Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - EGYESÜLETI HÍREK, ESEMÉNYEK - Tóthné Szöllősi Irén: Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Területi Szervezetének Vízépítőipari Szakosztálya - Perecsi Ferenc-dr. Taxner Ernőné: Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Vízgazdálkodási Szakosztálya

Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Területi Szervezetének Vízépítőipari Szakosztálya A Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Területi Szervezete működési területéhez tartozó vízügyi szervezetek az 1985. évben mintegy 1,5 milliárd Ft nagyságrendű, főleg vízépítőipari jellegű termelési feladatokat láttak el az alábbiak szerint: Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 220 millió Ft, Tiszamenti Regionális Vízmű Vállalat 300 millió Ft, Vízgazdálkodási Társulatok 280 millió Ft, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) 600 millió Ft, a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat (KEVIÉP) Szolnoki Főépítésvezetősége 100 millió Ft. A Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV) a műszaki tervezési munkáin túlmenően felvállalta azoknak a szennyvíztisztítási, környezetvédelmi technológiai rendszereknek fővállalkozását, amelynél saját fejlesztési eredményeire támaszkodik, így közelebb került a vízépítőipari tevékenységhez. A fentiek tették indokolttá, hogy az MHT központi Vízépítőipari Szakosztályával egyeztetve — a Szolnoki Területi Szervezetnél is létrejöjjön a Vízépítőipari Szakosztály, amely rendezvényeivel elő tudja segíteni a vízügyi ágazat céljainak megvalósulását. A Vízépítőipari Szakosztály alakuló ülése 1986. november 16-án volt, ahol a 114 tag a következő vezetőséget választotta. Elnök: dr. Nagy Illés, a KÖTIVIZIG termelési igazgatóhelyettese, titkár: Varga László, a KÖTIVIZIG osztályvezetője. Tagok: Deák Károly, a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat osztályvezetője, Gutmann József, a Vízgazdálkodási Társulatok Területi Választmányának titkára, dr. Komlósi István, a KEVITERV főmérnöke és Stefanik László, a Tiszamenti Regionális Vízmű üzemigazgató-helyettese. Az alakuló ülésen Várday György, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet osztályvezetője tartott előadást az 1987. évtől bevezetésre kerülő vállalkozási árrendszer időszerű kérdéseiről. Tóthné Szöllősi Irén Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Vízgazdálkodási Szakosztálya Mint ahogy arról már e cikk olvasói — ha máshonnan nem, a Magyar Hidrológiai Társaság rendezvényismertetőiből — értesültek, az 1986. évben a Társaság új szakosztállyal bővült. Évtizedes hiányt pótolt a Társaság vezetése azzal, hogy jóváhagyta a Szakosztály létrehozását. A magyar iparnak ugyanis vannak egyesületei (s. igen jó nevű, és jól működő szervezetek), melyek az ipari termelés szakmai kérdéseinek társadalmi úton lehetséges vitáit szervezik, de annak a már kétségtelenül tényezőként jelentkező ipari hidrotechnológus társadalomnak (nyugodtan nevezzük így) igazi műszaki-társadalmi fóruma nem volt az új szakosztály megalakulásáig. Ilyen fórum szeretne lenni az új szakosztály, magába tömörítve idősebbeket és fiatalabbakat, kezdő szakembereket és haladó szakművelőket, vállalatvezetőket és beosztottakat egyaránt. ' Az alakulás óta a kezdő — kissé bizonytalan — lépések is megtörténtek. Ügy látszik nem is sikertelenül, de még magán viselve az újdonság minden jó és rossz jegyét. A következőkben az új Szakosztály törekvéseit ismertetjük. A Szakosztály céljai és feladatai: A Szakosztály céljait a kormány által a víztakarékosságról és a vizek minőségének védelméről elfogadott akcióprogram követelményei határozzák meg. Ennek megfelelően munkája során a racionális vízhasználat megvalósítására, a keletkezett használt vizek és szennyvizek környezetbarát módon történő ártalommentes (a lehetséges legkisebb ártalom mellett történő) elhelyezésére törekszik. Ehhez segítségül hívja a tudomány és a technika legújabb vívmányait (előadóülésein, ankéntjain, szemináriumain és klubdélutánjain helyt ad ezek avatott szószólóinak). A Szakosztály a Társaság területi szervezeteire építve munkáját — azokkal szorosan együttműködve — tűzi napirendre az egyes területek, térségek ipari vízgazdálkodási problémáit; szakmai súlyát arra igyekszik felhasználni, hogy helyes törekvéseket támogasson és segítsen. A Szakosztály országos fóruma akar lenni azoknak a vízügyi és ipari (az ipart a szokásosnál lényegesen szélesebb körben értve) főhatósági törekvéseknek, melyek a műszaki társadalom véleménye nélkül nem lehetnek kellően eredményesek, s ezzel részesévé kíván válni a miniszteriális akaratból fakadó döntések előkészítésének. Mindezek miatt a Szakosztály ülésein, rendezvényein szót kaphat mindenki, akit e célok megvalósítása érdekében jószándék vezet, még akor is, ha elképzelései eltérnek az ismert központi elképzelésektől. Reméljük, hogy ez a törekvés ösztönzőleg hat vitától kissé elszokott szakmai közvéleményünkre. A Szakosztály fiataljaitól az újra való nagyobb fogékonyságot, s ezzel együtt nagy aktivitást várunk. Ennek jegyében örömmel vettük az Aquapol nevű ifjúsági klubnak azt a közeledését, hogy a jövőben az Ipari Vízgazdálkodási Szakosztály önálló klubjaként kívánja társaságbeli működését folytatni. Tény, hogy kinőttek már a szó szerinti ifjúsági sorból, ideje, hogy tágabban lássanak a világra. Közeledésüket a Szakosztály vezetése komolyan veszi, és munkájuk önállóságát biztosítani fogja. Az Aquapol klubhoz hasonlóan egy-egy részfeladattal foglalkozók — a Tudományos Bizottságon belüli munka részeként vagy azon kívül — szintén működhetnek klubszerűen, ezzel kötetlenebb, de elmélyültebb lehetőséget adva egy-egy részterület megismerésének, megvitatásának. A Társaság iparvállalatokból verbuválódott jogi tagjai Szakosztályunktól szakterületük szakmai-társadalmi korrekt képviseletét várják. Természetesen arra nem vállalkozunk, hogy megmentjük őket a szennyvízbírságtól, de jó tapasztalataiknak szívesen adunk helyt előadóülésenkien, konferenciáinkon. A módszer nyilvánvalóan nem egyedüállóan — általában az lesz, hogy egy-egy részterület témáinak feldolgozásával összefüggő rendezvényünket olyan üzemben rendezzük, ahol az említett szakmát eredményesen művelik, s az ott elhangzottakból a résztvevőik hasznos gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek. Azt reméljük, hogy az egyes rendezvények helyszínének megválasztása a feladatot vállaló üzem (vagy terület) számára rangot jelent majd. A szerzett tapasztalatokat nyomdai úton is közzétesszük, így szélesebb kör is hasznosíthatja azokat. 38