Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Csermák Béla: Vízigényeink alakulása

Vízigények és alakulásuk DR. CSERMÁK BÉLA A vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás feltétele a vízigények minél megbízhatóbb ismerete, előrejelzése, és szabályozási lehetőségeik felvázolása. Fogalmak Az előbbi alapfeltétele a fogalmak egységes értelmezése mind formailag, mind tartalmilag. A formai probléma elvileg alig merülhetne fel, hiszen megfelelő értelmező szótárak és egyéb kiadványok állnak rendelkezésre [7, 1, 3]. A vízhasználó vízhasznosítási szándéka az „igény" szóval, míg a tényleges vízfogyasztása a „fogyasztás" szóval jellemezhető. Az igény átfogó fogalom: általában azonban csak a frissvízigényt (vízkivételt) értik rajta. Szükséges és mind általánosabbá válik még a vízelhasználás és a (használt és szenny-) vízvisszavezetés fogalmának a használata és adatszerű megadása. Nehezen közelíthető meg azonban a másik, a tartalmi probléma. A félreértelmezések, továbbá az adatok megbízhatóságának különböző mértéke miatt az országos-, regionális-, ágazati- stb. összesítések különböző megbízhatóságú, sőt különböző fogalmat takaró adatok formálisan rendezett halmaza [4], Mindez nem magyar betegség: — Húsz vízigény-szakértő 8 napos ENSZ-tanácskozáson 2 napig vitatkozott pl. csak azon, hogy „demand"-ról, vagy „requirement"-ről beszélnek-e; akkor sem született megállapodás, hanem az elnök hatalmi szóval (találomra) döntött. — A külföldi adatok megbízhatósága többé-kevésbé hasonló a mienkéhez. Az általunk való hasznosításukat sokszor még tudatos és célzatos ferdítések is nehezítik. Vízigény-fajták A vízigényeket a következőképpen szokták csoportosítani : — lakossági (háztartási, közcélú), — ipari, — mezőgazdasági (öntözés, halgazdaság, állattartás) — hajózási, — vízerőhasznosítási, — üdülési, — tájvédelmi, — szennyvízelvezetési, • — biztonsági tartalék, — egyéb. 1. táblázat 1983. évi frissvízigények és vízelhasználások [6] a) augusztus, m

3/s tényleges igénybevétel tényleges vízelhasználás ivómezőösszeipari gazd.-i sen 265 169 434 176 68 244 78 150 228 53 67 120 b) teljes év, milliárd m

3/év ivómezőösszeipari gazd.-i sen engedélyezett frissvízigény 6,6 1,7 8,3 tényleges igénybevétel 4,4 0,7 5,1 engedélyezett vízelhasználás 2,1 1,7 3,8 tényleges vízelhasználás 1,4 0,7 2,1 A vízhasználatok általában nemcsak mennyiségi, hanem minőségi igényeket is támasztanak; ezeket a mértékadó vízminőségi paraméterek határértékeivel adják meg. Mind a mennyiségi, mind a minőségi igényeket — gazdasági és társadalmi megfontolások alapján megállapított — biztonsággal kell kielégíteni. Tájékoztatásul közöljük az alapvetőnek tartott vízhasználatok 1983. évi, Magyarország egészére vonatkozó néhány jellemző mennyiségi értékét (1. táblázat). Területi és időbeli alakulás A vízigények területi és időbeli alakulása, szerkezeti változása még Magyarországon belül is igen színes képet mutat. Nagy folyóink mentén a frissvízigények és a mederben hagyandó víz értékei nagyok, míg a csak helyi készlettel rendelkező területeken a frissvízigény kisebb (és a vízfelhasználás viszonylag nagyobb). Ásványi kincsekben gazdag területre az ipari, mezőgazdasági jellegű területre a mezőgazdasági vízigények a jellemzők stb. Az időbeli változások bővebb kifejtést kívánnak [2], Nézzük először az előrejelzés lehetőségének, megbízhatóságának a kérdését. A vízigények a társadalmi-gazdasági-műszaki fejlődés hatásaként jelentkeznek. E feltételek, illetve lehetőségek jövőbeli alakulására vonatkozó előrejelzések bizonytalanságai a várható vízigények meghatározását halmozva terhelik. A fejlődés trendjének előrejelzése szempontjából kiemelt szerepe van az „S" alakú növekedési görbének, mind a makro-, mind a mikroszintű prognosztizálás során. A szimmetrikus növekedést leíró logisztikus görbének három-jellemző szakasza van: — a kezdeti lassú emelkedés, — a gyors, ugrásszerű emelkedés, — a piac telítődésével, a kereslet kielégítettségi szintjével együttjáró lassú emelkedés. A múltra vonatkozó elemzések azt bizonyították, hogy szoros a kapcsolat a nemzeti jövedelem és a frissvízigény növekedése között. 1951—1968 között Magyarország nemzeti jövedelmének átlagos évi növekedési üteme 5,7%, a frissvízigényé 5,4% volt. Ha csökkent a nemzeti jövedelem növekedési üteme, akkor csökkent a frissvízigény növekedése is. Az utóbbi évtizedben a fejlett — közepesen fejlett országok azt vallják, hogy a mennyiségi növekedés helyett a meglevő adottságok jobb kihasználását kell szorgalmazni. Az anyagi erőforrások e visszafogott felhasználása a vízigények alakulásában, azok előrejelzésében is tükröződik. A frissvízigény növekedési üteme lelassult, egyes fejlett ipari országokban megállt, sőt megfordult; míg a vízelhasználás gyakorlatilag majdnem a régebbi ütemben fejlődött, vagyis a frissvízigényhez viszonyított súlya növekedett. Ez elsősorban a belső és külső technológiák alkalmazásának a következménye, bár kétségtelen, hogy a fejlesztések visszafogásának is van benne — országonként és időszakonként változó mértékű — szerepe. Az mindenféleképpen kívánatos, hogy letérjünk a frissvízigény centrikus szemléletről és mind jobban számoljunk és éljünk a vízigényszabályozás lehetőségeivel. Szerkezeti változás Hasonló vízgazdálkodási, sőt nemzetgazdasági jelentősége van az igények időben végbemenő szerkezeti változásának, az egyes igény-fajták súlyozásában bekövetkezett (illetve várható) módosulásának. A „navigare necesse est" mondás nálunk is sokáig érvényes volt, főleg a dunai hajózást illetően. Később jóformán csak a ma alapvetőnek nevezett (lakossági, 9