Hidrológiai tájékoztató, 1985

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kristóf János: A Balaton térségében keletkező szilárd és folyékony hulladékok együttes kezelése

az eocénben dolomitosodás gyakorlatilag nem volt. A víz összes sótartalma az 500 mg l-t meghaladja. Az eocén-kori rétegekre települt agyagból, homokkőből, konglomerátumból és homokból álló oligocénkori rétegösszlet a Bakonytól északnyugatra egyre mélyebben tárható fel. E rétegösszlet vastagsága változó, több száz m-t is elérhet, homokos rétegei víztárolók, amelyből kis mennyiségű víz tárható fel, illetve kishozamú források fakadnak. Az oligocén-kori rétegek vizei eléggé megőrizték az ülepítő tengervíz vegyi jellegét, így e rétegvizek sótartalma általában nagyobb, kivéve a felszín közelében elhelyezkedő részeket, ahol a foszszilis víz a csapadékvízzel már felhígult. A víz vegyi jellege változatos, előfordul nátrium-szulfátos víz, valamint nátrium-kálium-magnéziumos vizek erősen ingadozó kation-aránnyal. Aniontípus szerint e vizek felszínközeli elhelyezkedés esetén hidrogénkarbonátosak, mélyebben egyre nagyobb szulfáttartalmúak. Az oligocénre települt 10—200 m vastagságú miocénkori rétegek a Kisbér—Veszprémvarsány-vonaltól északnyugatra mindenhol megtalálhatók, főleg márgából, víztároló kavicsból, homokból állnak, de kis vízkészletük miatt nem jelentősek. Vízminőségük kedvezőbb, mint az oligocén-kori rétegeké. A vizsgált területen a legjelentősebb üledékes rétegsor a miocén rétegekre települt alsó- és felsőpannoniai rétegösszlet, amely északnyugat felé növekszik és Nagyigmánd—Bönyrétalap vonalában már eléri a 600—800 m-t. A vízadó homokrétegek nem egységes kifejlődése bonyolult rétegvízrendszert hozott létre, de itt is megtalálhatók a lencsésen települt, kiékelődő, homokos vízadó rétegek. A felsőpannoniai homokosabb rétegeinek vizei álfaiában hidrogénkarbonátosak. A mészikőhegységek közelében a kationtípus általában Ca, Ca Mg-os, kis nátriumtartalmú. A hegységektől távolodva a nagyobb mélységekben fokozatosan növekszik a Na

+-tartalom és a Mg% értéke, mivel a víz vándorlása közben a kalcium az agyagos rétegekben Na

+-ra cserélődik ki. A rétegösszlet felcüje felé a kloridtartalom is növekszik, és az aniontípus Cl—HCO.j-ra, még mélyebben pedig kloridossá változik. A nem túl mélyen elhelyezkedő felsőpannoniai rétegvizek összes sótartalma közepes, a legtöbb helyen közvetlenül, ritkább esetekben hígításos vízjavítás után öntözésre felhasználhatók. A pannóniai rétegeket viszonylag vékony pleisztocén és holocén üledék takarja, az ezekből feltárt víz általában öntözésre alkalmas. A felszíni vizek minősége A Cuhai—Bakony-ér vízminősége elsősorban a vízhozammal hozható kapcsolatba, mert annak növekedésével a sókoncentráció csökken, míg kisebb vízhozamoknál a sótartalom meghaladhatja az 500 mg/l értéket, ezért öntözésre csak bizonyos esetekben használható. A Vezseny-ér vízminőségét közepes vízhozamnál is 500 mg/l körüli sótartalom jelemzi. Na %-értéke, bár lefelé növekszik, messze a megengedett határ alatt marad. A legjelentősebb vízminőség-változást a péri halastón történő keresztülfolyás idézi elő. A Feketevíz-ér természetes vízminősége a felső szakaszon nagyobb sótartalmú és magnéziumosabb, mint a Cuhai—Bakony-éré. Több mint 10 év (1966—1977) vízminőségi adatai a Kisbér községből eredő szervesanyagszennyezés miatt kismértékű romlást mutatnak, de az öntözési hasznosíthatóságot meghatározó mutatók változást jelző értékeit nem érik el. A nagyobb sótartalom (500—800 mg/l, öntözésre egyes esetekben alkalmas) és Mg% kialakulására hatással van az is, hogy a mintavételi szelvény felett — az Ászári Keményítőgyár vízellátásának megoldása céljából — több tározó húzódik, ahol a koncentrálás és a kalciumkiválás módosítja a sóösszetételt. Az Ászári Keményítőgyár 1800—2000 m

3/d vízkivétele különösen a nyári időszakban jelentősen igénybe veszi, sokszor teljesen kimeríti a vízfolyás vízkészletét. A napi 1200—1500 m

3 szennyvizet a Batthányér torkolata alatt 50 m-re vezetik be. Ez a szennyvíz — amely döntően meghatározza a befogadó vízminőségét — savas jellegű, nagy mennyiségben tartalmaz növényi eredetű szerves anyagokat és sókat. Hatására a befogadó vize kommunális, ipari és halgazdasági célú hasznosításra „nagyon szennyezett"-é válik, de az öntözés szempontjából a minőségromlás nem számottevő. Az Ászár alatti szakasz vízminősége az ászári szennyvíz és a betorkolló mellékvízfolyások hatásóra megnövekedett sótartalommal és különösen növényi tápanyagtartalommal (NH,*, NOo", NO3-, PO,

1", K ) jellemezhető. A Feketevíz-ér—Concó-vízrendszeren tehát vízminőségi akadályok a Kisbéri-ér torkolata feletti szakaszon nincsenek, lejjebb azonban a közegészségügyi előírások és a nagyobb sótartalom korlátokat szabhat. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az Igmánd—Kisbéri-medence általunk vizsgált részén az öntözés fejlesztésének vízminőségi szempontból nincs akadálya, mert a felszín alatti vizek öntözésre alkalmasak, sőt általában a felszíni vizek is. Az utóbbiak esetében elsősorban a vízmennyiség szab gátat,' mert e terület vízfolyásai általában kisvízhozamúak. Hasznosításukra a tározók kialakítása már tervezési szinten folyik. IRODALOM: [1] Bulla B.: Magyarország természeti tájai. Földrajzi Közlemények, 1. 1962. 1—16. [2] Papp F.—Benedek P.—Homonnay A.: Környezetvédelem és vízminőségszabályozás. Hidrológiai Közlöny, 58. 1978. 3. IU3— 110. [3] Pécsi M.: A Kisalföld geomorfológiai képe. Földrajzi Közlemények, 2. 1962. 113—142. [4] Pécsi M.—Somogyi S.: Magyarország természeti földrajzi tájai és geomorfológiai körzetei. Földrajzi Közlemények, 15. 1967. 4. 285—302. ;5] Pécsi M.—Somogyi S. (szerk.): Magyarország természeti földrajzi tájbeosztása. Térkép, 1:525 000 (80x120 cm). MTA—FKI kiadása. Bp. 1980. A Balaton térségében keletkező, szilárd és folyékony hulladékok együttes kezelése KRISTÓF JÁNOS Vízügyi Tervező Vállalat Az utóbbi években az ország közvéleményét erősen foglalkoztatja a Balaton vízminőségének alakulása. Köztudott, hogy egyik legjelentősebb üdülőterületünk jövője érdekében számos állami és társadalmi szerv tevékenykedik. A Balaton védelmére tett intézkedések összehangolására a Minisztertanács 2003/1983. (III. 3.) és 2018/1983. (VIII. 27.) számon határozatot adott ki. A határozat a Balaton vízminőségének javításával, és az üdülőkörzettel összefüggő tennivalóitkai foglalkozik. Az előírt tennivalók megvalósítására három fokozatot jelöl meg: „A" fokozat: 1983—87-|ig terjedő időszak. Célja az 1980-as évek elejére jellemző vízminőség fenntartása. „B" fokozat: 1987 és 1995 közötti teendőket foglalja magába. A beavatkozásoknak fokozatos vízminőség javulást kell eredményezni. ,,C

:' fokozat: 1995-tel kezdődő időszak, amelyben a Balaton vízminősége az 1960-as évek elejének megfelelően alakul. Ezt a minőséget tartósan biztosítani kell. A három lépcsőben megvalósítandó feladatok jelentős része az OVH-ra hárul. Ezért az OVH VCS Főosztálya megbízta a VIZITERV-et — mint a terület vízellátásá65