Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: Mezőgazdasági vízgazdálkodás az ókori Mezopotámiában és a modern Irakban

A számítások szerint adekvát árhullámok egybevágó ig—lg parabolát adnak, b kitevőjük azonos! Ezt illusztrálja a 3. ábra. A kutatás egyik eredménye az a tapasztalat, hogy a b kitevő, az árhullámokat kibocsájtó vízrendszer karakterisztikája. 4. Összegezés Az elvégzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a választott közelítő formula igen szemléletes és jó eszköze lehet a hidrológiai analitikának. A bemutatott példák és a jelen tanulmány csak igen kis részét tükrözik a választott közelítő formula hidrológiai alkalmazási, hasznosítási lehetőségeinek. IRODALOM [1] L. N. Bronstein—K. A. Szemegyajev: Matematikai zsebkönyv. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1963. [2] Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Kara Mechnikai Tanszéke: Árhullámok számítása gépi úton. Kézirat, Bp. 1966. [3] Szilágyi E.: Halastavak és tározók szerepe és jelentősége árvíz idején. Kézirat, Bp. 1965. [41 Szilágyi E.: Értekezés a nem permanens, szabadfelszínű mederben való vízmozgás észlelt jelenségeiről és elméletéről, különös tekintettel a környezetvédelem miatt megnövekedett igényekre. Kézirat, Bp. 1978. [5] A Nagy dunai árvíz 1965. Vízügyi Közlemények külön kiadása, 1966. [6] Vágás I.: Az átfolyás elmélete. Kézirat. Mezőgazdasági vízgazdálkodás az ókori Mezopotámiában és a modern Irakban* DR. SZINAY MIKLÓS** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ A vízgazdálkodás egyik őshazájában az ókori Mezopotámiában úgy tartják, hogy „a víz a jólét: vagy halat vagy kenyeret ád". Az ókori hét világcsoda egyikét Szemirámisz függőkertjeit egyszerű serleges emelőszerkezetek két és fél évezreddel ezelőtt látták el az éltető vízzel. Az öntözés első nyomai kétszer, sőt háromszor régebbiek és nagy valószínűséggel állítható, hogy mindig kapcsolatban voltak a civilizációval e területen. Az öntözés kialakulásáról nincs biztos értesülésünk, de mielőtt az ember birtokába vette a Tigris és az Eufrátesz völgyét, az járhatatlan, mocsaras vadon volt. Az ásatások során megállapították, hogy a legrégebbi települések a barlangokban és az emberi kéz munkájával létesített földhányásokra épültek. Évezredek múltak el, amíg az embernek sikerült a mocsarak egy részét termőfölddé változtatni. Az éghajlati körülmények szükségessé tették az öntözést, hiszen éppen a tenyészidőszakban száradtak volna ki a növények. így keletkeztek fokozatosan a gátak, csatornák, árkok, mesterségesen emelt lakódombok. A csatornahálózatot meghatározott időnként megszabott mennyiségű vízzel látták el. Ez a feladat meghaladta az egyes nemzetségek és faluközösségek erejét és magasabb szintű társadalmi szervezést követelt meg. Az öntözés parancsolóan létrehozza a közösség, a városállamok és az egész ország területére kiterjedő egységes szabályozást. A hatalmas közmunkákat a királyi fennhatóság alatt végezték. A háborúban elfogott ellenséges katonákat rabszolgamunkára kényszerítették az új gátak és csatornák építésénél. A csatornák elisza» Elhangzott MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály 1985. április 15-i ülésén. ** A magyar—iraki kétoldalú államközi műszaki-tudományos együttműködés keretében egy évig az Iraki öntözési Minisztérium szakértőjeként dolgozott a General Establisment of Studies and Desings Vállalatnál. polódása, a homokviharok okozta elhomokolódása és a gátak elszakadása esetére is óvintézkedéseket hoztak. Az ellenséges seregek pusztítása esetére a csatornák, gátak védelmét is megszervezték. Mikor történt mindez? Az Eufrátesz és a Tigris völgyében már majdnem hatezer évvel ezelőtt álltak az első városok, a kis államok gazdasági csomópontjai: Uruk, Ur, Ninive, Eridu, Larsza és Nippur. Ur városának királysírjai — a legrégebbiek az ismertek közül — csak azért maradtak meg épségben, mert ezeket előzőleg föld alatt vezetett agyagcsövekkel víztelenítették. A városállamokból fejlődött ki a SUMÉR (i. e. 2800 körül) és az AKKÁD (i. e. 2400 körül) birodalom. Az öntözéses kultúra rövid virágzása után i. e. 2230 körül a guti nomád hegyitörzsek a létesítményeket tönkretették. Babilon városa végül kiharcolta szabadságát és vezetésével a két folyó országa új fénykorába lépett. Hammurabi (i. e. 1792—1752) babilóniai király 38 évszázados törvénykönyvében mintegy 300 helyen az öntözés és a mezőgazdaság teljes körű szabályozása szerepelt. A törvénykönyv 53. paragrafusa így rendelkezett: „Ha egy ember elhanyagolja töltésének erősítését, illetve nem tartja karban a töltését, így a gát átszakad és a víz elárasztja más termőföldjét. Az az ember, akinek a töltése átszakadt pótolni köteles a termést, amelynek az elvesztését okozta''. 54. paragrafus. „Ha nem képes pótolni a termést, akkor őt és a javait eladják és annak a termőföldnek a tulajdonosa, akinek a vetését a víz elvitte, fogja megkapni a pénzt". Hammurabi hivatalnokait tette felelőssé, hogy az egész ország rendszeresen kapjon vizet. Aki megszegte a vízelosztás törvényeit, rabszolgasággal, vagy halállal fizetett bűneiért. Mindaddig, amíg a király parancsához híven a víz eljutott a szántóföldre, virágzott és gyarapodott az ország. 3000 2000 apadó ág (Budapest) (Mohács) parabola tengelyek 3. ábra. A Duna adekvát árhullámai (1975. augusztus 25—27.) lg—lg koordináta rendszerben Árhullámparabolák: R = Rajka, Bp = Budapest, M = Mohács vízmérce helyeken. tetözés (Rajka) áradó ág 14