Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szentirmai Lászlóné-Petz Rudolf-dr. Scheuer Gyula: A Budapest rózsadombi barlangokkal kapcsolatos vízföldtani vizsgálatok eredményei

amelyet az FTV készített, szakirányú alvállalkozók (ELTE Alkalmazott Földtani Tanszék) bevonásával került sor többek között a vízföldtani helyzet részletes és átfogó vizsgálatára. A Rózsadomb vízföldtani viszonyainak jellemzéséhez felhasználtuk az FTV korábbi vizsgálatait, továbbá összegyűjtöttük a területen lemélyített fúrások adatait (kb. 900 db), valamint irodalmi adatgyűjtést és terepbejárást végeztünk. Ezeknek az adatoknak a birtokában sikerült átfogóan és részletekbemenően is pl. a talajvízre vonatkozó kérdéseket tisztázni, annak elterjedési határvonalát megrajzolni, áramlási irányait rögzíteni és a talajvíz, valamint a barlangosodás közötti kizárásos kapcsolatot kimutatni, vagyis azt, hogy ahol talajvíz van a területen, ott a felszínközeiben az épületek állagát veszélyetető barlangokkal nem kell számolni. 2. A terület általános vízföldtani jellemzése A hévizes barlangokról méltán híres Rózsadomb morfológiailag a Hármashatár-hegyi vonulat része és meredek-függőleges peremmel végződik el a Dunánál. Az általunk vizsgált terület határa az Ördög-árok, illetve a Pasaréti út, Szépvölgy—Duna-part—Mártírok útja, továbbá északnyugatra a Páfrányliget, a Nagybányai, és a látóhegyi Glück Frigyes út által közbezárt terület (1. ábra). ; EZ3 2 nm ^ 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált területről kutatási eredmények feltüntetésével 1. Talajvízzel rendelkező terület, 2. Talajvízmentes terület, 3. Vízföldtani szelvény helye Munkálataink során a vizsgált területről készült 4 db M = 1 :4000-es térképlapokon dolgoztunk és ezekre raktuk fel mindazon hidrológiai adatokat, amelyeket a vizsgált területről összegyűjtöttünk, továbbá megkíséreltük a vizes közműveknek az utóbbi években történt meghibásodási helyeit is rögzíteni a pincevizeken túlmenően. Az összegyűjtött és a térképlapokon rögzített alapadatok — bár területi elosztásuk egyenlőtlen — lehetőséget nyújtanak a vizsgált terület vízföldtani adottságainak jellemzéséhez, támaszkodva az ELTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék által készített földtani térképekre. A vizsgált terület földtanilag változatos felépítésű. A triászt és a felsőeocént karbonátos és márgás kőzetek képviselik, míg az alsóoligocént agyagok. A negyedidőszakban forrás-, lejtő- és folyóvízi üledékek képződtek. A területen előforduló földtani képződményeket vízföldtani szempontból az alábbi csoportokra lehet bontani. a) Jó és közepesen vízáteresztő kőzetek. Ebbe a csoportba sorolhatók a következő korú és kifej lődésű kőzetek: felsőtriász dolomit, felsőeocén mészkő, bryozoás márga és a budai márgaösszlet alsó és középső része, valamint az édesvízi mészkő és a folyóvízi kavics. b) Gyenge, illetve rossz vízáteresztő kőzetek. Ide tartoznak a negyedidőszaki képződmények közül a lösz és a lejtőüledékek. c) Vízzáró vagy igen gyenge vízvezető tulajdonságokkal rendelkező képződmények. A tapasztalati eredmények alapján ilyennek minősíthetők: a tardi agyag, a kiscelli agyag, továbbá a budai márga, agyagmárga átmeneti rétegei a tardi agyag felé. A különböző áteresztőképességű kőzetek területi elterjedése határozza meg lényegileg a jelenlegi vízföldtani helyzetet (1. ábra). Ennek alapján a Rózsadombot vízföldtanilag lényegileg két nagy területegységre lehet bontani: talajvízmentes és talajvízzel rendelkező területek. Az 1. ábra alapján megállapítható, hogy az általunk vizsgált terület legnagyobb részén a talajvíz hiányzik. Ezen a területen fordulnak elő a karsztosodott, vagy nyitott résekkel, repedésekkel rendelkező kőzetek, vagyis vízáteresztő képesség szempontjából az „a" csoportba sorolt kőzetek. Azokon a részeken, ahol ezek vannak a felszínen, vagy kis vastagságban negyedidőszaki képződményekkel letakarva, a felszínről beszivárgó víz a rések, repedések, karsztos járatok mentén a mélybe szivárog és a karsztvizet, illetve a karsztos hévizet táplálja. Tehát a talajvíz kialakulásának nincs meg a vízföldtani előfeltétele (rossz vízvezető vagy vízzáró képződmény felszínközeli előfordulása), és ez a terület nem más, mint a budapesti termális karsztvíz hidrodinamikai rendszer tápterületének szerves része. A vizsgált területen a karsztvíz nyugalmi szintje 105—115 m B. f.-i magasságban helyezkedik el. A karsztvíz nyugatról kelet felé áramlik és a Lukács— Császár fürdőnél lép ki a rendszerből a felszínre. A rózsadombi karsztos kőzetek területe — tápterülete az értékes hévizeknek — környezetvédelmi szempontból fokozottan érzékeny terület. A város dinamikus fejlődéséből eredően ez az érzékenynek minősített terület beépült, a város szerves része lett, ebből adódóan ugrásszerűen megnövekedett a karsztvíz elszenynyeződésének a veszélye. A vizes közművekből elszivárgó víz minden szűrés nélkül közvetlenül és gyorsan lejut a karsztvízig és annak minőségét károsítja. A barlangokban vett vízminták vizsgálata egyértelműen kimutatott ivóvízvezetékből, csatornából elszökő vizet, sőt az utak téli sózásából származó sós vizet is. Ezek az eredmények igazolják a terület fokozott szenynyeződés érzékenységét. A vizsgált területen a talajvíz túlnyomórészben a peremi részeken mutatható ki. A terület északnyugati részén hiányzik, mert a repedezett karbonátos kőzetek lenyúlnak az ördög-árokig. Először keskeny sávban mutatható ki a Pasaréti út vonalát követve, majd hirtelen északkeleti irányba fordulva felnyúlik a Törökvészi útig — tehát a Rózsadomb gerincvonulatáig — és e mentén a Pusztaszeri útig nyomozható. E résznél megint elfordul délnyugati irányba, majd fokozatosan az Ördög-árokkal egyező irányt vesz fel. A Mártírok útja és a Frankéi Leó út feletti részeken is változó területi elterjedésben nyomozható. A vizsgálatok szerint különálló kisebb talajvizes terület mutatható ki a Csatárka és Törökvészi út találkozási pontjának környezetében. A talajvízzel rendelkező terület szervesen összefügg a tardi és kiscelli agyag, illetve a budai márga agyagos átmeneti rétegeinek elterjedésével. Tehát a talajvíz területi elterjedését a rossz vízvezető vagy vízrárónak minősíthető harmadidőszaki agyagok (agyagmárga) előfordulása és kiterjedése határozza meg. A talajvíz a pleisztocén rétegekben halmozódik fel (2. ábra) és áramlik a mélyebb fekvésű erózióbázisok irányába (ördög-árok—Duna-völgy). 22