Hidrológiai tájékoztató, 1985

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Siposs Béla-Kmeth László: Kommunális szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának ökonómiai kérdései

N-t, 250 kg P-t, és 50 kg K-t viszünk ki a talajra. Ezek műtrágya, értéke gazdaságossági szempontból sem elhanyagolható. Az ismertetett összetételű szennyvíziszappal Kiskunhalason négyéves időtartamú kisparcellás kísérletet folytattunk sülevényes, gyenge minőségű homoktalajon, 10—20—40—80 t/ha nagyságú iszapadagokkal. A terhelést három éven keresztül végeztük, negyedik évben csak utóhatást vizsgáltunk. A jelzőnövény takarmánykukorica, silókukorica és burgonya volt. A kezelt és kezeletlen parcellák között a kukorica szártermés tekintetében van lényeges eltérés, ami arra mutat, hogy a szennyvíziszap elsősorban a vegetatív növényi részeket serkenti. Az adatokból nem annyira t» szár és szemtermés abszolút értéke a lényeges, hanem a kezelt és kezeletlen parcellák egymáshoz viszonyított eredménye. Az 1981. évi burgonyatermés — bár ez évben nem volt iszaptrágyázás — szintén differenciálódik a kezeléseknek megfelelően. A mérések alapján megállapítható, hogy a humuszban szegény homoktalajon a szennyvíziszap felhasználása sikeresebbé teszi a növénytermesztést. Megjegyezzük, hogy a nagyadagú (80 t/ha) iszapkezelés csak öntözés mellett fejt ki igazán pozitív hatást, tartós csapadékhiány esetén depresszió jelentkezhet. A növénykultúrára gyakorolt hatásnál még szembetűnőbb változás észlelhető az iszappal kezelt talaj állapotában. A három évi iszapterhelés hatására N, P, K és humusz tartalom változás következett be. A mérések szerint mind a négy paramétert növekvő tendencia jellemzi, ami a szennyvíziszap talajjavító anyagként történő felhasználását indokolja. Az optimális iszapadagok nagyságát talaj-típusonként és növényfajtánként egyedileg kell meghatározni. Esetünkben a humuszban szegény homoktalajon takarmánynövény termesztése mellett 20—40 t/ha-os adagolás a megfelelő. Ezt természetesen kémiai vizsgálatokkal évenként ellenőrizni és szükség esetén módosítani kell. Hazánkban az utóbbi években több nagyszabású félüzemi és üzemi kísérletet folytattak, amelyek a kiskunhalasi eredményekhez hasonlóan bizonyítják, hogy a kommunális szennyvíziszap megfelelő ellenőrzés melleit bevihető a mezőgazdasági termelésbe, gazdaságosan kiaknázható a benne rejlő tápanyagforrás. Ennek ellenére az országban nem szaporodnak az üzemi méretű elhe-* lyező és hasznosító telepek, melynek oka nem műszaki vagy agronómiai problémákban, hanem a fogadó mezőgazdasági üzemek érdekeltségének megoldatlanságában keresendő. 3. Szennyvíziszap-elhelyezés gazdaságossági kérdései 3.1. A mezőgazdasági iszapelhelyezés szempontjai és általános összefüggései. Amikor a szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezését kívánjuk előirányozni, akkor biztosítanunk kell olyan kezelési és elhelyezési módszert, amely lehetővé teszi annak növénytermesztés technológiába való illesztését. Napjainkban minden vállalat elsődleges célja a nyereséges gazdálkodás, így a mező A gazdasági üzerptől sem várható el, hogy a kommunális szennyvíziszapokat ráfizetés mellett fogadják területükön. Az iszapelhelyezés költségeinek kalkulációjánál a következő szempontok figyelembevétele feltétlenül szükséges: a) Közismert, hogy a szennyvíziszap jelentős menynyiségű tápanyagot és szervesanyagot tartalmaz. Ez a fogadó, illetve a hasznosító üzem számára költségcsök-j kenést mindenképpen jelent, mivel az az elhelyező tábla tápanyag mérlegében pozitívumként jelentkezik. b) Az iszap a hasznos komponensek mellett azonban olyan anyagokat is tartalmazhat (sók, nehézfémek, Na), amelyek meghatározott mennyiség felett károsak lehetnek a talajra vagy növénykultúrára. Ez az egyszerre kiadható iszapadag nagyságát behatárolhatja. A korlátozott mennyiségű kiadagolás miatt előfordulhat, hogy a kivitt iszap nem tartalmaz, elegendő NPK hatóanyagot az előirányzott terület nagyságra, vagyis az iszap mellett még kiegészítő műtrágyázás is szükséges (dúsítás). c) Fontos, hogy figyelembe vegyük az iszap tisztító telepről elhelyező területre történő kijuttatásának költségeit. A már meglevő tisztítótelepek esetében a vezeté

J ken vagy tengelyen történő szállítás a szennyvíztisztítótelepen alkalmazott iszapkezelési technológia függvénye. Űj telepek esetében természetszerűleg ez fordítottan érvényes, azaz az elhelyezés függvényében kell az iszapkezelést megvalósítani. d) Á kiszállított iszap talajba juttatása a mezőgazdasági üzem feladata A bedolgozás költségeit tekintve legolcsóbbnak látszik a mélyárkos öntözéssel történő elhelyezés. Az alkalmazott módszert a helyi körülmények mellett természetesen a területen levő növénykultúra is befolyásolja. e) Az iszappal kezeLt területen csak meghatározott növények termeszthetők, melyeket a vonatkozó szabványok rögzítenek. A szennyvíziszap fogadásakor tehát a mezőgazdasági üzem az elhelyező területen egyéb érdekek figyelembevétele mellett is kénytelen kialakítani a termesztést, vagyis nem tudja teljes egészében megvalósítani ágazatai között a versenyeztetést a termőterületért.-így nem biztos, hogy a termeszthető növények közül — az iszapelhelyezés korlátai miatt — a legjövedelme-i zőbbet tudja megválasztani. Az iszapelhelyezés költségei között — elméletileg — az így keletkezett elmaradt jövedelem is megjelenhet vagy éppen többlet keletkezhet. A felsorolt szempontok alapján a mezőgazdasági üzem számára jelentkezhető iszapelhelyezés bevétel, illetve kiadás kapcsolat az alábbi összefüggés alapján határozható meg: T = [(Ksz + Kb) • M ± I] — (Tj + Nt) • M; [Ft/ha] T (Ft/ha): A szennyvíziszap fogadása miatti költségtérítés. Elvben két irányú lehet. Ha a mezőgazdasági üzem szennyvíziszappal kapcsolatos í-áfordításai meghaladják, a belőle származó bevételt, akkor térítést igényelhet, ha a bevételek nagyobbak, térítést fizethet. Tj (Ft/m

3): A szennyvíziszapban levő szervesanyag, Ca és egyéb mikroelemek értéke (a szervesanyag értéke a nagytömegű szármaradványok pl. kukorica, szalma, trágyakénti felhasználásához hasonlóan kalkulálható). Nt (Ft/m

3): A szennyvíziszap felvehető N, P, K tar-í talmának forintosított értéke. Ksz (Ft/m

3): A szennyvíziszap elhelyező területre történő kiszállításának költsége. Kb (Ft/m

3): A talajba történő bedolgozás költsége. M (m

3/ha): Az elhelyező területre egy év alatt kivihető iszapmennyiség. 1 (Ft/ha): Az iszapkezelés miatt jelentkező elmaradt vagy megnövekedett jövedelem nagysága. 3.2. Mezőgazdasági szennyvíziszap-elhelyezés hatása az iszapkezelési technológiára. A mezőgazdasági szennyvíziszap-elhelyezés megvalósítása esetén az újonnan létesülő szennyvíztisztító telepek esetében az iszapkezelési technológia jelentős mértékben egyszerűsíthető. A talaj, mint a legnagyobb kapacitású „biológiai tisztítómű" — az időtényező figyelembevétele nélkül — olcsóbban és jobb hatásfokkal végzi el az iszap lebontását, mint a mesterséges tisztítóberendezések. A tisztító telepek építésekor jelentős beruházási megtakarítás érhető el olymódon, hogy az iszapkezelés csak addig terjed, amíg az iszap talajra kiadható alkalmas formába kerül. Kiskunhalason a közelmúltban végeztünk költség-összehasonlító vizsgálatot egy 10 000 m

3/ nap befogadó képességű szennyvíztisztító telep iszapkezelési módozatai között (naponta 100 m

3 iszap keletkezett). Az egyes technológiák beruházási és üzemelési költségeit, a 2. táblázat tartalmazza. A vizsgálat során csak olyan iszapkezelési módszereket vettünk figyelembe, melyek megvalósítását a jelenlegi szűkös beruházási keretek is lehetővé tesznek, pl. az iszappasztőrizálás vagy az iszapégetés kimaradt az alternatívák közül, hiszen az energiahordozók jelenlegi árai ilyen technológiák létjogosultságát eleve kizárják. A vizsgált három megoldás közül beruházási költség tekintetében a gépi víztelenítés igényli a legnagyobb befektetést. Ká kell mutatni, hogy vizsgálatunk kifeje59