elnökeként eltöltött 30 év alatt, amelynek elismeréseként a megye talán legjelentősebb belvízcsatornája az ő nevét viseli. Megtudnánk, milyen napi gondokkal kellett egy társulati igazgatónak megküzdenie az 1860-as években, hogyan készültek fel az árvizek megelőzésre, a károk elhárítására. Az elénk táruló világ megragad másságával, de lényegét tekintve a maihoz oly hasonló gondjaival. Aki megismeri, beletekint, többet nem tud közömbös maradni. Gyűjteményünk bővül, gyarapodik, az Igazgatóság dolgozói és az ide látogatók szívükön viselik sorsát és adományaikkal igazolják jövőjét. Reméljük, hogy az erre járó kirándulóknak, érdeklődőknek rövidesen kiállítás formájában is bemutathatjuk legérdekesebb darabjait. Addig is azonban a Felső-Tisza vidékén barangolva figyelmükbe ajánljuk a területen fellelhető, a legszebb természeti környezetbe illeszkedő vízügyi emlékeket. Az Igazgatóság székhelyén, Nyíregyházán járva vessünk egy pillantást a Nyírvíz Szabályozó Társulat által századunk elején épített „Nyírvíz" palotára, mely a város egyik legszebb középülete, s amely ma is méltón emlékeztet elődeink nagy, áldozatkész környezetformáló munkájára. Dr. Diczházy Mariann Megemlékezés a Duna 1838. évi pesti árvizének 150. évfordulóján Híres, történelmi árvízként emlegetjük a Duna 1838. márciusi jeges árvizét, amely elsodorta Pest városát, Buda egy részét és Óbudát, emellett Esztergomot és a teljes Dunakanyart, a Szentendrei-szigetet és Vác város egy részét is beleértve, Pest alatt azután az egész Csepel—szigetet. Eljutott az árviz Kunszentmiklósra, Fülöpszállásra, Szabadszállásra, illetőleg Solt és Baja közében számos településre. A pesti árvíz eseményei politikai jelleget kaptak a császári hatalom által akkor már pörbe fogott Wesselényi Miklós mentést szervező tevékenysége következtében, amellyel azt is bebizonyította, hogy korának kormányzata, közigazgatása egyáltalán nem állott a helyzet magaslatán. Jókai Mór regényben örökítette meg Pest árvizét és Wesselényi hőstetteit. Az egykori Pest városa ma fővárosunk része, és történészeinkre hálás feladat vár a nagy árvíz százötvenedik évfordulóján. Felelevenítheti a feljegyzések nyomán a városban történteket, a vész lezajlását, a mentést, a katasztrófát, és természetesen ennek politikai : A másolatok 1912-ben készültek. és gazdasági kihatásait. Mindez már a múlté és kétségtelenül történelemmé lett. Nekünk azonban nem a történész szemével, hanem a vízügyi műszaki szakember szemével is látnunk kell a mult eseményeit, és azt kell felelevenítenünk, ami a Dunán, mint hidrológiai esemény történt, és arra kell rámutatnunk, mit tettek elődeink annak érdekében, hogy hasonló katasztrófa ne ismétlődhessen meg többet. Mert az is igaz, hogy hazánk egy vízfolyásán sem, sőt a Duna szinte egy pontján sem sikerült az árvizet jóval később követően olyan sikeres műszaki megoldást találnia a mérnöki tudásnak a későbbi árvizek elkerülésére, mint éppen Budapest körzetében. Számunkra tehát elsősorban ez a nevezetes körülmény indokolja a százötvenéves megemlékezést! Az árvíz hidrológiai okai Az 1837. évet rendkívüli csapadékosság jellemezte. Decemberben sok hó esett és nagy lett a hideg. A jég először Tolna alatt állt meg. A teljes beállás az év végére következett be, úgy azonban, hogy egy átmeneti felmelegedés miatt 413 cm-es budapesti vízállásnál, tehát a közepesnél is magasabb víznél állt be a folyó a