Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Diczházy Mariann: A Felső-Tisza-vidék vízügyi emlékei

tolnai jégdugó felett. A felülről érkező víz és újabb torlaszok kialakulása miatt már 1838. január 6-án kialakult Pestnél egy 650 cm-es vízálláscsúcs, ami rövidesen leapadt ugyan mintegy 2 m-rel, de a január és a február hónapban a víz szintje állandóan 430 és 490 cm közt ingadozott a pesti vízmércén. Nagy bajt jelzett, hogy a Pest alatti Kopaszi-zátonyról az átfolyó víznek nem sikerült a megállt jégtáblákat elmozdítania. Az ide sodródó további jégtáblák csak növelték az itt összefagyott jég tömegét. 1. ábra. Az 1838. évi árvízi elöntés a mai Budapest területén 1. Vízzel elöntött terület, 2. A mai Duna-meder, 3. A Duna partja 1838-ban, 4. A mai Duna-part. Február 22-én Ausztria területén következett be a meleg idő és az olvadás. Az ebből induló dunai árhullám március 5-én Bécsnél, 7-én Pozsonynál indította meg az álló jégtakarót. Ez a jég találkozott az Esztergomnál március 6-án megindult jéggel, s a Szentendrei—sziget felső végénél úgy állott meg, .hogy Esztergom, Szob, Zebegény, Helemba, Garamkövesd, Visegrád és Nagymaros helységek nagy része víz alá került. Kisoroszinál a jég 13-án mozdult meg, de ezt követően Vác, Szentendre és a sziget került víz alá. Pest alatt a már meglevő jégdugó miatt a víz február vége óta áradóban volt, s március 12-re elérte a 700 cm-t. Ez a víztömeg sem volt képes a Kopaszizátonyra fagyott jeget elmozdítani. Enyhülés csak annyi volt, hogy a Soroksári-Dunaágban levő kisebb torlasz megindult, s itt kezdett a víz utat találni. De, már Soroksár felett újra elakadt az itteni Dunaágban is a jég. Tovább nem volt mentség: március 15-én a víz 22 órakor elérte a 929 cm-es csúcsmagasságot. Ez a vízállás volt végül elég ahhoz, hogy a budafoki főágban elindulhasson a Kopaszi-zátonyhoz fagyott, de a melegebb idő hatására akkor már meggyengült jég. A Duna menti töltések sem elég magasak, sem elég erősek nem lehettek, így Pest szinte teljesen víz alá került (1. ábra). Pesten és Óbudán a házaknak kb. a fele összedőlt. Budán a kár azért volt kisebb, mert a házaknak csak egy kisebb része feküdt a Duna által elérhető mélységben. A lefelé haladó, de többször megálló és megtorlódó jég olyan duzzasztásokat idézett elő, hogy az egész Duna mentén súlyos elöntések és katasztrofális károk keletkeztek. Az 1838. évi dunai árvizek fő oka röviden az volt, hogy a szabályozatlan folyón jégdugók kép2ődésére alkalmas zátonyok, illetve kanyarulatok voltak, s a szigorú tél miatt nagy mennyiségben keletkező jég eltakarodását az a meteorológiai körülmény nehezítette, hogy az olvadás a folyó felső szakaszától indulóan csak később érte el a folyó alsó szakaszát. Sok és súlyos kedvezőtlen körülmény hatott ugyan egybe, de a kor műszaki felkészültsége alkalmas volt ezek döntő többségének megszüntetésére. A pesti Duna-szakasz szabályozása A vízimérnök már a nagy árvíz előtt figyelmeztetett a veszedelem lehetőségére: Győry Sándor pl. 1832-ben szorgalmazta a szabályozást. Pénz azonban sem akkor nem volt erre, sem később. A 40-es években ugyan több szabályozási elgondolás született, de a szabadságharc előtt nem került sor munkálatokra, utána, a Bach-korszakban még úgy sem. Csak a kiegyezés után, 1870-ben teremtették meg a szabályozás pénzügyi feltételeit. (Tőry Kálmán értékelése szerint Bécs sem előzte meg a Duna árvízmentesítésében Budapestet: ott is a mult század 70-es éveiig kellett várni a végleges megoldásra.) A Fővárosi Közmunkák Tanácsa által elkészített szabályozási terv előirányozta a Soroksári—Dunaág lezárását a túl széles elágazású Duna meder összeszorítását és a Kopaszi-zátony elkotrását. Ezúttal ugyanez a terv intézkedett a Margitsziget melletti folyóágak állandósításáról és a főváros mindkét partján létesítendő rakpartok megépítéséről. A terv lényeges elgondolása volt, hogy a főváros közelében eleve megakadályozzák a jeges árvíz kialakulásának feltételeit. Ennek elérése szükségtelenné tette azt, hogy a fővárost védő töltésrendszer koronaszintjeit az 1838. évi történelmi árvíz 929 cm-es 0-pont feletti magasságig felemeljék. (Igaz, hogy így azután az 1954. évi, vagy az 1965. évi addig legmagasabb nyári árvizek az óbudai Nánási út környéki házakat veszélyeztették és a lánchídi villamos aluljáró is víz alá került...) A soroksári ág földművel, majd később átbocsátó zsilippel történt lezárása a Duna teljes vízhozamát a nagyobb budafoki ágba szorította, ami a víz erejét megnövelte ahhoz is, hogy az esetleges jégtorlaszokat is távolabb vigye a sodrás. Ugyanezt a célt szolgálta a lágymányosi folyószakasz párhuzamművekkel való összeszorítása (1050 m-ről 380 m-re!) és kikotrása. A párhuzamművek vezetésével a partok vonalozását is sikerült megjavítani, s ez is a jégtorlaszok továbbvonulását segítette elő. Aquincu

m^* városliget Nyugatig pu Keleti p.u. us korház t . Nemzeti muzeum Műegyetemi O Ludovika 7