Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: A melioráción belüli vízrendezés fejlesztése Magyarországon

jövőben azonban egyre nagyobb szerepe lesz az em­beri beavatkozásoknak, különösen a hatékony vízren­dezésnek, s ezen belül is a talajcsövezésnek. Ezeket a hatásokat a talaj- és a talajvízparaméter megfelelő korrekciójával értékelhetjük. Az eredmények hasznosítására már a kutatások je­len időszakában is mód van. A belvíz-veszélyeztetett­ségi térkép és mutató támpontot ad a vízrendezés­fejlesztések helyének és mértékének meghatározásá­hoz, a feladatok végrehajtásának sorolásához. A bel­víz-veszélyeztetettségi mutató egyik kiindulási pontja lehet a mértékadó fajlagos belvízhozam számításának is. Az eredmények rámutatnak a talajvízmélység je­lentőségére, területileg differenciált szerepére, s így segítik a vízrendezés módjának helyes megválasztását. A kidolgozott összefüggések lehetőséget adnak az em­beri beavatkozások számszerűsítésére, a veszélyezte­tettség időbeli alakulásának előrejelzésére. A térkép és a mutató — az aktuális hidrológiai helyzet ismerete mellett — elősegítheti a belvízvédekezésre való felké­szülést és a védekezés sikerét. Végül ezek a segédle­tek az öntözés fejlesztésénél és az öntözésüzemelés irányításánál is hasznosak lehetnek, ui. a belvízzel kis mértékben vagy egyáltalán nem veszélyeztetett helye­ken az öntözés kisebb veszéllyel és más öntözési tech­nológiával folytatható. A kitűzött feladatot még nem oldottuk meg teljesen, csupán a módszer kidolgozásánál tartunk. A folya­matban levő munkák a pontosítást és az eredmények megfelelő dokumentálását szolgálják. Közreadásuk re­mélhetőleg hozzájárul a síkvidéki vízrendezés megol­dásához. E helyen is köszönet illeti a közreműködő vízügyi igazgatóságok és a Vízgazdálkodási Intézet szakem­bereinek együttműködési készségét, melyre a kutatási munka további szakaszában is szükség lesz. A melioráción belüli vízrendezés fejlesztése Magyarországon* DR. SZINAY MIKLÓS Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1. Bevezetés Magyarországon a növénytermelés bővítésének egyet­len módja a mezőgazdasági művelésű területek inten­zívebb hasznosítása, az egységnyi területre eső ter­méshozamok növelése. E törekvések fontos feltétele a termelés eredményességét korlátozó kedvezőtlen ter­mőhelyi (ökológiai) tényezők lehetőség szerinti meg­szüntetése vagy hatásuk mérséklése. A növénytermelés földalapjának 1960—1985. évek közötti változását az 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat A növénytermesztés földalapjának változása Me: 1000 ha Megnevezés 1960 1970 1975 1980 1985 Eltérés 1960— 1985 között Szántó 5310 5046 4976 4735 4698 — 612 Kert 107 146 152 291 339 + 232 Gyümölcsös 82 172 161 138 104 + 22 Szőlő 204 230 206 168 154 — 50 Gyep 1438 1281 1275 1294 1246 — 192 Mezőgazdasági terület összesen: 7141 6875 6770 6626 6541 — 600 Magyarországon az 1960. és az 1985. év között 600 000 ha-ral csökkentett mezőgazdasági termőterület a vá­rosiasodás, az ipar és közlekedés fejlesztése, valamint a nemzeti parkok növekedése miatt. Tehát Magyarország 9 303 000 ha földterületéből 1985-ben 6 541 000 ha a mezőgazdaságilag hasznosított terület. Ebből 810 ezer ha-on az állami és 4,6 millió ha-on a szövetkezeti szektorba tartozó mezőgazdasági üzem gazdálkodik. A többi — nagyüzemileg általában nem művelhető — területen, a nagyüzemi termeléshez • Az előadás elhangzott az MTESZ Hajdú-Bihar megyei Szervezete, Debrecen, 1986. december 16-1 ülésén az AGRO­BER-ben. Angolul megjelent „Evolution of reclamation and drainage in Hungary" címmel 1986. november 24-28-1 ILRI ezüstjubileum szimpozionján Hollandiában. gazdaságilag kötődve, kiegészítő tevékenységként a társadalom minden rétegét magába foglaló mintegy 1,3 millió család gazdálkodik. 2. Melioráción belüli felszíni vízrendezés Magyarország éghajlati, domborzati, vízrajzi és ta­lajadottságai folytán a vízfolyások áradásaival, illetve a mélyfekvésű, síkvidéki területeken (polder jellegűe­ken) belvízelöntésekkel ismétlődően számolni kell. Az időnként keletkezett vízkárok a népgazdaság legkülön­bözőbb területeit sújtják, mint például a mezőgazda­ságilag művelt területek, lakott települések, közleke­dési vonalak, ipari létesítmények. Ennélfogva a károk elhárítása, mint területi vízgazdálkodási beavatkozás, kapcsolatban áll a népgazdaság egyes ágaival, az or­szág teljes területével. A szélsőséges, időjárás, a vízrajzi, a domborzati és talaj adottságok, az intenzív és iparszerű mezőgazdaság létrehozása szükségessé teszi a csapadék — mint el­sődleges természeti erőforrás — kedvezőbb hasznosí­tását, a csapadékhasznosítás utáni vízkiegészítő öntö­zést és a káros vizek gondos elvezetését. Magyarország felszíni vízelvezetésének sokéves átlagos fajlagos lefo­lyását az 1. ábra szemlélteti. 1. ábra. A q fajlagos lefolyás sok évi átlaga (melynek bizonyos valószínűségű szélső értéke mértékadó a tervezésnél) 15

Next

/
Thumbnails
Contents