Hidrológiai tájékoztató, 1985
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Katalin-Tevanné Bartalis Éva: Az Igmánd-kisbéri medence vízkészletének értékelése és öntözési szempontú minősítése
Az Igmánd—Kisbéri-medence vízkészletének értékelése és öntözési szempontú minősítése TEVANNÉ BARTALIS ÉVA*—DR. MOLNÁR KATALIN** * Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr; « MTA Földrajztudományi Kutató Intézet Az Igmánd—Kisbéri-medence nemcsak a Kisalföld, hanem egyben az ország egyik legheterogénebb kistája [3, 4], melynek területén a következő tájtípusok találhatók: medencebeli löszsíkság, ártéri síkság, medencebeli és hegységperemi kavicsos és löszös vagy homokos Hordalékkúp-síkságok [4, 5]. Az Igmánd—Kisbéri-medencét délről a Bakonyalja (kistájcsoport) és a Vértesalja-dombság (kistájcsoport) határolja. A Bakonyaljának nyugat felől két kistája a Pannonhalmi-dombság és a Súri—Bakonyalja. A Vértesaljának az Igmándi—Kisbéri medencével határos kistája az Általér-völgy. Az Igmánd— Kisbéri-medence déli határa a bakonyalji patakok völgyében benyúlik a bakonyalji dombságokba, ameddig a völgytalp széles marad (kb. 200 m). A határ a völgytalpak szélein fut. A bakonyalji dombságok dombhátai viszont az Igmánd— Kisbéri-medence területére „nyúlnak át", ezek a dombhátak és lejtők már „valójában" nem tartoznak az Igmánd—Kisbérimedence területéhez, a határt itt is a patakok völgytalpainak mentén húzhatjuk meg. Az Igmánd—Kisbéri-medencét észak felől a Győr—Tatai-teraszvidék (kistáj) határolja, de ez a határ nem teljesen egyértelműen rajzolható meg. Általában a széles talpú patakvölgyek völgytalpa mentén húzódik. A vizsgált terület mezőgazdaságilag hasznosított és legnagyobb részén a Bábolnai Mezőgazdasági. Kombinát, kisebb részén a Kocsi Állami Gazdaság és a Tatai Állami Gazdaság gazdálkodik. Az erőteljes mezőgazdasági termelés egyik meghatározó tényezője a víz, s ebből a szempontból az Igmánd— Kisbéri-medence helyzete kedvező, mert a kisvízfolyások közel egyenletesen hálózzák be a kistájat. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát már az 1970-es évek vége felé jelezte vízgazdálkodásának fejlesztési terveit, amelyek alapjaiban összefüggtek a Cuhai—Bakony-ér és a Feketevíz-ér vízfolyások közötti terület öntözésfejlesztésével. Az öntözővíz minősítése A felszíni vizek öntözésre való felhasználhatóságának minőségi feltételeit a MÉM Növénytermesztési Főigazgatóság által kiadott szakútmutató rögzíti, amely a minősítést meghatározó legfontosabb mutatókon kívül az őszes oldott só, a Na %-os Na %-ban: Na + m geé • 100 összes kation mgeé rl és a Na 2C0 3-tartalom határértékein kívül az alkalmazás feltételeit is tartalmazza. A víz Na 2C0 3-tartalma szorosan összefügg a víz hidrogénion-koncentráció (pH) értékével, öntözésre az 5,5— 8,5 pH-értékű vizek használhatók fel. Na 2Co 3-tartalom a 8,2-nél nagyobb pH-értékű vizeknél fordulhat elő, de a 8,5 pH értékű felszíni víz Na 2C0 3-tartalma még nem haladja meg a megengedett 10 mg/l értéket, így a szódatartalom meghatározása helyett a pH-érték is elegendő az alkalmasság eldöntésére. A víztípus az egyes sókomponensek egymáshoz viszonyított aránya alapján adható meg. Az öntözővíz minősítését ezenkívül kisebb mértékben egyéb vízminőségi mutató is befolyásolja, így az oxigénfogyasztás, a biokémiai oxigénhiány és a kémiai oxigénigény. A nagyobb értékek öntözés szempontjából kedvezőbbek, mivel nagyobb szervesanyag-tartalomra és egyben jobb trágyázó hatásra is utalnak. Ugyanakkor számolni kell patogén baktériumok és féregpeték jelenlétével is, ami esetenként szükségessé teszi a bakteriológiai vizsgálatokat az öntözött termékek fogyasztása előtti várakozási idők betartása miatt. Az egyes növénykultúráknál kedvezőtlen fiziológiai hatást vált ki, ha a Mg %-os ^Mg %-ban: Mg+ + mgeé • 1 00 Ca + + + Mg + + mgeé ] értéke meghaladja a 65%-ot. Ugyancsak káros a szulfátion koncentráció, ha meghaladja az 1500 mg/l menynyiséget, valamint a kloridtartalom 200 mg/l érték felett, mégpedig elsősorban a burgonya, a dohány, a szőlő, a csonthéjas gyümölcsök, a bab, a paradicsom, a hagyma, és az uborka termesztése során. Kedvező hatást fejtenek ki, mint növényi tápanyagok a nitrogén-, a foszfor- és a káliumvegyületek. A felszíni vizekben a nitrogén elsősorban ammónia (NH,/), nitrit (N0 2~) és nitrát (NO3-), szennyezettebb vizeknél szerves kötésű nitrogén formájában fordul elő. Kedvezőbb, ha a nitrogén ammónium formájában van jelen, mert az a talajban jobban megkötődik és a növények is jobban hasznosítják. Ezzel szemben a nitrát nehezebben adszorbeálódik a talajban és lemosódik a talaj mélyebb rétegeibe. A felszíni vizekben a foszfor általában foszfátion (PO4 ) formájában van jelen, míg szennyezett vizeknél szerves kötésben levő foszfor is előfordul. A tápanyagok közül a kálium minden esetben káliumion (K +) formájában van jelen. A terület statikus vízkészletének minősége Az öntözni kívánt terület az Igmánd—Kisbéri-medence középső harmada, amely a Bakony hegység északnyugati, harmad- és negyedidőszaki üledékes rétegekkel fedett előterében helyezkedik el. Az itt csörgedező vízfolyások vízgyűjtőterülete magában foglalja a Bakonyban felszínen levő mezozóos mészkő- és dolomitterületeket. A Bakony karsztosodott mészkőtömege jó víztároló, vízkészletének a bányászat hatására egyre csökkenő feleslege azonban nagyrészt a délkeleti oldalon és a haránttöréseknél feltörő forrásokon át a Móri-árok és a Tapolcai-medence felé távozik. A karsztvízszint 110—140 m tszf.-i magasságú, s mivel a hegység északnyugati peremének támaszkodó harmadidőszaki üledékes rétegek magasabb szintűek, ezért ezen az oldalon jelentős vízhozamú karsztforrás nem alakult ki. A vízfolyások tehát elsősorban csapadékból, kisebb részben az üledékes rétegeken átszivárgó vizekből származnak. A felszíni vizek természetes minőségét a vízföldtani viszonyok határozzák meg, mivel utánpótlódásukat részben a rétegvizekből kapják, részben a felszínről lefolyó vizek minősége is a felszínen levő rétegek oldódásától függ. A felszín alatti vizek minőségi viszonyait a következők befolyásolják. A Bakony triász időszaki mészkőrétegei kationtípus szerint a Ca- "Mg-os, a dolomitosabb rétegek Mg-"Ca-os, aniontípus szerint hidrogénkarbonátos, közepes sótartalmú, nagy területen viszonylag egységes minőségű vizet tartalmaznak. Ez öntözésre majdnem mindig felhasználható. Ez a vízkészlet a fedetlen karsztterületekre hulló csapadékból képződik, illetve újul meg, s öntözésre majdnem mindig alkalmas. A hegység északnyugati lábánál egyre mélyebbre süllyedt, harmad- és negyedidőszaki rétegekkel fedett triász időszaki karsztosodott kőzetek vízkészlete részben a fedőkőzeteken átszivárgó vízből ered. Ennek következtében előfordulhat, hogy a felszín alatti vizek — főleg, ha a fedőben barnakőszénrétegek is vannak — piritbomlásból származó szulfátot, vagy az oligocén és a miocénkori fedőrétegekből származó nátriumkloridot is tartalmaznak. Ennek következtében a mélybe süllyedt fedett karsztrétegekből feltárt víz Na%-a a mélységgel arányosan nő. Kisebb mértékben, de szintén növekszik a víz összes sótartalma is. » A triász időszaki rétegekre települt, fedett eocénkori rétegek a Bakony előterében csak kisebb területeket foglalnak el, és a Kisbér—Veszprémvarsány-vonalnál már kiékelődnek. Rendszerint hidrodinamikai kapcsolatban vannak a triász időszaki rétegekkel. Az e rétegekből feltárt, illetve fakadó vizek az egyes betelepülések és a fedőrétegekből beszivárgó vizek hatására nátriumosabbak és szulfátosabbak, mint a triász-karsztvíz; ugyanakkor azonban a Mg% itt általában kisebb, mivel 64