Hidrológiai tájékoztató, 1986
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: Mezőgazdasági vízgazdálkodás az ókori Mezopotámiában és a modern Irakban
A tudomány első megnyilvánulásai is a Tigris és az Eufrátesz vidékének öntözéséhez kapcsolódnak. Az öntözött földek nagyságát pontosan kellett mérni, eszerint fizettek adót és bért. A gátak és csatornák építése igen alapos műszaki és geometriai ismereteket követelt meg. A vizet megfelelő időben kellett szétosztani, szükséges volt meghatározni az év napjait a csillagok járása szerint, így megszerkesztették a naptárt. Babilon papjai öt bolygót ismertek. Kiszámították pályájukat és megjövendölték a nap- és holdfogyatkozásokat. A SUMÉR és az AKKÁD birodalom úgy tűnhetett a sztyeppéken bolyongó állattenyésztő nomádoknak, mint az Isten kertje. Így keletkezett a Paradicsom, a biblai Édenkert legendája. A Tigris és az Eufrátesz folyó biztosította Mezopotámia területén a virágzó mezőgazdaságot. Ezek a folyók áradásokkal is veszélyeztették a mezőgazdasági területeket. A Biblia is leír egy „nagy árvizet", melyet Noé élt át. A feltételezések szerint a bibliai vízözön is ezen a területen, az Eufrátesz alsó szakaszán fekvő ősi városban, Úrban pusztított s állítólag 150 napig tartott. A babiloniaknak (i. e. 2000-től 1600-ig) sok létesítményt építettek. A legfontosabbak egyike a Numrud kőszórás-gát Szamara közelében. A Tigris balpartján a Nahrawan csatorna és a jobb parton a Dujail és az Ishaki csatorna mintegy 300 km-es hosszúságú területet látott el az éltető vízzel. A Nahrawan csatorna átlagos mederszélessége 120 m, az átlagos vízmélysége 10 m volt, a becsült vízhozam 2000 m ; l/s. A gátat az i. u. 629-es évi katasztrofális árvíz elmosta. Az Eufrátesz árvizeinek szabályozására már használták a Habbaniyah tavat az Abu Dibbis mélyedéssel együtt. Ezek jelenleg is mint sós tó, mint mocsár üzemelnek. Az ASSZÍR királyság idején (i. e. 911-től 612-ig) Szunharreb király már komoly vízellátási rendszert építtetett ki Ninive (ma: Moszul) vízellátására. A vízígazdálkodás megszervezésére tározókat, csatornákat, forrásfoglalásokat építtetett az öntözéses gazdálkodás mellett. A görög hódítás idején (i. e. 311-től 129-ig) Nagy Sándor király is fejlesztette az öntözési létesítményeket és kiásatta a Babilont vízzel ellátó Hindiya mellékágat az Eufráteszen. A persza Szasszanidák (i. sz. 226-tól 637-ig) korában szintén komoly érdek fűződött az öntöző művek építéséhez 'és fejlesztéséhez. A Tigris bal parti mellékfolyójának a Diyala folyónak a vizét öntözésre alkalmasnak találták, ezért két nagy csatornarendszert építettek. A Diyala jobb partján 50 km hosszúságban és a bal partján 130 km hosszúságban létesített csatornákkal tették lehetővé az öntözéses gazdálkodást. Az arabok i. sz. 637-ben elfoglalták Mezopotámiát a perzsáktól és az általuk alapított ABBASZIDA kalifátus (i. sz. 750-től 1258-ig) alatt az öntözés ismét virágzásnak indult. Az Abbaszidák uralma alatt virágzó öntözést 1258tól mongol, perzsa, török és brit csapatok hét évszázados megszállása tönkretette. Az öntözéshez 1870-ben tértek vissza, amikod Madhat török pasa (kormányzó) megkezdte — 612 éves hanyatlás után — néhány öntözési létesítmény újjáépítését. Az öntözés fejlődése újra az 191 l-es Willcooks-féle tanulmány nyomán indult meg újra. Az első fontos létesítményt a Hindiya duzzasztó gátat 1913-ban fejezték be az Eufráteszen. Irak — a nap országa — 1918—32 között brit mandátumterület, mialatt 1921-től királyság, majd 1958-tól köztársaság. Az öntözés fejlődése az 1950-ben alapított Jóléti Tanács, majd 1969-ben az öntözési Minisztérium létrehozásával kapott lendületet. Nagy vízelvezető létesítményekről nem lehet bizonyítékokat találni Mezopotámiában. Az első nagy vízelvezető rendszer a Shamiya-project volt Irak déli részén 1940-ben. Az ötvenes évek második felében elkezdett holland szikátmosási kísérletek megalapozása után az 1960-as években kezdték építeni a nagy talajcsövezési, meliorációs létesítményeket. Annak ellenére, hogy a Tigris és az Eufrátesz vízminősége megfelelő öntözésre, az öntözés évente, hek1. kép. Hit városnál levő óbabilon vízi kerekek maradványai az Eufrátesz bal partján (Szerző felvétele) 2. kép. Szemirámisz öntözött függőkertjeihez vezető Istár kapu folyosó része Adad isten bikáját és Marduk isten kígyófejű sárkányát ábrázoló domborművekkel (Szinay Zsuzsa felvétele) 3. kép. Ninivei városkapu vízhordó szamarakkal és a II. Iraki Nemzetközi Hidrológiai Szimpózium négy fős angol csoportjával (Szerző felvétele) 15
