Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Bratán Mária: Beszédes József szerepe a Sárvíz szabályozásában

Beszédes József szerepe a Sárvíz szabályozásában Bevezetés A Sárvíz mai állapotában Sióagárdnál ömlik a Sióba, Cece alatt felveszi a Sárvízi Malomcsatoma vizét, Bodakajtomál a Velencei-tó vizét lecsapoló Dinnyés— Kajtori csatornát, Székesfehérvár fölött a Gaja patakot, a Várpalota környéki vízfolyásokat és a Veszprémi—Sédhez csatlakozik. Hossza a Veszprémi—Sédig 108,5 km. A Sárvíz fiatal vízfolyás, Krieger Sámuel és Böhm Ferenc Mária Terézia-korabeli térképén még nincs kiásott medre. A Sárrét szabályozását Böhm Ferenc kezdte meg, 1776—1784 között a Sárrét felső szakaszán 29 km csatornát épített. A Sárvíz nagyvonalú átfogó szabályozása és mai vonalvezetése Beszédes József nevéhez fűződik. Beszédes József élete fő művének tekintette a, Sárvíz szabályozását, amelyet európai mértékkel mérve is jelentős munkának tartott. Így írt róla a „Tudományos értekezés a Sárréti munkákról" című dolgozatában: „... a hely színének szorgalmatos és szoros megvizsgálása és mindenféle mérések szülték, ezen épülvén a javallatok, bizonyosan a sárréti munkát oly tökéletességre viszik, hogy a Sárrét tökéletesen és állandóul kiszárad hasznára nézve, diszére nézve pedig az Európának első mesterséges, vízi alkotmányaival fog vetekedni ..." 1843-ban megjelent „Mérnöki irányzatok" című munkájában 14 pontban foglalta össze életművét. Ebben elsőként említi a Sárvíz szabályozását, majd a továbbiakban felsorolja az ezzel összefüggő Sárvízi Malomcsatorna tervét, Baja és Báta közt a Duna szabályozását és a 76 000 holdnyi Tolna megyei Sárköz lecsapolását. Figyelembe véve, hogy ezek a munkák sok tervével szemben meg is valósultak, annál nagyobb súlylyal szerepelnek életművében. A Sárvíz szabályozásának főbb szempontjai Beszédes egészen fiatalon kezdett a Sárvíz szabályozásával foglalkozni. 26 évesen Pestre az Institutum Geometricumban szerzett mérnöki oklevelet. Akkoriban az oklevél kiadásához egy éves mérnöki gyakorlat kellett. Podmaniczky József, a vízügyek biztosa meghívta, hogy elkészíttesse vele az 1810-ben megalakult Sárvízi Társulat számára a szabályozási tervet. A Sió—Sárvíz rendezés munkáját Beszédes József Sárvízi Királyi Főigazgató vízmérnök 1819. évi hivatalba lépése előtt fél évszázaddal kezdték gróf Zsigray királyi biztosságának idején, Böhm Ferenc tudományos megalapozásával. Ezek az alapelvek időtállónak bizonyultak és a következők voltak. — A Sárköz csak úgy szárítható ki, ha a Dunán Báta és Tolna között mederátvágásokat létesítenek. — A Sárvíz völgyének szélén — az akkori szóhasználattal szorító — mai néven övcsatornát kell építeni. Az övcsatornát a völgyfenék felé el kell gátalni. Azaz a Sió—Kapós csatornát Harctól kezdve Simontprnyáig el kell gátalni a Sárvíznek Sióagárdtól a sárréti eredetéig ásandó medrétől. — Ahol a völgy széleken nagyobb befolyások vannak, csatornáit kell nekik ásni. Böhm alapelvei és az 1816. évi felülvizsgálati javaslatok beépültek Beszédes terveibe. Beszédes a Báta—Tolnai Dunaszakaszra négy átmetszést javasolt: a tolnai kanyar, a Gemenc alarttá két kanyar és a bajai kanyar átmetszését. Munkássága nyomán a tolnai kanyarból holtág lett és Báta mellől eltávolodott a Duna. Beszédes idejében a Sárvíz Szekszárd—Alsónyék— Bátaszék—Báta nyomvonalon ért a Dunába és a kettő közti' terület, a Sárköz egyetlen mocsárt képezett. Beszédes két változatban megtervezte a Sió—Sárvíz medrének dunai bevezetését Szekszárd fölött, illetve Mözs— Tolna alatt. A 4 km hosszú csatorna már csak Beszédes halála után készült el 1854 szeptemberétől 1955 novemberóig. Az új nyomvonal valóban lehetővé tette a Sárköz kiszárítását; a régi medrek egy része ma már szabályozott belvízcsatornává vált. A Kapós és a Sió vizének ásott ágya Sióagárdtól Simontornyáig „szorító", övcsatornaként szerepelt Beszédes terveiben. A medret úgy méretezte, hogy a közönséges árvizeket eméssze, és csak a nagy árvizeket vezesse a töltések között. Az így kiásott meder egyben felfogta és távoltartotta a völgyfenék „szárító" csatornájától, a mai Sárvíztől az iszapos hordalékot. A Sió— Kapós csatorna új medrét a régi árkok felhasználásával tervezte, miközben figyelemmel volt a sodorvonal jó kialakítására, a meder talajának milyenségére és a növényzetre, de még a felszín alatti vizek megcsapolására is. A Sió—Kapós medrével párhuzamosan alakult ki a „szárító" vagy „középcsatorna", a Sárvíz tulajdonképpeni medre, „ ... ennek a lévén a célja, hogy a Sárrétről a fölösleges nedvességeit úgy elszívja, hogy az vizes esztendők forgásakor is a leglapályosabb helyeken is jó szénát teremjen, amely az iszaptól mentes legyen, a kocsizás és legeltetés, pedig annak idejében esztendőt által lehetséges legyen, a csatornát pedig a legkönynyebb módon meg lehessen tartani a romlástól." A keresztszelvényt úgy méretezte, hogy „három lábbal a csatornában folyó víz színének alább kell lenni, mint a föld színe" a kapilláris víz miatt. A Sárvíz Tolna, Fejér megyéken keresztül egész Veszprém megyéig kiépült, és csatlakozott a Veszprémi Sédhez. A munka nagyságára jellemző, hogy összesen 1,8 millió m

3 medret ástak és mintegy 50 ezer kh területet szárítottak ki a Sárköz területén túlmenően, ami még a jelenlegi technikai felkészütlség mellett is hatalmas munka. A Malomcsatorna és hasznosítása Beszédes idejében Tolna megyében a kölesdi malom pusztulásával megszűnt a malomcsatorna. Fejér, illetve Veszprém megyében Cecétől Peremartonig már megvolt, ennek helyreállítása körül folyt a vita 1821-ben. Beszédes a Malomcsatorna akkori jelentőségét szárító hatásában és a birtokosok hasznában látta. A Sárvíz medrét a Malomcsatoma megléte nélkül nem lehetett volna a völgy fenekén kialakítani, Beszédes terveiben ugyanis a Malomcsatorna az övcsatorna (akkori szóhasználattal a félreszorító vagy derivacionális) szerepét játszotta. A Malomcsatorna védte meg a völgyfenék kaszálóit az árvizektől és az iszapelöntéstől. Szerepe volt abban is, hogy a Sárvíz medre kevesebb költséggel volt kiásható a víz szétosztása miatt. A Sárvíz árvízi meghibásodása esetén a helyreállítást a víznek a Malomcsatornába terelésével lehetett végrehajtani. A birtokosoknak hasznot hajtott, mert malmok nélkül „a vidék szűkölködött volna", lehetőséget teremtett a rétek öntözésére, fölfogta az iszapot a völgyfenék rétjei elől, lehetőséget teremtett a nádtermesztésre. Beszédes már javaslatot tett a mai fő hasznosítási irányra is: Cecénél lehetőséget teremtett egy halastó kialakítására. 3