Hidrológiai tájékoztató, 1985
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Csuhai Sándor: A parádfürdői gyógyvíz-előállítás rekonstrukciója
tés, s az adatok publikálására seVn került mindez ideig sor. Jelen dolgozat szerzője, hiánypótlás céljából előzetesen újraértékelte Szabó A. 1943-as adatait [2], e helyütt pedig Németh L. 1958-as adatainak újraértékelésére és közzétételére vállalkozik. Az adatok újraértékeléséhez, azokat aktivitásarányokká alakította át (1. táblázat). Az 1. táblázatban közölt adatokból látható, hogy 23,3 °C-nál nagyobb hőmrsékletű vizek az emanációs jelleggörbék alapján Tn—Rn-os (fj—f 3, £3, f 7, f s) illetve Rn-os (ín—f 1 2) vizekre különülnek el. A 23,3 °C, illetve ennél kisebb hőmérsékletű források (f/„ f 6) egyértelműen a Tn—Rn-os típushoz sorolhatók. Két forrás (f^, fn) vize — a kis emanációtartalom miatt — egyelőre nem sorolható egyik fenti típushoz sem. Ugyanezen vizek Rn/Ra aktivitásarány értékeinek eloszlását vizsgálva tapasztaljuk, hogy a 23,3 °C-nál nagyobb hőmérsékletű vizeken belül elkülöníthetők az 1. táblázatban 2. és 7. sorszám alatti, illetve az 1. és 3., valamint a 8. sorszám alatti forrásvizek (2. ábra). Az ismeretlen bomlásgörbe jellegű forrásvizek (f 1 3, f 1 4) Rn/Ra aktivitásarányuk és hőmérsékletük) alapján a Tn—Rn-os melegvíztípusba sorolhatók (1. táblázat és 2. ábra). A vizsgált 14 forrásvíz vízkémiai típusa — hőmérséklettől, vízhozamtól, aktivitásaránytól és bomlásgörbejellegtől függetlenül — gyakorlatilag azonos [HC0 3~ (S0 4—)-Ca + +, Mg + +] marad [3], A radiohidrogeölógiai elemzési adatok újrafeldolgozása és újraértékelése megerősíti a szerző következtetéseit [2], miszerint a budapesti hévizek genetikai vizsgálatához továbbra is célszerű felhasználni az izotópradiohidrogeológiai módszerben rejlő természetes nyomés feltehetően korjelzési lehetőségeket. IRODALOM: [1] Chatel A. et al.: Budapest gyógyfürdői és fürdői. „Panoráma". Budapest, 1980. [2J Elek I.: Budapesti gyógyforrások izotópradiogeokémiai vizsgálatának eredményei Szabó Árpád munkássága nyomán. Hidrológiai Tájékoztató, 1983. október, 23—25. [3] Németh L.: Szakvélemény a Buda—Pilis hegység hidrogcológiájáról és az anomáliák genetikájának paleohidrogeológiai alapon való magyarázatáról. Kézirat: MÉV-KMU. Adattár 1958. [4] Szabó A.: Budapesti hévforrások vizének radiológiai vizsgálata. Doktori értekezés. Kolozsvár, 1943. [5] Wáber B.: Thórium és ritkaföld indikációk a Budai hegységben. Földtani Közlöny, 92. 4. 1962. 455—457. A parádfürdői gyógyvíz-előállítás rekonstrukciója* 1>R. CSUHAI SÁNDOR Mátrai AUami Gyógyintézet Parádfürdői Egysége, Parádfürdő A parádi völgy gyógytényezői között kitüntetett szerepet tölt be a vasas-arzénes-timsós (VAT) gyógyvíz. Parádfürdő közvetlen környezetében a Fehérkőhegy, Vörösvár, Hegyeshegy és Vörösagyagbérc tömbjei tartalmazzák azokat az agyagos, timsós tufát és pirites konglomerátumokat, melyekből a VAT évszázadok óta keletkezik a felszínen a pirit oxidációja révén. E területen még ma is működő vagy már felhagyott bányák vágataiban jelentős mennyiségű VAT található. Az eocén kor végén Parádfürdő és Recsk térségében az erőteljes vulkáni tevékenység a nagy mélységekből az érces oldatokat felszínre, illetve felszín-közeibe hozta. Olyan érces anyagok (ásványok), mint a pirit (FeS 2), a kalkopirit (CuFeS :,), enargit (Cu 3AsS,), a tetraedrit (fakóérc) (Cu 1 2Sb/,S 1 3), a bornit (tarkarézérc) (CujFeS/,) és azok keverékei impregnálódtak egy kvarcos kaolinites földpátos, illetve biotit-amfibolandezit alápkőzetbe. A gyógyvíz (VAT) előállításához legalkalmasabb, mint áztatási kísérleteink bizonyították, a nagy földpát és pirittartalmú, világosszürke limonitos, kissé kovás, kaolinos dácitbreccsia. A Parádfürdőn működő timsógyártó üzem annak idején melléktermékként szolgáltatta a gyógyvizet, amelyet még a múlt században is fakádakban gyűjtöttek és a mai fürdőteleptől kissé keletre kezdetleges fürdőkabinokban fürdőkezelésre használták. A parádfürdői timsósvíz, amint Fáy András 1819-ben leírta: „sárga színű, a vize íze timsós, összehúzó, és téntás, vagyis gyenge vas ízű. Ha főzik barna alja marad: a nyers tölgyfát feketére festi." A fürdőben „a fürdőszobák keskeny rekeszek, többnyire nedves tégla padozattal és egy-egy homályos ablakocskával." A timsógyártás megszűnésével a VAT előállítására áztató medencéket alakítottak ki és az utóbbi évtizedekig a csapadékvíz által kiáztatott kőzetoldatot használták fel kezelésre. Később annyiban sikerült az időjájárástöl függetleníteni az eljárást, hogy az áztatáshoz vezetékes vizet biztosítottak. Az áztató medencékbe rakott érces kőzetanyag kilúgozási feltételei nyáron és * Az MHT 1983. november 18-i parádfürdői előadóülésén elhangzott előadás rövid vázlata. ősszel a nagyobb külső hőmérséklet hatására lényegesen kedvezőbbek, így a kapott VAT is nagyobb összion tartalmú. A kőzetben a vízoldékony anyagok menynyisége 5 év után erősen csökken, 10 év után pedig gyakorlatilag megszűnik, ezért a szükséges gyógyvíz biztosítása miatt időről-időre kőzetcserét kellett végrehajtani. A recski Rézércmű laboratóriumával folytatott vizsgálataink azt mutatták (ezekről (1975-ben az MHT Balneotechnikai Szakosztály ülésén beszámoltunk), hogy a kőzet használhatósági élettartama 3—4-szeresére emelhető, amennyiben a látszólagos, már nem vízoldékony kőzetre kis pH-jú (1,5—2,5) gyógyvizet visszük újra vissza. Ezzel egy cirkulációs rendszert hozunk létre, amely újra megindítja a kőzetalkotó ásványok oldódását. A fenti eredményeket az FTI vizsgálatai is megerősítették. Az áztató medencékbe rakott kőzet összetétele 1975-ben: Si0 2 = 58,56% MnO = 0,22% AI 2O 3 = 7,87% AS 20 3 = 0,27% CaO = 5,80% Fe = 6,22% MgO = 2,50% S = 7,80% Na 20 = 5,82% Cu = 0,32% K 2O = 2,26% Se = 0,03% A kilúgozásra berakott kőzet ásványtani összetétele: Kaolinit A1 4(OH) 8(Sí 4Oiú) Kvarc Si0 2 Káiitimsó KA1(S0 4) 2 • 12H.O Melanterit (vasgálic) és vasszulfát (vízoldható állapotban) FeSO/, • 7H 20 és Fe 2(S0 4) 3 Pirit (lassan bomló) FeS 2 Enargit (igen lassan bomló) Cu 3AsS/, Arzenopirit FeAsS Luzonit Cu 3AsS 4 Kalcit CaC0 3 75
