Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Aujeszky Géza-dr. Scheuer Gyula: Adatok a Nyugat-Bükk karsztvíz készletére

Adatok a Nyugat-Bükk karsztvíz készletére AUJESZKY GÉZA—DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés A Nyugat-Bükk területén eddig 11 vízkivételi helyet alakítottak ki, ahol hideg karsztvizet és karsztos hévizet (1. ábra) termelnek. 1. ábra. A Nyugat-Bükk áttekintő helyszínrajza a víz­kivételi helyek és források feltüntetésével 1. Vízvezető karsztos kőzet a felszínen, II. 1—10. Foglalt és fog­lalatlan forrás; 1. Felsőpermi mészkőből fakadó forrás, 2. Sza­lajkai vízkivétel, 3. Bélapátfalvai források mélyfúrású kutak­kal, 4. Mónosbéli Vízfő forrás, 5. Almári karsztkutak, 6. Bervai vízkivétel mélyfúrású kutakkal, 7. Szikla-forrás a Barátréti karsztkutakkal, 8. Forrókúti vízbázis, 8/a. Imre forrás, 9. Egei­Petőfi téri hévforrások és víztermelő kutalc, 10. Időszakos karsztforrás Vizsgáljuk meg az üzemelési tapasztalatokat, mert az ezekből nyert adatok visszatükrözik a karsztvízforgalom dinamikáját. Ahol statikus készletfogyasztás történik, ott tartós vízszínsüllyedésnek kell mutatkoznia, ahol pe­dig kevesebb vizet termelnek a rendelkezésre álló dina­mikus készletnél ott a felesleges víz eltávozik a rend­szerből a forrásokon keresztül, illetve ahol ilyen nem fi­gyelhető meg, a termelésbein megközelítően egyensúlyi helyzet valószínűsíthető (1. táblázat). 2. A karsztvíztermelő helyek ismertetése Egyenként vizsgálva az egyes vízkivételi helyeknél szerzett tapasztalatokat, a következők állapíthatók meg: 2.1. Az északi területeken a permi mészkőből fakadó források még foglalatlanok. összesítve az átlaghozam 2000 m 3/d-ben adható meg. A nagy bükki hidrodinamikai rendszertől független tárolóból kapják vizüket, így an­nak készletére nincsenek hatással. Hasznosításukat az egymástól való nagyobb távolság megnehezíti. Felhasz­nálásuk kisebb helyi vízigények szempontjából vehető csak figyelembe. 2.2. A szilvásváradi Szalajka-völgyi forrásokat úgy foglalták, hogy a rendszerből csak annyi vizet haszno­sítanak, amennyi természetes úton eltávozik. Mivel a Szalajka-völgy hazánk egyik legszebb természeti lát­ványossága, a jelenlegi üzemmód a környezet- és táj­védelmi szempontokat is kielégíti. 2.3. A bélapátfalvai Mária forráscsoport kutas foglalá­sa és a megközelítően 10 éves üzemelési tapasztalatok azt mutatják, hogy jelenleg a termelés nem okoz vízszín­süllyedéseket, amelyek a statikus készletfogyasztásra utalnának. Meg kell említeni azonban azt a tényt, hogy amikor a vízigények átmenetileg a Cementgyár építésé­vel kapcsolatosan nagyobbak voltak és a kutakból 2000— 3000 m 3/d vízmennyiséget termeltek ki, állandó lassú víz­színsüllyedés volt észlelhető, amely miatt az induló 37— 38 m-es üzemi szint lesüllyedt 52 m-re. Az eredeti álla­pot a víztermelés csökkenésével fokozatosan helyre állt. E körülmények jelezték azt a tényt, hogy a fokozott ter­melés hatására statikus készletfogyasztás történt és a vízutánpótlódásnál nagyobb vízmennyiséget emeltek ki a rendszerből. Az átlagosan kivehető vízmennyiség 1000 m 3/d-ben adható meg. A Cementgyár vízellátását kiszolgáló létesítmények közé tartozik az 1948—50. között kihajtott 420 m hosszú karszttáró is. A 70-es években a táró végében eszközölt vízszintes fúrások hozamnövelő hatásúaknak bizonyul­tak és azóta a táró 500—800 m 3/d vízhozamot szolgáltat a csapadékviszonyoktól függően. 2.4. A mónosbéli Vízfő forráscsoportnál a több mint húszéves tapasztalatok és több alkalommal végzett víz­kutatások azt igazolják, hogy sokéves átlagban a vízho­zam 2000 m 3/d-ben, adható meg. A jelenlegi forrásfogla­lással azonban nem hasznosítható a karsztrendszer tel­jes vízmennyisége, mert e forrás körül felhalmozódott édesvízi mészkőben jelentős vízelszökések figyelhetők meg. A vizsgálatok szerint ennek értéke 300—500 mid­ben adható meg. 2.5. Az Eger patak völgyében, Felnémettől északra, az Almár vasúti megálló magasságában (a völgytal­pon, illetve a domboldalban) 1972 óta 2 db karsztkutat üzemeltetnek Eger város részére. A kutak a karsztvi­zet a 200 m felszín alatti mélységben húzódó, jól karsztosodott felsőeocén mészkőből nyerik. A tapaszta­lat szerint csapadékban szegény években átlagosan kb. 1800 m 3/d, csapadékban bő esztendőkben pedig átlago­san kb. 2200 m 3/d vízhozamot szolgáltatnak. 2.6. A bervai mészkőrög délnyugati elvégződésénél egy időszakos forrás vízkészletére telepített vízmű épült ki. A többször végrehajtott aknás forrásfoglalá­sok kedvezőtlen tapasztalatai miatt — mélyfúrású ku­takat létesítettek. A területen a víztermelés átlagban 4000 m 3/d-ben adható meg. A több mint húszéves üze­melési tapasztalatok alapján megállapítást nyert, hogy a rendkívül egyenlőtlen és szeszélyes vízutánpótlódás miatt nagymértékű vízszíningadozások vannak. A mé­rési és üzemelési eredmények azt jelzik, hogy a karszt­rendszer a kivett vízmennyiség mellett fokozatosan és lassan olyan mértékig leürül, amelyet már nem tud pótolni a karsztvíz-utánpótlódásból származó mennyi­ség. így e helyen ma már a dinamikus karsztvízkészlet teljes mennyisége kitermelésre kerül, sőt statikus kész­letfogyasztás is észlelhető. 2.7. A felsőtárkányi Sziklaforrás vízkészletének hasz­nosítása érdekében a közelmúltban a forrás felett a Barátréten 3 db mélyfúrású kutat létesítettek Eger város vízellátásának érdekében. Az eddigi próbaüze­melési tapasztalatok azt mutatják, hogy az előzetesen megadott 4000 rn 3/d vízmennyiség a város részére ren­26

Next

/
Thumbnails
Contents