Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: A melioráción belüli vízrendezés fejlesztése Magyarországon

A vízrendezés művei három hatósági kategóriára oszlanak: — az első csoportba tartoznak a jelentősebb közcélú ún. főművek, — a második csoportba a helyi jelentőségű közcélú művek, ún. társulati művek, — a harmadik csoportba az üzemi művek. A főművek fejlesztését és fenntartását a költségvetésből az Országos Vízügyi Hivatal irányítása alatt végzik. A társulati művek és. üzemi művek — az utóbbi irányítója a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium — fejlesztése és fenntartása állami támogatással valósul meg. A két hatóság által összehangolt fejlesztési programot a 2. ábra szemlélteti. A 2. ábra 2. táblázat Síkvidéki vízrendezés: főművek teljesítőképessége Év 1960 1965 1970 1975 1980 1985 Csa tornaihossz, km Szivattyútelep kapacitása, m

3/s Fajlagos levezetésátlag, l/s km

2 24 900 27 700 32 800 36 000 41 000 41 000 443 503 618 646 682 761 16,0 22,0 24,0 26,5 28,5 30,0 Vízrendezésű célú tározás, millió m

3 150 130 232 260 300 320 A Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő térségei lódnak a nagyrészt mezőgazdasági területen levő gyűjtő- és mellékcsatornák. Hegy- és dombvidéki vízgyűjtőinken mintegy 2,3 millió ha kiterjedésű mezőgazdasági művelés alatt álló területen a talajpusztulást csökkentő újfajta agrotechnikai eljárásokat kell bevezetni (talajvédő gazdálkodás stb). A síkvidéki átmenetet képező elvizenyősödött völgyfenéki területek drénezési igénye közel 200 000 ha. A melioráció jelenlegi helyzetét és fejlesztésének igényeit a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat A melioráció jelenlegi helyzete és fejlesztése Me: 1000 ha Meliorációra szoruló terület 2. ábra. Kiemelt meliorációs térségek elhelyezkedése A VI. ötéves tervben (1981—85) beindult térségek megnevezése: 1. Marcal-völgy, 2. Margitta sziget, 3. Maros balpart, 4. Elővlzi térség, 5. Mártély-Tlszazug, 6. Sámsoni térség, 7. Körös-völgy, 8. Berettyó és Körös, 9. Hajdúság, 10. Jászság, 11. Tiszamente, 12. Tisza—II., 13. Bodrogköz, 14. Felső-Szabolcs, 15. Tisza-Szamos. A Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő térségei: 16. Velencei-tó, 17. Balaton északi vízgyűjtő, 18. Balaton déli vízgyűjtő, 19. Balaton nyugati vízgyűjtő. A VII. ötéves tervben (1986—90) induló térségek: 20. Csongrád—Gyála, 21. Soproni szőlővidék, 22. Kurca I., 23. Észak-Nógrád, 24. Galga, 25. Kiskunfélegyházi, 26. Tarna alsó-szakasz, 27. Nagykunsági, 28. Drávamenti, 29. Észak-Hajdúság, 30. Répce-Körös, 31. Sárköz, 32. Hajós (DVCS—Sárköz). a kiemelt meliorációs térségeket ábrázolja, melyekből 1981—85. évben az 1-től 19-ig jelzett térségek (vízgyűjtők) megvalósítása indult be. A következő tervidőszakban (1986—90) a megkezdett térségek befejezése mellett a 20-tól 32-ig jelzett térségek (vízgyűjtők) megvalósítása a terv. Egyedi elbírálás alapján azonban a kiemelt térségeken kívül is végeznek melioráción belül vízrendezést. Vízminőség-védelmi szempontból kiemelt a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtőterületének térsége. A magyarországi síkvidéki vízgyűjtők — ahol a befolyásolt összegyülekezés a jellemző — területéből 3,3 millió ha terület áll mezőgazdasági művelés alatt (ez a polder jellegű terület). Az itt keletkező belvizek — időben és térben elszórtan — kisebb-nagyobb elöntéseket okoznak. Szélsőséges esetben (1940, 1942) az elöntött területek kiterjedése megközelítette az 1 millió ha-t. A jelenlegi belvízvédelmi rendszer mellett az elöntött területek évi átlagos kiterjedése 103 ezer ha-ra csökkent. A 2. táblázatban felsorolt adatok a 83 belvízrendszer (polder jellegű) átlagos értékei, amik Magyarországon kiépültek. Az utolsó öt év fejlesztésének jellemzője a főművek szivattyútelepi kapacitásának 79 m

3/s értékkel való növelése, amit főleg a drénezések területének növekedésével magyarázhatunk. Az összes síkvidéki tározás az 1985. évben 616 millió m

3, amiből a vízrendezési célú a feltüntetett 320 millió m

3-es tározótér. Az ország területének kereken 55%-a hegy- és dombvidék (4,7 millió ha), ahol a vizek szabad összegyülekezése a jellemző. Ebből rendezésre került 17 000 km az Országos Vízügyi Hivatal által. Ehhez kapcsoosszes terület Eddig meliorált Gazdaságosan Melionem rációra melio- szoruló ráiható Erodált terület 2300 700* 270** 1778 Pangó vizes völgyfenéki terület 200 40 32 128 Szikes terület 960 250 400 310 Homok javítás 512 88 127 297 Savanyú területek meszezese 2055 1049 200 806 Megjegyzés: ' A lenti terület 64%-a nem felel meg a mai nagyüzem követelményeinek, tehát ismételt meliorációra szorul. ** Erdősítéssel, talajvédő gyepesítéssel hasznosítható terület. A meliorációs feladatok között kiemelkedő szerepet tölt be á mezőgazdasági táblásítás. A mezőgazdasági tábla kialakításánál elsőrendű követelmény a homogenitás: azaz termékenysége, vízháztartása (talajnedvessége), technikai müvelhetősége megközelítőleg azonos legyen. Ezt a követelményrendszert elégíti ki a kiemelt térségeken már együttesen és összehangoltan alkalmazott melioráció a komplex feladataival együtt. 3. Felszínalatti vízrendezés (talajcsövezés, drénezés) Több kutatóhelyen együttesen állapították meg a talajnedvesség szabályozás kiemelkedő fontosságát. Ennek tesz eleget a talajjavítás, és a drénezés együttes alkalmazása, amik az 1960-as évtized közepén indultak meg és az 1970-es évtized közepétől terjedtek el. Az évenkénti tényleges kivitelezés az 1976-os évet bázisévnek — 100%-nak — véve, országosan a 4. táblázat szerint alakul. Az ország talajcsövezett mezőgazdasági területeinek nagysága 120 266 ha-ra növekedett. Az 1985. évi összesítés szerint a magyarországi talaj csövezés jellemző adatai: átlagos talajcső-távolság egy ha-on levő talaj cső fajlagos kiépítési vízhozam (felülvizsgálata szükséges!). 25,91 m (18—34 m), 385, 85 m/ha, 50—80 l/s km

3 16