Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Csikász Sándor: A Zagyva jobbparti töltésroskadás az 1+324-1+350 tkm szelvényekközött

Ha összevetjük az eddigi Bükk hegységre vonatkozó készletszámításokkal a Nyugat-Bükkre vonatkozó értéket megállapítható, hogy miután a hegységrész az egész Bükknek kb. egyharmadát teszi ki, jó egyezés mutatható ki, természetesen a hidrológiai számítások ismert hibahatárait is figyelembe véve. IRODALOM [1] Aujeszky C.—Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karsztforrások foglalásának vízföldtani tapasztalatai. Hidrológiai Közlöny, • 59. 1979. 2. 63—77. [2] Deák J.: Az Eger környéki termális karsztvizek korának meghatározása. Egyszerű termálvizek komplex hasznosításának kérdései. Eger. Alkalmi kiadvány, 1981. 70—81. [3] Marton L.: A mónosbéli forráscsoport foglalása. Hidrológiai Közlöny, 43. 1963. 6. 63—77. [4] Szlabóczky P.: A Bükk-hegység hasznosítható vízkészlete. Hidrológiai Közlöny, 58. 1978. 4. 185—192. [5] Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához. Hidrológiai Közlöny, 46. 196. 6. 255—260. [6] Vitális Gy.—Hegyi l.-né: Nyersanyagkutatás a tervezett Eger-Felnémeti Cementgyár számára. MAFI Évi Jel. 3967. évről, 247—261. [7] FTV: Vízbeszerzési, vízellátási és nyersanyagkutatási szakvéleményei és kiviteli tervei. 1964—1983. Adattár. Kézirat, Budapest. A Zagyva jobbparti töltésroskadás az 1+324—1+350 tkm szelvények között* DR. CSIKASZ SÁNDOR Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok A tanulmány célja rávilágítani olyan töltésmeghibásodási lehetőségre, amely váratlanul okoz gondot a helyi árvízvédekezőknek, és amely bekövetkezési valószínűségétől nem lehet eltekinteni mindaddig, míg az ország összes földtöltéséről nincs mai fogalmaink szerint kielégítő feltárás. 1. Az események és előzményei 1985. június 4-én szüntette meg — hosszan tartó védekezés után — a KÖTIVIZIG az I. fokú árvédelmi készültséget a szolnoki vízmércéhez tartozó tiszai és zagyvai védelmi szakaszokon (az I. fokozat +650 cm-es tiszai vízállásnak felel meg). Már fogalmaztuk magunkban a leglényegesebb mondatot, miszerint a szokásostól eltérő árvízi jelenséget nem tapasztaltunk, amikor bejelentették, hogy a Zagyva jobbpart Szolnok városi szakaszán a töltés vízfelöli része — annak kb. fél szélességében — közel 30 m hoszon elvált, megrepedt és 30—40 cm-t süllyedt, ez június 7-én történt. Június 10-én a süllyedés mértéke már meghaladta az 1,0 m-t, és nyilvánvalóvá vált, hogy az ominózus szelvényben a gát védbiztonsága már a minimálisra csökkent (1. kép). 1. kép. A Zagyva jobb parti (Szolnok városi) töltésroskadás kifejlett állapotában 1985. június 10-én a folyó felől nézve * Előadásként elhangzott az MIIT Békés megyei Területi Szervezet, a Vízépítési Szakosztály, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály, valamint az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottságával közösen rendezett 1986. május 6-i konferencián. Az ilyenkor szokásos és azonnali tájékoztatást megadva az OVH Árvízvédelmi Osztályának, felkészültünk egyrészt az ideiglenes elzárásra egy esetleges újabb árhullám érkezését feltételezve, másrészt helyszíni szemlére hívtuk az OVH és VITUKI szakértőit a helyzet nagy vonalakban történő közös tisztázása érdekében. Egyidejűleg megkezdtük a talajmechanikai feltárást. A jobbparti töltésről a következő ismereti anyag állt rendelkezésre. A töltést Szolnok városa építette ki 1920-ban — mely ennek előtte csak jelgát volt — az 1919-es NV +0,5 m-re. 1952-ben vette állami kezelésbe az akkori vízügyi szervezet, és. 1953-ban magasította az 1932-es NV +1,5 m szintre úgy, hogy a korona szélessége 3,0 m volt, a rézsűk hajlása 1 :2. Végül 1981— 82-ben az előírt biztonsági magasság elérése érdekében egyszerű terméskő fal épült a vízoldali koronaélbe és a vízoldali rézsű hajlását 1 : 3-ra változtattuk. Az 1 + 335-ös szelvénynél közel merőlegesen a töltés tengelyre utca van, melytől délre négyemeletes bérházak, északra földszintes családi házak helyezkednek el; a terület csapadékvíz elvezetése nem megoldott. A Zagyva medre, miközben enyhe bal ívben halad, az 1 + 340 környéken kerül legközelebb a védtöltéshez. Az árvízi meder vonalvezetése — a helyi körülményekhez képest — kielégítően jó. Szemben, a balparti hullámtéren, jó állapotú nyáras erdő van, minimális aljnövényzettel. Itt a Zagyva jobbparti töltéssel eddigi ismereteink szerint semmi különös nem történt az elmúlt közel 50 esztendőben, az árvízi feljegyzések szerinti fakadóvíz előfordulástól eltekintve. A védvonalszakaszra eddig készült talajmechanikai feltárások alapján a nyilvántartási (védelmi) terv többek között a következőket rögzítette: „A töltések anyaga iszapos agyag és agyagos vályog. Az agyagos fedőréteg vastagsága '1,5—3,0 m között változik. A fedőréteg alatt 8—20 m vastagságban, szeszélyes területi eloszlásban vízvezetőrétegek találhatók." A roskadáshoz legközelebb talajmechanikai feltárások 1985-ig a 0 + 700, illetve a 3 + 000 tkm szelvényekben történtek (töltéstest és altalaj feltárás hagyományos eljárással). Az árvízi tapasztalatok és megfigyelések nyomán alkalmazott kutatási eljárás, a holtmedrek és árvízvédelmi töltések keresztezésének felderítése és topográfiai veszélyességük meghatározása már számos helyen vezetett jó eredményhez az árvízi védbiztonság növelése szempontjából. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Zagyva védvonalaira vonatkozó töltés ősmeder keresztezések felkutatását 1983-ba.n rendelte meg a VITUKI Vízrajzi Intézet Folyóhidrológiai Osztályánál, melyet nevezett intézet még az évben leszál28