Hidrológiai tájékoztató, 1985
MEGEMLÉKEZÉS - Takács Lajos: A Körös-völgy vízgazdálkodásának 150 éve
gépgyártás fejlődése lehetővé tette, hogy a századforduló éveiben a főcsatornák torkolatánál szivattyútelepek és nagyméretű zsilipek épüljenek. Az öblözeti elvek szerint átszervezett társulatok 1900 körül kezdték belvízrendszereiket kiépíteni. Ehhez [elhasználták a területükön található ereket, volt folyómedreket, holtágakat. Miután a külvizeket a felfogó csatornákkal kizárták, rendszereiket tovább bővítették és növelték a szivattyútelepek számát. A belvízrendszerek tervezett kiépítése 1914-re készült el. Ennek 'főbb mutatói a következők voltak. Csatornák hossza (km) SzivattyúTerüCsatornák hossza (km) telepek Társulat neve lete (kh) Csatornák hossza (km) száma (db) ka pacit. (m : l/s) 1. Arad megyei társ. 133 883 173,8 3 5,0 2. Alsó-Fehér-K. társ. 84 406 110,0 3 4,8 3. Fekete-Körösi társ. 150 402 317,4 6 12,0 4. Hosszúfoki társ. 77 941 277,0 6 2,0 5 Sebes-Körösi társ. 155 606 441,5 5 2,9 6. Berettyó társ. 340 555 775,3 6 6,6 7. Ivánfenéki társ. 72 627 488,7 3 4,2 8. Körös-Tisza-Marosi társulat 143 727 367,7 5 1,8 Összesen: 2 951,4 27 39,3 Ebből KÖVIZIG ter. esett: 23 31,6 Ez a kiépítettség mintegy 10—15 l/s/km 2 fajlagos kapacitásnak felelt meg és azt jelentette, hogy a kora tavaszi hóolvadásből keletkező belvizeket 30—40 nap alatt tudták levezetni. A kiépítés eredményeként mintegy 60 000 ha addigi vízállásos területet tudtak bekapcsolni a szántóföldi művelésbe. Az első világháború éveiben és azt követően kevés lehetőség volt fejlesztésére. A harmincas években a társulatoknak főként ún. ,,ínség"-munka végeztetésre volt lehetőségük. Román területről betörő belvizek viszszatartása céljából 1924—25 években megerősítették a Fehér- és Fekete-Körös között az országhatáron húzódó határtöltést. A Felfogó csatorna 1932-ben történt jobbparti gátszakadása után pedig a Fekete- és SebesKörös között építettek egy lokalizáló töltést az országhatáron. A belvízrendezés jelentőségére az 1940—42 évi rendkívüli belvizek hívták fel a figyelmet. Ebben az időben a Körösvidék belvízárterének 25—30%-át — közel 100 ezer hektárt — borított belvíz. A szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a belvízrendszerek teljesítőképességét 30—40 l/s km- fajlagos levezetési értékre kell növelni. A második világháború és az azt követő néhány év azonban nem tette lehetővé a szükséges munkák elvégzését. A körösvidéki belvízfejlesztésnek az 1950-ben megkötött Magyar—Román Vízügyi Egyezmény adott lendületet, mely mindkét fél számára előírta a 40 l/s/km 2 fajlagos vízszállítás kiépítést. A román területről érkező belvizek fogadása és a főbefogókba való beemelése fontos nemzetközi kötelezettséget jelentett, amit a felek be is tartottak. A 1970-es évek közepétől a román vízügyi szervek döntően saját területükön oldják meg a belvizek levezetését. 1948-ban a társulatokat államosították és ezzel a vízrendezés is állami feladat lett. Minden vízimunka irányítása és az állami tulajdonú művek fejlesztése, fenntartása az 1953-ban létrehozott vízügyi igazgatóságok hatáskörébe került. A társulatok volt területén szakaszmérnökségek, ezen belül belvízrendszerek és öblözetek alakultak ki. Az állam jelentős összegeket áldozott a belvízi főművek — mindenekelőtt a magyar—román érdekeltségű öblözetek — fejlesztésére. A belvízrendezésben is felhasználásra került a korszerű technika. A kézi munkát teljesen kiváltották a kotró, árokásó, talajegyengető és kaszálógépek. A belvizek átemelésében a gőzgépeket és a centrifugáiszivattyúkat felváltották a robbanómotoros, vagy villamos meghajtású szárnylapá- . tos szivattyúk. A kiépítésre jellemző fajlagos vízszállítás napjainkig 34 l/s ;km 2-re növekedett. Ezzel a kiépítettséggel kb. 12 nap alatt lehet a területet a közepes belvizektől mentesíteni. Az állami terhek csökkentése és a vízrendezésben érdekelt szervek bevonása érdekében az 1957. évi 48. sz. tvr. ismét lehetővé tette vízgazdálkodási társulatok szervezését. Ezek a társulatok 1958—1979 között alakultak, majd gazdasági és vízügyi-műszaki szempontok hatására egyesültek. A Körösvidéken létrejött 35 társulatból két nagy társulat fejlődött ki. Ezek ellátják a helyi jellegű közcélú művek fejlesztési, karbantartási feladatait, de amellett résztvesznek az üzemi komplex melioráció műveinek létrehozásában, karbantartásában is. A fejlődés szemléltetésére bemutatom a vízrendezés jelenlegi kiépítettségét a KÖVIZIG területén. állami csatornák hossza: 1459,3 km társulati csatornák hossza: 1962,9 km üzemi csatornák hossza: 1505,3 km összesen: Csatornasűrűség: Stabil szivattyútelep: teljesítm.: Félstabil provizórium: teljesítm.: 4932,7 km 1,12 km/km 2 66 db 169,5 m 3/s 143 db 62,65 m 3/s Ezek a művek 10 belvízrendszerben, ezen belül 26 belvízöblözetben helyezkednek el. Az utóbbi évtizedekben merült fel a belvizek tározásának szükségessége. A nagyobb holtmedreken kívül erre a célra övgátolt legelőket, sőt kifejezetten ilyen célra épült belvízi tározókat is alkalmaznak. A belvízvisszatartás agrotechnikai lehetőségei még nincsenek teljes mértékben kihasználva. Külön is szólni kell még arról, hogy a mezőgazdaság elé tűzött nagy követelmények teljesíthetősége érdekében az 1970-es évek elejétől üzemi vízrendezésekre, majd 1979-től komplex meliorációra került sor a megye rossz termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemeiben — megfelelő ütemezés szerint. A tervbe vett 258 ezer ha-ból eddig 60 760 ha készült el és általában hozza a várt eredményeket. A Körösvidék ma az ország legjobban kiépített belvízrendszerei közé tartozik. A komplex melioráció azonban növeli a belvízhozamokat és még gyorsabb levezetést kíván. Emiatt számolni kell a belvízi főművek kapacitásának felülvizsgálatával és szükség szerinti fejlesztésével. 7
