Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: Adatok a budai Várhegy paleokarszt-hidrogeológiai viszonyaihoz

,,B" déli édesvízi mészkő egység északi édesvízi mészkő egység m B. 160 150 UO 130 120 110 100 90 f. 1 tAV 4 5 9 m 7 I-----1 2. ábra. Vázlatos vízföldtani szelvény 1. Feltöltés, 2. Lejtőüledék, 3. Az Idősebb (középsőpleisztocén) édesvízi mészkőösszlet barlangokai és oldási üregekkel, 4. Fiatalabb (középső- és felsöpleisztocén) édesvízi mészkő összlet, 5. Az örögárok IV. sz. terasza, 6. Az ördögárok III. sz. terasza, 7. Alsóoligoeén (kiseelli és tardi) agyag, 8. Felsőeocén budai márga, 9. Feltételezett felsőeocén mészkő sasbérc, 10. Barlang A Mollusca fauna szerint a hévforrások 30—35 °C hőmérsékletűek lehettek. Ennek megfelelően a feltörési helyeknél, figyelembe véve a lehűlést, 38—40 °C-os vízhőmérsékletet valószínűsíthetünk. A budai-hegységi édesvízi mészkőösszletek közül a vári előfordulásnál rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek segítségével a mészkő kora meghatározható, és evvel a hévforrásműködés időszaka is megközelítő pontossággal rögzíthető. A földtani, paleogeográfiai, őslénytani és abszolút kormeghatározás szerint a vári mészkőösszlet egy hosszabb hévforrás működés eredménye. A hévforrások a középsőpleisztocén felső részében kezdték meg működésüket és ez eltartott egészen a felsőpleisztocén elejéig (Riss—Würm interglaciális első fele) [5], A hévforrások főleg az interglaciálisokban működtek erőteljesen, mert ekkor voltak meg azok az éghajlati feltételek, amelyek számukra kedveztek. A száraz és hideg éghajlati fázisokban leálltak, illetve erőteljesen csökkent tevékenységük. A Hilton szálló alatti, közvetlenül a fekü felett vett mészkőminta abszolút kora (Th/U) 358 000 évnek adódott. A fiatalabb várpalotai mészkőmintáé pedig 160 000 évesnek bizonyult [4], így az abszolút kormeghatározás eredményei szerint a hévforrások kb. 350—400 ezer évvel ezelőtt kezdték meg tevékenységüket a Vár területén, és ez tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal 160—180 ezer évig, Tehát összesen a forrásműködés mintegy 200 ezer éven keresztül tartott a Várhegyen. Ez után elapadtak, mert mélyebb szinten az akkori erózióbázison vízvezető járatok nyíltak meg és emiattt a vízkilépések áthelyeződtek más területre. IRODALOM [1] Cholnoky J.: A budai várhegyi barlangok. Barlangvilág, 6. 12. 1936. 10—18. [2] FTV: Talajmechanikai és mérnökgeológiai szakvélemények. 1960—1986. Kézirat. Adattár. [3] Kadic O.: A budavári barlangpincék, a várhegyi barlang és a Barlangtani Gyűjtemény ismertetése. Barlangvilág, 12. 3—4, 1942. 49—75. [4] Kretzoi M.—Pécsi M.: A pannóniai medence pliocén és pleisztocén időszakának tagolása. Földrajzi Közlemények, 30. 4. 1982. 300—326. [5] Krolopp E. et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei. Földtani Közlöny, 106. 3. 1976. 199—228. [6] Scheuer Gy.—Schweitzer F.: A budai hévízforrások fejlődéstörténete a felsőpannontól napjainkig. Hidrológiai Közlöny, 60. 11. 1980. 492—501. [7] Schréter Z.: A Budai és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkő előfordulásai. A MAFI Evi Jel. az 1951. évről, Bp. 1953. 111—146. [8] Vitális Gy.—Hegyi I.-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62. 2. 1982. 73—84. [9] Wein Gy.: A Budai hegység tektonikája. A MAFI Alkalmi Kiadványa, Bp. 1977. 1—76. 25