Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Erdélyi Mihály: Dr. Rónai András: Az Alföld negyedidőszaki földtana (Könyvismertetés)

A Szakosztály — sajátos eszközeivel — támogatni kíván minden olyan törekvést, amely a jelenleginél jobb ipari vízgazdálkodást, műszaki-társadalmi magatartást tesz lehetővé, és általában a helyes szakmai követelmény kialakítására, formálására irányul. Tudatában vagyunk annak, hogy a megfelelően magas műszaki színvonal szükséges, de nem elégséges feltétele az előttünk álló feladatok végrehajtásának, ezért segítjük és támogatjuk a szakmai műveltség továbbfejlesztésére irányuló elképzeléseket. Ezen belül segítséget kívánunk nyújtani a jelenleg is folyó ipari hidrotechnológus képzés rendszerének továbbfejlesztéséhez, támogatjuk az ilyen iránvú szakmérnöki és szaküzemmémöki oktatás bevezetését. A Szakosztály — működése során — szoros együttműködésre törekszik a szakterületet művelő más szakosztályokkal is; így különösen a Vízkémiai és Víztechnológiai, a Szennyvíz, a Vízellátási Szakosztályokkal való együttműködésre irányítja figyelmét, s rendezvényeinket ezekkel együtt szervezzük meg, és bonyolítjuk le. Ahhoz, hogy munkánkat tudományosan is megalapozzuk — a Társaság vezetésének iránymutatása szerint — Tudományos Bizottságot is alakítottunk, mely 11 szakbizottságon belül (ezen keresztül 60 különböző területen dolgozó szakember bevonásával) fejti ki tevékenységét. E munka során. — javaslatokat tesz konferenciák, előadóülések és egyéb rendezvények témáira és előadóira; — véleményezi az ipari vízgazdálkodás ágazati koncepcionális összeállítását az előkészítés fázisában, és javaslatot tesz a szükséges módosításokra; — javaslatokat dolgoz ki és vitat meg az egyes ipari vízgazdálkodási részkérdések műszaki, jogi és közgazdasági problémáinak összefüggésében; — felkérésre részt vesz az ipari vízgazdálkodási tervpályázatok kiírásában és bírálatában; — javaslatokat dolgoz ki az egyes iparágazatok igényeire, a fejlesztés problémáinak megoldására; — tagjai útján képviseli a Szakosztályt a területi szervezetek és más szakosztályok rendezvényein, és véleményt nyilvánít az érintett szakkérdések tekintetében. A Szakosztály munkájától a szakterület szakmai előrejutását reméljük. Perecsi Ferenc—dr. Taxner Ernőné Könyvismertetés Rónai András: Az Alföld negyedidőszaki földtana A Magyar Állami Földtani Intézet Geologica Hungarica series geologica tomus 21. számaként 1985-ben jelent meg a Műszaki Könyvkiadó gondozásában: A/4-es formátum, 900 példány, 446 oldal, 388 ábra, 36 táblázat, 2 színes térkép, angol nyelvű összefoglaló (413—436. oldal) és szakirodalmi jegyzék (437—446. oldal). A Magyar Állami Földtani Intézet 100 éves tartozását rótta le ezzel a monográfiával. Szabó József ugyanis már 1886-ban sürgette azt, hogy a Földtani Intézetben alföldi térképező osztályt szervezzenek. Egészen korszerű szemlélettel indokolja ezt, az alföldi térképezés ugyanis más: „mert az Alföldön a kőzetek függőleges vizsgálata és azokban a mozgó víz iránya, mennyisége és minősége lényegesen szerepel". Szabó József kívánsága csak 1950-ben kezdett megvalósulni a harmadik alföldi térképezés kezdetén, amikor Vitális Sándor elindította az ország síkvidékeinek és talajvíz kútjainak térképezését, adataiknak helyszíni felvételét, és a régi fúrott kutak mintáinak feldolgozását. Rónai András kezdettől fogva előbb térképezési munkája mellett a kútkataszteri gyűjtés vezetője volt, majd Vitális Sándor „eltávolítása" és Sümeghy József halála miatti megtorpanás és a térképezés elhúzódása után Rónai András szervezésében 1958-ban megkezdődött a harmadik alföldi térképezés reambulációja. Ennek eredménye az 1963—1975. időszakban megjelent 11 db 1 :100 000-es térképlap és magyarázóik. A reambuláció idején alakult ki a követendő térképezési, fúrási és anyagfeldolgozási módszertan, melyet folyamatosan fejlesztve alkalmaztak az 1964-ben megalakult síkvidéki térképező osztályon, a negyedik (komplex) alföldi térképezés során. Ennek az osztálynak a saját múlyfúrási, anyagfeldolgozási és térképezési feladatai mellett kellett értékelnie, a saját kutatásaival összevetve, egységes koncepcióval az Alföldön addig végzett és folyamatosan történő vízföldtani, nyersanyagkutatási és mérnökgeológiai kutatások adatait, eredményeit és nyilvánosságra hozott értékeléseit. Itt elsősorban gondolnunk kell a fúrott kutak folyamatos kataszterére (Urbancsek János), a VITUKI talaj-, réteg- és hévízkutatásaira, meg a fúró és tervező vállalatok adataira. A könyv célját a szerző így határozta meg: „... hogy áttekintést adjon hazánk e nagy tájának földtani fejlődéstörténetéről, a medencét kitöltő rétegekről, az azokban fellelhető ásványi nyersanyagokról, a nagy medence vízviszonyairól, a felszíni és felszín közeli képződményekről, amelyek meghatározzák termelési, építkezési, közlekedési és élhetési viszonyainkat. Az általános áttekintésen túl foglalkozni kívánok az egyes tájak földtani viszonyaival és mindazzal, ami azokból következik". Ezen célok érdekében alakult a három mélységi sávban való feltárás. A sekély (főleg 10 m-es) fúrások hálózatát az 1 :100 000-es méretarányú térképek szerint tervezték. E térképek szelvényei kielégítik a geológiai, vízföldtani és agrogeológiai igényeket. Á közepes mélységű fúrási hálózat és a rétegvíz figyelő kutakká kiépített magfúrások tájékoztatnak a vízadó és vízzáró képződmények térbeli helyzetéről, kőzeteinek anyagáról, a felszín alatti víz minőségéről, hőmérsékletéről, főleg azonban a vízmozgás dinamikájáról, a „vízjáték" éves és nagyobb periódusú változásairól, meg a víztermelés hatásairól. A mélyebb földtani helyzet felderítésére 100— 1500 m-es magfúrásokat és fúráscsoportokat telepítettek, É—D-i és Ny—K-i iránytengelyek mentén. Ezeket a fúrásokat képezték ki és működtetik mint rétegvíz-figyelő kutakat.. A fúrásokban végzett hidrodinamikai megfigyelések, a fúrásminták kőzettani, vízföldtani, őslénytani feldolgozásán és a vízelemzések alapján térképek (földtani, agrogeológiai, vízföldtani, építésföldtani, mélyföldtani, gazdaságföldtani stb. változatok) és magyarázó szövegű atlasz készült minden 1 :100 000-es méretarányú térkép területéről. A kísérleti terület térképe 1 :100 000-es méretarányban jelent meg nyomtatásban. A többit nyomtatásra feles kicsinyítésben szerkesztették meg. 1984 végére nyomtatásban megjelent 13 térképlap és magyarázó szövege, kéziratban elkészült 24, 7 térképlapot pedig akkor még szerkesztettek. Reméljük, hogy a Földtani Intézet hamarosan ezeket is kiadja. Rónai András 1964-ben készült kutatási terve, ritka példaként, megvalósult és részben már eredményei is közkinccsé lettek. Kár, hogy a DNy—ÉK-i szelvényben tervezett fúrási program éppen csak elkezdődött. A szerző fentebb közölt célját jórészt elerte, de folytatásként még iger sok elvégzendő kutatás szükséges. Rónai András munkája a rendszerezett kutatási eredményeket úgy közli, hogy a nemzetgazdaság jelenlegi és főleg jövőbeni szükségleteinek a lehető legnagyobb segítségére legyen. Ez leginkább abban mutatkozik