Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dankó József-Májer János: A taktaközi holtágak hasznosításának lehetőségei

mények (öntésagyag, öntésiszap, öntéshomok stb.) települ a felszínen. Az ármentesítő és lecsapoló munkák megkezdése előtt a Taktaköz a Tisza árterülete volt. Nagyobb áradások idején a felszínének mintegy 70—90%-át borította víz. A terület nagyobb része vízjárta mocsárvilág volt. Ezt a területet terhelték meg külvizeikkel a dombvidékről lefutó patakok (Mádi, Gilip, Szerencs, Harangod) is. Az összegyűlő vizek több kisebb-nagyobb állandó jellegű tavat alkottak, amelyek túláradó vizei számos éren tekeregve a Takta nevű vízfolyásba jutottak. A rendkívül kanyargós Takta azután Tiszalucnál öntötte vizét ismét a Tiszába. Változatos felszínűvé teszi az alluviális síkságot a sok elhagyott folyómeder és morotva, a Bereg—Szatmári síkság és a Körösvidék után az Alföldön ezekből itt van a legtöbb. Az ármentesítő és lecsapoló munkálatok átformálták a Taktaköz vízrendszerét, ezzel együtt földrajzi arculatát is. A Tiszát a jobb partján létesített gáttal kirekesztették a területről. A dombvidékről érkező vizek egy részének a Takta bal partján épült gátrendszer állja útját. Az árvízi elöntések megszüntetése után szükségessé vált a káros belvizek elvezetése, mivel a gátak a belvizek természetes útjál is elzárták. Kezdetben a belvizes főcsatornák vizei zsilipeken át jutottak a Tiszába, később a csatornahálózat bővült és a vízszállítás fokozódott, a zsilipek mellett, a szivattyútelepek is megépültek. Jelenleg a Taktaköz legfontosabb jellemzői a belvízelvezető" és öntözőcsatornák, a mentesített területeken jól termő szántóföldek, rétek és legelők. Színező elemként azonban jelen vannak a (területnek mintegy 7%-án) holtágak, morotvák, vízszorította laposok, szitytyók, nádasok. Ezek a mezőgazdaságilag nem hasznosított területek emlékei a hajdani vízivilágnak, egyedi növény- és állatvilágukkal érdekességei a földrajzi környezetnek, ugyanakkor megkapó hangulatot is kölcsönöznek a taktaközi tájnak. Vízgazdálkodási feladatok A Taktaköz a 70-es évtizedben a Bodrogközzel együtt az érdeklődés középpontjába került. Ennek fő oka, hogy a túlnyomóan szántó hasznosítású, kedvező éghajlati és talajadottságokkal rendelkező területen az utóbbi évtizedben nagymértékben romlottak a növénytermelés feltételei, rendkívül nagy lett a termelés bizonytalansága. Nem volt kielégítő a ráfordítások hatékonysága, a költségek gyorsabban növekedtek, mint a hozamok, a jövedelmezőség csökkent. A problémák fő okaként a 2—3 évenként ismétlődő jelentős belvízi elöntések jelölhetők meg. Természetesen a belvízi elöntéseket évente átlagosan 57—60 millió forintos belvízkár is kísérte. (Az utóbbi években az aszály növeli a termelés bizonytalanságát.) A belvízkárok jelentkezésének több oka is van: a 70-es évek szélsőségesen csapadékos időjárása, gyakori és magas árvizek, fakadó és szivárgó vizek, külvizek, kedvezőtlen mezőgazdasági beavatkozások, elégtelen vízátemelési és vízszállítási kapacitás, az üzemi és üzemközi művek elégtelensége, az üzemi melioráció hiánya stb. A Vízügyi Igazgatóság már korábban is igen jelentős építési és karbantartási munkákat végzett a terület káros vizektől (belvíz, szivárgás, külvíz stb.) való mentesítésére, az öntözővíz biztosítására (Taktaközi öntözőfőcsatorna, Tiszaluci főcsatorna stb.). 1978-ban megbízta a Kelet-Magyarországi Vízügyi Tervező Vállalatot a taktaközi belvízrendszer rekonstrukciós tanulmánytervének elkészítésével. A tanulmányterv célja, hogy a „jelenlegi és előrelátható mezőgazdasági igényekhez igazodó, az összes lényeges kérdéssel foglalkozó olyan megoldást adjon, amely magában foglalja a káros vizek elvezetését, a belterületek és majorok vízrendezését és szervesen beilleszti a műszaki koncepcióba a meliorációs munkákat" [6]. A tervek szerint hat új öblözetet kívánnak létrehozni, hogy a főcsatornák hossza és a belvízlevezetési idő rövidüljön. A morotvákban, holtágakban futó fő- és üzemközi-csatornák kedvezőtlen vízelvezetési képességének javítása érdekében a csatornák kihelyezését tervezik. Ezáltal a morotvák, holtágak belvíztározóvá alakítására és félintenzív halászati hasznosítására is lehetőség nyílik. A belvíztározás cs halászati hasznosítás lehetőségei A halászati hasznosítás lehetőségeit az Északmagyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése vizsgálta. Olyan megoldásokra törekedtek, amelyekkel a mezőgazdaságilag kihasználatlan területeken (holtágak, morotvák, mélyvonulatok) mind a vízrendezési (belvíztározás), mind a halászati igények kellőképpen kielégíthetők. A Taktaköz holtágainak halászati hasznosítását döntően meghatározza az 1975—76-ban megépült Taktaközi öntözőfőcsatorna. Tokajtól délre, 94,50 m A.f. szintű tiszalöki duzzasztás mellett gravitációsan kapja vizét a Tiszából. Az öntözőfőcsatorna jelenleg a Tarcali- és a Tiszaluc—Taktaharkányi öntözőfürtöt és néhány kisebb öntözőtelep vízigényét elégíti ki. Kapacitása (4,0 m

3/s) azonban a Taktaköz más területének öntözésfejlesztését is lehetővé teszi. A főcsatorna kettős hasznosítású, alkalmas öntözővíz szállításra és belvíz levezetésére. A távvezérelt üzemű dinamikus vízszíntartású főcsatorna nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Szükség esetén a Prügyi-főcsatorna és a Tiszadobi főcsatorna is ellátható jó minőségű tiszai vízzel. Vízellátási és területi összefüggés alapján a tervezés I. ütemében két tározórendszer (7 db holtág) vizsgálatára került sor. Az egyik a Kengyel-tói rendszer (Kengyel-tó, Hódos-tó, Tormás-tó), a másik a Taktaföldvári rendszer (Kengyelháti-tó, Kisszögi-tó, Taktaföldvári-holtág, Pásztor-tó). Ezek a holtágak jelenleg vízi növényzettel sűrűn benőtt mélyvonulatok, tározóterükben a belvíztározás (feltöltés, leürítés) megfelelő műtárgyak hiányában szabályozottan nincs megoldva. Megfelelő vízcsere hiányában vizük halélettani szempontból nem mindig megfelelő (oldott Oi hiánya, erős szerves szennyezettség, Fe, Mn, FeS előfordulás stb.), ez gondot okoz tartósan meleg időjárás esetén. A Kengyel-tói rendszer (Kengyel-tó, Tormás-tó, Hódos-tó) vízellátása, belvízi és halászati üzemeltetése a Taktaközi-öntözőfőcsatornából — és a prügyi új övcsatorna kiépítésével — lehetséges. A tiszai minőségi vízzel a Taktaközi öntözőfőcsatornából a rendszer holtágainak teljes gravitációs feltöltése, illetve vízpótlása biztosított. A tározók belvízzel történő feltöltése az öntözőfőcsatorna jobb partján megépült Északi-övcsatornából szintén gravitációsan történhet, a rendszer tavainak halászati és belvíztározási képességéről az 1. táblázat tájékoztat. Belvízi tározás esetén a rendszer tavainak halászati és belvíztározási képesséket feltételezve. A Kengyel-tói rendszer holtágai a Prügyi-főcsatorna felé leüríthetők. A halászati üzemvízszinthez tartozó tározótérfogat 70%-a gravitációsan, a fennmaradó víztömeg szivattyús átemeléssel üríthető le. 1. táblázat A Kengyel-tói rendszer halászati és belvíztározási képessége Holtág Halászati í ÜV (m A.f.) £ fi c o fi E N <V S £§ •a .2 2 Halászati felszín (ha) Belvíz ÜVB (mA.f.) Tározott vízmenny. (1000 m

3) Belvízi felszín (ha) Kengyel-tó 93,10 510 45,5 93,50 760 49,9 Tormás-tó 93,00 584 46,4 93,40 764 50,5 Hódos-tó 92,80 577 40,0 93,20 748 45,1 összesen: 1671 131,9 2272 145,5 27