Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: A belvíz-veszélyeztetettség mértékének meghatározása

1. ábra. Az Alsó-Tisza vidékének belvíz-veszélyeztetettségi térképe Belvízi elöntés relatív gyakorisága: 1. <0,05; 2. 0,05—0,10; 3. 0.11—0,20; 4. >0,20; 5. Országhatár; 6. AT1VIZIG határ; 7. Hullámtér renként meghatározott BV-1 tekintettük, független változónak pedig az elöntést befolyásoló főbb természeti tényezők paramétereit, azok területi átlagát. A legszorosabb kapcsolatot a következő négy független változó alkalmazásával kaptuk: T — talajparaméter, melyet a Talajtani Kutató Intézet Magyarország talajainak vízgazdálkodási kategóriáit ábrázoló térképéről határoztunk meg, mégpedig a talajok víznyelőképességét számítva (mm/h-ban), s azt még korrigáltuk egy szorzótényezővel, melyet az erdők, a rét-legelő és az öntözött területek arányából kiindulva számítottunk; TV — talajvízparaméter, melyet a vizsgált időszak évi legmagasabb talajvízállásainak középértékéből (közepes nagyvíz) állapítottunk meg (cm-ben a felszín alatt); C — csapadékparaméter, mely a vizsgált időszak átlagos évi csapadékösszegét jellemzi, az egyes hónapok adatait a belvízképződés lehetősége szerint súlyozva (mm-ben); 1 — esésparaméter, mely a vízelvezetés fő irányában mért átlagos terepesést jelöli (cm/km-ben). A 12 tiszavölgyi tájegység vizsgálatánál a paraméterek számértékeit 1:100 000-es méretarányú térképekről a célnak megfelelő pontossággal határozhattuk meg. A 72 alföldi belvízrendszer zöménél — az idő rövidsége miatt — egyelőre 1:500 000-es méretarányú áttekintő térképről dolgoztunk, így ezeknél a pontosság még fokozható. Az utóbb említett adatbázissal a következő — véglegesnek még nem tekinthető — regressziós egyenletet kaptuk: BV = = 0,0235 C — 0,00736 T — 0,125 TV — 0,0092 I — 7,72. A belvíz-veszélyeztetettségi mutató mért (az elöntési térképekről meghatározott) és a fenti egyenlettel számított értékei közötti eltérések szórása (az ún. maradék szórás) + 1,0. Ez kb. fele a mért BV-adatok empirikus szórásának. A rövidebb és pontosabb adatsornál a maradék szórás + 0,5, ami kb. egyharmada az empirikus szórásnak. A befolyásoló tényezők súlyáról az egyenletben szereplő együtthatók és a parciális korrelációs tényezők alapján azt mondhatjuk, hogy legnagyobb súlya (befolyásoló szerepe) a talajvíznek és a talajnak van, de a csapadék és az esésviszonyok hatása sem elhanyagolható, legalábbis, ha az egész Alföldet nézzük. A tájegységen belüli részletes vizsgálatoknál, melyeket 5 X 5 km-es négyzethálózatban végeztünk, az esésparaméter számottevő hatását nem tudtuk kimutatni, pedig az átlagos esés mellett több más domborzati jellemzővel is megpróbálkoztunk. A részletesen vizsgált tájegységek mintegy harmadánál a talaj, másik harmadánál a talajvíz a domináló tényező, a többinél ezeknek közel azonos a súlya. A független változók egymás közötti kapcsolata — a totális korrelációs együttható értékéből következtetve — általában laza, de a T és I esetében elég szoros, ami fizikailag is helytálló, ui. ahol a laza szerkezetű, nagy víznyelőképességű talajok uralkodnak, ott nagyobb a terepesés. A belvízi veszélyeztetettségre a természeti tényezők mellett az emberi beavatkozások is hatással vannak. Ezek vizsgálata eddig nem volt feladatunk, de a közeljövőben — a Vízgazdálkodási Intézet közreműködésével — erre is szeretnénk fényt deríteni. Az emberi beavatkozások hatása lehet pozitív és lehet negatív is, azaz növelheti vagy csökkentheti a belvízi veszélyeztetettséget. A veszélyeztetettséget növelő körülmények pl.: az öntözés arányának növekedése (ezt már figyelembe vettük a talajparaméternél), a nagy táblák kialakulása, a vízelvezető elemek megszűnése, a nehéz gépek talajtömörítő hatása. Csökkentő tényezők: a vízrendezés, a talajjavítás, a talaj csövezés, a mélyművelés stb. Az 1961—1980. közötti elöntési adatok nagy ingadozást mutatnak, ami az időjárási viszonyok változásával függ össze. Az adatokban határozott egyirányú változás (trend) nem figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban az emberi beavatkozások hatása eltörpült a természeti hatások mellett, illetve a különböző előjelű hatások kiegyenlítették egymást. A 14