Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: Adatok a budai Várhegy paleokarszt-hidrogeológiai viszonyaihoz

DNy ÉK mB f. / • 2 • JEZ] 4 CZ3 5 ^ s [IC 2. Vázlatos vízföldtani szelvény a talajvízhelyzet feltüntetésével 1. Negyedidőszaki rétegek, 2. Oligocén (kiscelli agyag, tardi agyag) rétegek, 3. Felsőeocén budai márga, 4. Felsőeocén bryozoás márga és mészkő, 5. Feltételezett törés, 6. Barlang, A talajvíz mélységi elhelyezkedése egy adott részen a vízzáró aljzat mélységétől függ. Ahol felszínközeiben van, ott a talajvíz is kis mélyben kimutatható. Ahol pedig mélyebben van, ott 10—15 m-es felszínalatti talajvízszinttel találkozhatunk. A talajvíz egy része, ha a vízzáró oligocén agyagfekü hegyszerkezeti törés mentén érintkezik, töredezett típusos budai márgával, vagy annál idősebb kőzetekkel, akkor ott elnyelődik. így helyileg a talajvíz is táplálja a karsztvizet. Ilyen hely mutatható ki a Lukács—Császár fürdő felett a SZOT Szálló környezetében. A talajvíz vízutánpótlódását a csapadékvíz és a közművek elfolyó vize adja. Igazolja ezt a talajvíz nagyfokú szennyezettsége. A talajvízre általában a nagy Adatok 1. Bevezetés Az Ördögárok és a Duna között elhelyezkedő Várhegy a Budai-hegység része és morfogenetikailag nem más, mint felszínmozgásokkal kissé átformált eróziós terasz-szigethegy. Az átlagos szélessége 200— 300 m és hosszúsága megközelíti a 2 km-t. A Várhegy Moszkva tér feletti északnyugati része a legszélesebb és ékszerűen a két völgy találkozási pontjáig fokozatosan keskenyedik. Átlagos magassága 155—160 m a tengerszint felett és ez az érték délkeleti irányba csökken. A Várhegy felszíne sík, és formáját döntően a kemény, különféle lepusztulási folyamatoknak jól ellenálló édesvízi mészkőnek köszönheti, amely megakadályozta az alatta levő laza és az eróziónak kevésbé ellenálló üledékek lepusztulását. szulfáttartalom a jellemző, amely jó egyezést mutathat a hasonló vízföldtani felépítésű területek talajvizével. 3. Megállapítások — következtetések a) A rózsadombi barlangokkal kapcsolatos vizsgálatok szerint a földtani felépítés nagyon bonyolult, a karsztosodott és repedezett karbonátos kőzetek mellett jelentős elterjedésben találhatók oligocén kori agyagos vízzáró képződmények. E földtani helyzet alapvetően meghatározza a vizsgált terület vízföldtani viszonyait. b) A területet vízföldtani szempontból két tájegységre lehet bontani: talaj vízmentes és talajvizes területrészekre. A talajvízmentes területen fordulnak elő a íelszínközelben az egykori hévforrás működés révén keletkezett barlangok, amelyek esetleg veszélyeztetik a meglevő épületek állagát, továbbá a még szabad területek beépítését megkérdőjelezik. Ez a terület egyben a karsztvíz és a karsztos hévíz ma már emberileg befolyásolt és zavart tápterülete. Ezért a karsztvíz szennyeződése szempontjából fokozottan érzékeny területnek minősíthető. A Lukács—Császár fürdői források védelme érdekében hathatós a szokványostól eltérő védőintézkedések kidolgozása és megvalósítása feltétlenül indokolt. c) A Rózsadombon és környezetében csak ott mutatható ki talajvíz, ahol a feküben alsóoligocén tardi agyag, valamint kiscelli agyag települ. Ez egyben azt is jelenti, hogy ahol talajvíz van, ott a barlang prognosztizálás szempontjából azok a területek kizárhatók, vagyis talajvíz jelenléte esetén barlangokkal nem kell számolni. Miután a vizsgálatok fő célja volt azoknak a területeknek a lehatárolása, ahol barlangok, üregek jelenléte feltételezhető, az 1. ábrán megadott talajvíz elterjedésének határvonalán belüli részt barlangmentes területnek lehet minősíteni. Aláüregelődésre-barlangosodásra veszélyes területnek csak az azon kívüli részeket lehet megítélni és csak ott kell annak veszélyével számolni. IRODALOM [1] Bernáth Z.—Scheuer Gy.: A Lulcácsfürdö rekontsrukciójával kapcsolatos józsefhegyi vizsgálatok földtani és vízföldtani eredményei. Hidrológiai Tájékoztató, 1980. ápr., 33— 36. [2] FTV: Talajmechanikai és mérnökgeológiai szakvélemények. 1960—1985. Kézirat, FTV adattár. [3] Horusitzky H.: Budapest Duna-jobbparti részének hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 1938. 18. 1—404. [4] Végh S.-né és munkatársai: Rózsadomb 1 : 4000 m. a. földtani térképsorozata és magyarázója. Kézirat, FTV adattár. A Várhegy területén ismert legidősebb kőzetféleség a Várkerti fúrásban feltárt hévíztározó és vezető felsőtriász dolomit. Erre nagy üledékhézaggal felsőeocén és alsóoligocén képződmények következnek. A Várhegyen ezek közül a legelterjedtebb a budai márga. Az újabb fúrások a budai márga mellett a Várhegy északkeleti részén alsóoligocén tardi és kiscelli agyagot tártak fel. Kiscelli agyag vált ismertté a Mátyás templomnál, a Hilton szállónál és a Bécsi kapunál, a tardi agyag pedig az Anjou bástyánál. Az idősebb képződményekre negyedidőszaki üledékek halmozódtak fel. Ennek a rétegsornak a legalján görgeteges homokos-agyagos kavics települ, amely az egykori Ördögárok patakjának lerakódása. A megfigyelések szerint a folyóvízi üledékek két szintben a budai Várhegy paleokarszt-hidrogeológiai viszonyaihoz DR. SCHEUER GYULA*—DR. SCHWEITZER FERENC** "Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, "Földrajztudományi Kutató Intézet 23