Hidrológiai tájékoztató, 1985

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Schweitzer Ferenc: Vízföldtani megfigyelések a Gerecse hegység északi részén

2. ábra. Áttekintő vízföldtani szelvény a hegységperem és a Duna között 1. Lösz, 2. Fosszilis talaj, 3. Felsöpleisztocén holocén dunai szemcsés üledék, 4. Felsöpannoniai homolí, 5. Felsöpannoniai agyag, iszap, (i. Megcsúszott üledék, 7. Talajvíz, 3. Nyomás alatti rétegvíz, 9. Rétegvíz átadása dunai üledékeknek. tagjai pedig ennek a rendszernek a megcsapolóiként funkcionálnak. Ilyen karsztforrások Almásneszmélyen (Lilla és Csokonai forrás). A források a dunai üledékeken kereszitül törnek a felszínre és eredetileg a folyó árvizek idején elöntötte őket. A második tároló rendszer a folyó mentén a magaspartok lábáig tartó dunai, túinyomórészben szemcsés üledékes összlet, parti sáv, amely talaj és parti szűrésű vizet tároz. A víz szintjét a folyó vezérli. Magas vízállások idején betáplál, alacsonynál pedig megcsapolja a tározórendszert. Felveszi és közvetíti a magaspartok lábánál a hegység felől az erózióbázis irányába mozgó talaj- réteg és résvizeket is. E keskeny parti sáv, amely általában 50 m széles, helyenként hiányzik, mint a nyergesújfalui Sánc-hegynél, vagy kisebb öblözetekké szélesedik, mint Süttő és Lábatlan között. A harmadik víztározó egységként különíthető el a hegységperemi részek lösztakarója, amelyben talajvíz van. A mélyen bevágott völgyek és vízmosások számos egymástól független kisebb egységekre bontják fel, amelyeknek önálló vízháztartásuk van. Vízutánpóltódásukat a háttérből áramló vizek, valamint a területükre eső beszivárgó csapadékvíz biztosítja. Sok helyen a talajvíz hiányzik. Ez olyan területekhez kötődik, ahol a feküt vízvezető felsöpannoniai homokrétegek alkotják, mert ilyen adottságoknál nincs lehetőség a lösz alsó részén a vízfelhalmozódásra, mert a lefelé szivárgó víz átadódik a felsöpannoniai rétegeknek. Vannak még olyan területek is, ahol a lösz és a felsöpannoniai rétegek köré 10—15 m vastag édesvízi mészkő iktatódik, amely szintén továbbvezeti a löszből átadó vizet a felsöpannoniai homokrétegekbe. A lösszel fedett mezozóos » rögök is felveszik a szivárgóvizeket, ezért itt sem- található talajvíz. Ezek viszont a karsztvíz készletet növelik. A löszösszlet talajvizes hidrodinamikai rendszerének főmegcsapolói a vízmosásokban és patakvölgyekben fakadó talajvíz források, mivel a mellékvölgyek bevágódása olyan mélységű, hogy elérte, sőt alámetszett a talajvíznek. Ezért a völgyoldalakban a lösz és a felsöpannoniai rétegek határán források fakadnak. Három 'típusát lehet megkülönböztetni: a) hosszú (100—200 m) vonal menti vízszivárgás, b) egyszerű talajvízforrások, c) felszínmozgásos területekhez kapcsolódó duzzasztott talajvizforrások. E forrásokból táplálkoznak a patakok vizei. A negyedik összetett víztározó rendszerként jelentke-' zik a negyedidőszaki rétegek alatt települő felsöpannoniai összlet homokrétegei, amelyek nyomásnélküli vagy nyomásalatti rétegvizet tároznak. Közvetlen tápterületként funkcionálnak a homokrétegek felszíni kibukkanásai, ahol a csapadékvíz beszivárog, közvetettként pedig fedetten a löszösszlet vagy más kifejlődésű negyedidőszaki rétegek és ezekből helyenként átadó vizek. Ide sorolható még a karsztos kőzetekből a felsöpannoniai rétegekbe átáramló karsztos hévizek is Almásneszmély környékén. A rendszer megcsapolói pedig a vízmosások és patakvölgyek, továbbá a Duna, amelyek bevágódásaik révén átmetszették a víztartó felsöpannoniai homokrétegeket. Ilyen helyelven a rétegek források révén csapolódnak meg. Továbbá vízátadás történik még a parti sáv szemcsés üledékeibe is abban az esetben, ha közvetlen érintkezésben települnek a különböző víztartó rendszerhez tartozó vízvezétő rétegek. A felsöpannoniai víztartókat is különböző típusú források csapolják meg. Vannak: a) egyszerű rétegforrások, amelyek nyomás nélküli vizet táró homokrétegekből származnak, b) nyomás alatti rétegforrások, amelyeket a nyomás alatti vízvezetők táplálnak, c) víz alatti források ismeretesek (szubfluviatilis rétegforrás) a Dunában, mivel a folyó medre a felsöpannoniai rétegekbe vágódott be. Az ötödik víztározó rendszert a márga, homokkő és konglomerátum alkotja. Ezek rés- és hasadékvizeket tárolnak. A Sánc-hegy és a Rábl-patak völgye környékén e vizeket az élővízfolyás és a Duna csapolja meg. irodalom: [1] Alföldi L. És munkatársai: Magyarország karbonátos repedezett hévíztárolóinak hidrogeológiai lellemzői. In Magyarország hévízkúljai III. VITUK1 kiadása, Bp. 1979. 17—28. [2] FTV: Mérnökgeológiai, geotechnikai és vízbeszerzési szakvélemények. Adattár kézirat. 1950—1982. f31 Hahn Gy.: Tata környékének geomorfológiai képe. Földrajzi Értesítő, 21. 1972. 389—407. [4] Lááng S.: A Gerecse peremhegységi részeinek geomorfológiája. Földrajzi Értesítő. 1955. 4. 157—191. [5] Pécsi M.: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi Monográfiák. III. Bp. 1959. [6] Scheuer Gy.—Schweitzer F.: A Gerecse-hegység paleokarszt hidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója a felsőpannontól napjainkig. Hidrológiai Közlöny. 01. 1981. 333—343. [7] Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok é* tanulmányok a Magyarország vízföldtani atlaszához. MÁFl kiadvány, Bp. 1962. [8| Szentes F. és munkatársai: Magyarázó Magyarország 200 ooo-es földtani térképsorozatához. Tatabánya. MAFI kiadirány Bp. 1965. [9] Vitális S.: Duna jobbparti teraszok Dunaalmás és Esztergom között. MAFI Evl Jel. 1933—35-ről, IV. 1940. 1565—1578. [10] Vitális Gy.: Magyarország földtani és vízföldtani tömbszelvénye. Hidrológiai Közlöny, 52. 1972. 1—5. 71