Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Bencsik Béla: 70 éves a Magyar Hidrológiai Társaság

70 éves a Magyar Hidrológiai Társaság* A Magyar Hidrológiai Társaság Elnöksége nevében köszöntök minden résztvevőt a VII. Országos Vándorgyűlésünk alkalmából. Különös jelleget ad vándorgyűlésünknek az a tény, hogy ez idén ünnepeljük Társaságunk fennállásának 70 éves évfordulóját. Azt hiszem, nem férne össze felfogásunkkal valamiféle zajos ünneplés és ünnepi pompás külsőségek felvonultatása. Szánjuk ezt a jubileumot gondos számvetésre, a múlt átgondolt értékelésére, tanulságainak levonására. Azt gondolom, ezt megteheti minden tagtársunk, minden szakosztály és területi szervezet, központi bizottság, minden vezető és ellenőrző testület. Hosszú az út, amely az 1917. február 7-én tartott alakuló közgyűléstől a mai napig vezet. Társaságunk a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályaként kezdte meg működését. Az 1917. június 16-án tartott első tisztségválasztó ülésen elnökké Kovács Sebestyén Aladárt, társelnökké Kövesligethy Radót és Schafarzik Ferencet, titkárrá Bogdánfy Ödönt választották. 1918-ban a Földtani Közlöny függelékeként már megjelent a Hidrológiai Közlemények, a húszas évektől kezdve önálló folyóiratként pedig a Hidrológiai Közlöny jelentkezett. önállóvá 1949-ben vált Társaságunk, amely Vitális Sándor elnökségével folytatta munkáját. Az első szakosztályunk a Limnológiai Szakosztály volt, amelynek Maucha Rezső volt az elnöke. Nem célom a történetünk részletes ismertetése, ezt megteszi most megjelent kiadványunk, amely „A 70 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltja és jelene" címet viseli, amelyet minden tagtárs és érdeklődő figyelmébe ajánlok. A 70 évvel ezelőtti alapítók száma mindössze 82 fő volt. A létszám lassan, de folyamatosan emelkedett, 1940-ben már 300 körül volt. A gyors növekedés az önálló Társaság megalakulásakor kezdődött, s az ötvenes évek közepén elérte az 1000 főt, újabb tíz év múlva már 2000 lett a létszám, jelenleg 4000 fölött van. A létszám látványos növekedése jelzi a Társaság társadalmi súlyának növekedését is, amely a belső társasági szervezet gyors kiszélesedésével párosult. Az ötvenes évektől kezdve egymás után alakulnak a szakosztályok, a területi szervezetek és központi bizottságok; jelenleg 13 szakosztály, 12 központi bizottság és 18 területi szervezet működik, a jogi tagok száma 222. Társaságunk kezdettől fogva a szakma elismert műhelye volt, a tudományos tanácskozások fóruma, majd fokozatosan az állami vízgazdálkodási szervek társadalmi bázisává vált, s egyre erőteljesebben foglalkozik a vízgazdálkodás országos kérdéseivel, az országos teendők tudományos egybehangolásával. Tevékenységünk ma átfogja a szakma egészét, a kutatástól a tervezésig és az építésig, beleértve nemcsak a műszaki, hanem a közgazdasági tevékenységet is. A társtudományokkal való kapcsolatok is kiszélesedtek, a MTESZ-en belül a tudományos egyesületek egész sorával kialakult az együttműködés. Társaságunk fejlődése annak bizonysága, hogy elődeink jól ismerték fel az adott időszak problémáit, és a jövő igényeit, s szaktudásukkal és szorgalmukkal * A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) VII. Országos Vándorgyűlés (Salgótarján, 1987. július 9—11.) nyitó plenáris ülésén elhangzott elnöki megnyitó közzétételével egyúttal az MHT 70 éves fennállására is emlékezünk (Szerk.). mindig képesek voltak új lendületet adni a munkának, továbbfejlesztették elődeik örökségét. összességében nézve, mit üzen mindnyájunk számára 70 éves múltunk, mi a tanulsága saját történetünknek? Azt hiszem, megfogalmazható az a felismerés, hogy Társaságunk csak akkor tud megfelelni a követelményeknek, ha olyan szakmai műhellyé válik, amely képes a tudomány élvonalában haladva előmozdítani tagjainak szakmai fejlődését, ha tágra nyitja az ajtót a fiatal szakemberek előtt, hogy bekapcsolódhassanak a szakmai-társasági életbe, ha emellett gondosan megbecsüli az idősebb generációt és törődik vele, ha érzékeny a társadalom problémáira, s erre tudományos megalapozottsággal reagál, ha kiépíti és folyamatosan ápolja azt a kapcsolatrendszert, amelynek keretében javaslatot tehet, vagy bírálatot gyakorolhat a vízügyekkel kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdésekben. A mostani vándorgyűlésünk remélhetőleg jól szolgálja a fenti célokat. Vándorgyűléseinken a legfontosabb és legidőszerűbb témákat tűzzük napirendre, arccal a jövő felé fordulva értékeljük a jelent, hiszen megfogalmazott ajánlásaink mindig a jövő teendőit foglalják össze, kellő határozottsággal és időelőnnyel — nem elkésve — igyekszünk rámutatni azokra a feladatokra, amelyek megoldására koncentrálni kell, hogy ezáltal megóvjuk magunkat a kapkodástól és improvizálástól, amelyet sem a szakma, sem a társadalom nem tűr el. Eddigi vándorgyűléseink bizonyságai a fenti szándékainknak, amelyeken az árvízvédelem, a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a vízellátás, a balneotechnika, a hévíznyerés és -hasznosítás, a melioráció, a vízminőség, a vízépítés, a tavak élete és vízgazdálkodása voltak a legfőbb témák. Mindez kiegészül most a dombvidéki vízgazdálkodás kérdéseinek a feldolgozásával, amikor is újra kell fogalmaznunk az időszerű feladatokat, s eközben le kell ásni a hidrológiai alapokig, a méretezésig, áttekintve a vízgyűjtőkre már mértékadó hatást gyakorló tározást, valamint a vízmérleg-meghatározás és a melioráció, valamint a vízgazdálkodás, a mező- és erdőgazdaság kapcsolatainak problémakörét. A vizek minőségének, a vízkészleteknek a védelme egyik legfontosabb feladatunk, s mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek minőségének megőrzése halaszthatatlan. Azt hisszük, jól szolgáljuk ennek ügyét, a II. szekció keretében, amikor is figyelmünket a biológiai kérdésektől kezdve a kémiai folyamatok elemzésén át a védelem, az öntisztulás és a vízminőség-szabályozás minden összetevőjére kiterjesztjük. Az újabb idők legmodernebb és egész térségek helyzetét befolyásoló vízi létesítményei a regionális vízművek. A már meglevő művek üzemeltetési tapasztalatai összegezésének itt az ideje, s mivel a gyors fejlődés a művek összekapcsolt egész rendszerét hozza létre, a rendszerek tervezése és építése, üzemük összehangolása és irányítása újszerű feladatot jelent, és a legfejlettebb technika felhasználását igényli. A III. szekció ezt a kérdéskört tekinti át. A beérkezett dolgozatok nagy száma és magas színvonala a vándorgyűlésen minden bizonnyal kialakuló — a hagyományokhoz hű — aktív részvétel és tudományos vita, meggyőződésem szerint minden formális frázisnál méltóbb ünneplése a 70 éves fennállásunknak és jó alapul fog szolgálni Társaságunk további fejlődéséhez, a vízgazdálkodás, mindnyájunk, az egész népgazdaság hasznára. Bencsik Béla a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke 3