Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bodnár Judit-Obert Ferenc-Véha Jenő Endre: Alföldi rétegvizek komplex vízkezelése

A Taktaföldvári rendszert a Taktaközi-öntözőfőcsatorna alsó szakaszán levő holtági szakasz, a Kisszögitó, a Kengyelháti-tó és a Pásztor-tó alkotja. Üzemelési szempontjából nem képeznek olyan szoros egységet, mint a Kengyel-tói rendszer holtágai. Valamennyi holtág friss vízzel történő ellátása a Taktaközi-öntözőfőcsatorna alsó szakaszáról történik. A főcsatorna e szakaszán 50—100 m széles holtágban húzódik. A Kisszögi-tó és Kengyelháti-tó feltöltése és leürítése a Tiszaluci-övcsatorna felhasználásával lehetséges, ennek holtágban vezetett szakaszát azonban szerencsésebb lenne más nyomvonalra kihelyezni. A holtágak vízkivétele az öntözőfőcsatorna legalsó bögéjéből történik, így a tározók teljes gravitációs feltöltése és leürítése nem lehetséges. A tározótérfogat 40—50%-a üríthető le gravitációsan, a fennmaradó rész átemeléséhez szivattyúzás szükséges. 2. táblázat A taktaföldvári rendszer halászati és belvíztározási képessége Holtág Halászati ÜV (m A.f.) Tározott vízmenny. (1000 m

3) Halászati felszín (ha) Belvízi ÜV (m A.f.) Tározott vízmenny. (1000 m

3) Belvízi felszín . (ha) Kisszögi-tó 92,10 92 12,8 92,50 156 15,0 Kengyelháti-tó 92,00 28 8,7 92,50 70 14,9 Taktaföldvári holtág 92,10 80 6,7 92,50 120 7,1 Pásztor-tó 92,10 195 24,2 92,50 300 27,2 összesen: 395 52,4 646 64,2 A tározási térfogatokról az üzemvízszinthez tartozó felületek nagyságáról a 2. táblázat tájékoztat. A holtágak gravitációsan előállítható átlagos vízmélysége nem kedvező, hiszen külső vonulatukban a halászati üzemvízszint mellett 1,0 m körüli vízmélységek alakulnak ki. Az átlagérték a Kisszögi-tónál 0,7 m, a Kengyelháti tónál csupán 0,32 m (belvízi tározási szintnek a megfelelő érték 1,1 m, illetve 0,47 m). Természetes formájában a Kengyelháti-tó halasításra nem javasolható, a Kisszögi-tónál is szivattyúzásos feltöltésről kell gondoskodni. Mindkét rendszer esetében a többnyire patkó alakú holtági tározókhoz kör- vagy hossztöltésre nincs szükség. Végeiket kell csak keresztgátakkal lezárni. Ezek alkalmasak a feltöltő és leürítő műtárgyak elhelyezésére, szivattyúállások kiépítésére, a közlekedés biztosítására. A holtágak teljes lehalászása érdekében belső lecsapoló csatorna és halágy építése is szükséges. Összefoglalás Megállapíthatjuk, hogy a jó minőségű tiszai víz bevezetésével, a teljes leüríthetőség megteremtésével elérhető lenne a térségben a halhústermelés fellendítése. Hosszú távú üzemelés esetén a holtági tározókban a haltermelés a halastavakéhoz hasonló szinten alakítható ki. A közel 200 ha nagyságú halászati hasznosításra kerülő holtágak értéke 50 millió forintra tehető. A halászati hasznosításon túl más gazdasági tevékenységek (vadgazdálkodás, víziszárnyas tenyésztés) bevezetése is hozzájárulhat értékük növekedéséhez. Ezek a változások nagyban szolgálhatják a vízi környezet védelmét, a Taktaköz földrajzi arculatának higiénikusabb, esztétikusabb megváltozását. IRODALOM [1] Borsy Z.: Taktaköz. In: A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. 76—7-3. [2] Ihrig D. (szerk.): A magyar vízszabályozás története. VIZDOK, Budapest, 1973. 318—319. [3] Nagy F.: A taktaköz! belvízrendszer rekonstrukciós tervének ismertetése. Vizeink, 1980/5. 27—45. [4] Stéfán M.: Szóbeli közlései, 1982. [5] Taktaközi holtágak halászati hasznosítása. Tanulmányterv, Tsz.: 7725—10/1980. Miskolc, 1980. [6] Taktaközi belvízrendszer rekonstrukciós tanulmányterve. KEVITERV. Szolnok, ÉVIZIG, Miskolc, 1980. Alföldi rétegvizek komplex vízkezelése BODNÁR JUDIT*—OBERT FERENC**—VÉH A JENŐ'** BME Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék,* Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula** Vízgépészeti Vállalat*** Bevezetés Békés megyében ma a szolgáltatott víz 90%-a nem felel meg az ivóvízszabvány előírásainak, 28 település határérték feletti arzéntartalmú vizet fogyaszt. A megye északi részén 6—12 település 5—10 éven belül idegen vízkészlet odavezetésével sem váltható ki. E regionális vízmű beruházási költségei milliárdos nagyságrendűek. A tartályos vízellátás viszont évente több mint 100 millió Ft-ot igényelne. Meggyőződésünk, hogy ezen 1500—5000 fős települések arzénmentes vízzel való ellátására kisvízműi létesítményekben alkalmazható technológiai megoldásokat kell kidolgozni. Az alföldi rétegvizek természetes állapotukban nem felelnek meg sem lakossági ivóvízellátási, sem élelmiszeripari célokra. A kitermelt víz összes metán, vas (III), mangán (II), ammónia, arzén (III), (V), huminanyag tartalma nagyobb az ivóvízszabványban megadott határértékeknél, sőt az arzén- és ammóniatartalom a veszélyes mértéket is meghaladja. A réz (II), a kadmium (II) és a higany (II) ionok együttes jelenléte további figyelmeztető jel a jelenlegi helyzet megváltoztatására. Az eddig alkalmazott vízkezelési eljárások (gázmentesítés, vastalanítás, dezinficiálás) következtében a vízben kedvezőtlen elváltozások is bekövetkeznek, melyek a fogyasztónál mind esztétikai, mind szag és ízproblémákat jelentenek, az alkalmazott eljárások nem oldják meg az összes felsorolt problémát. A vizsgálatok eredményei A rétegvizek jellemzésére Sarkadkeresztúri községi vízmű adatait az 1. táblázatban foglaljuk össze. Az említett kút 311,0 m talpmélységű, ~24,0 m

3/h vízhozamú. A mérési adatok különböző időpontból származnak. A táblázat szemlélteti a vas (III), a mangán (II), az arzén (III), (V), és az ammónia határérték feletti menynyiségét, valamint a nagy kémiai oxigénigényt (KOI), melyet a huminanyagok jelenléte okoz [1], 28