Hidrológiai tájékoztató, 1985
A NITRÁTTAL SZENNYEZETT VIZEK KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI című ankét anyaga - Fleit Ernő: Hozzászólás a nitráteltávolítási lehetőségek vitához
rendezés illetve a technológia elvi felépítését a 2. ábra szemlélteti. Bár a víz nitráttartalma csak 100—120 mg/l körül mozog, a félüzemi kísérleteket ez év szeptemberében megkezdtük. Az azóta eltelt rövid idő eredményeit mutatja be a 2. táblázat. A nagy modell, illetve félüzemi méretű berendezés teljesítménye 1,2 m'Vd (50 l/h). Az eredményekből az a legfontosabb tény állapítható meg elsődlegesen, hogy valós viszonyok között, természetes vízzel is eredményesen megvalósítható a nitráteltávolítás gombákkal. Meg kell jegyezni a kezelt víz nitrát-tartalom értékeinek szórása nem a módszer bizonytalanságát, hanem az üzemvitel problémáit tükrözik. Meg kell jegyeznünk az október 26—29-i adatokkal kapcsolatban, hogy technikai jellegű hiba miatt a rendszer e napokon nem kapott tápanyagot. A 29-i és 30-i adatok alapján azonban megállapítható, hogy a rendszert nem érte károsodás. A 2. ábrán látható berendezésről elmondható, hogy elvi felépítése a modell berendezéssel azonos, annál azonban magasabb szintű, korszerűbb, mivel e nagyobb méretben könyebben megvalósítható pl. a szűrőgyertyás fenéklemez, a tápszivattyúk jobban megválaszthatok, vagyis a rendszer üzemszerűbb és kézbentarthatóbb. Végezetül két fontos dologról kell még említést tennünk, mégpedig egyrészt a módszer alkalmazhatóságáról, másrészt a fölös gombatömeg sorsáról, mely a reaktor „visszamosatásakor" kerül eltávolításra. Eljárásunk, úgy érezzük, nemcsak a felszíni és felszín alatti vizek nitrátmentesítésére lesz alkalmazható, hanem szennyvizek nitrát-tartalmának csökkentésére is. Ez esetben az előzőekben körvonalazott technológia lényegesen leegyszerűsödik, ugyanis nincs szükség külön szén és foszfor bevitelére, mivel az a szennyvízben már benne van. Nincs szükség továbbá vegyszeradagolókra, külön ülepítőre, homokszűrőre, és aktív szén adszorberre. Környezetvédelmi sempontok fokozottabb figyelembevételekor azonban az utóbbiak alkalmazása szükségessé válhat. 2. táblázat A féliizemi kísérletek éredményei Q = l,2m : l/d Időpont kiindulási nitrát mg/l kezelt víz nitráttartalma mg/l okt. 20. 116,0 20,8 21. 122,0 1,1 22. 127,6 0,7 23. 127,6 0,3 24. 135,4 11,6 25. 116,0 8,3 26. 108,3 ' 15,3 29. 119,9 39,4 30. 131,5 14,7 31. 108,3 29,8 nov. 1. 119,9 6,9 2. 139,2 24,7 A nitrát-mentesítési eljárás során keletkező fölös gombatömegről elmondhatjuk, hogy nagy fehérje tartalma következtében annak állattakarmányozási célra történő felhasználása megvalósíthatónak tűnik. Felhasználható továbbá ipari fehérjenyersanyagként, vagy végső soron szerves trágyaként. Megjegyzés; tekintettel arra, hogy az ismertetett eljárás a VITUKI szolgálati szabadalma, az újdonságrontás elkerülése érdekében nem közöltük a pontos megnevezéseket. Üj biotechnikai módszer az ivóvíz nitráttartalmának csökkentésére FLEIT ERNŐ Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont A biológiai eszközökkel történő nitráteltávolítási technológiákat az egész világon intenzíven fejlesztik. A nagyarányú erőfeszítések dacára, — úgy tűnik — jelenleg nem rendelkezünk olyan egységes, bakteriológiai, biokémiai és ökológiai képpel, mely e területek szintézisét oly módon öszegezze, hogy az közvetlenül a gyakorlati felhasználás igényeit tükrözze. Valójában két alapvető gátja létezik a mikroorganizmusokat felhasználó denitrifikációs technológiák elterjedésének. Az első ezek közül az, hogy a denitrifikációs rendszer elfolyó vizének bakteriológiai paramétereit illetően, nehéz egészségügyi garanciákkal szolgálni. Ez zel kapcsolatban két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az első ezek közül az, hogy a denitrifikációs egység a tisztítási folyamatnak csak egy, bár igen lényeges funkciót ellátó része. Ezt sorrendben követheti a ma már általánosan elterjedt klórozás, vagy megelőzheti valamilyen flokkuláció is, az anaerob spóraképzők veszélyének kizárása céljából. A második szempont, amivel szembe kell, hogy nézzünk az, hogy jelenleg a nitrátmentesítési eljárások esetében már nemcsak a költség: haszon függvényekkel, hanem a kockázat: kockázat függvényekkel is kell számolnunk, ahogyan arra a nyugatnémet vízellátási szövetség 1982-ben, * Előadásként elhangzott a Vízkémiai és Víztechnológiai, valamint a Vízellátási Szakosztály 1983. november 9-i „A nitráttal szennyezett vizek kezelésének krdései" című közös rendezésű ankétján. Bonn-ban megtartott konferenciája is felhívta a figyelmet. Magyarán: a bakteriális kezeléssel járó kockázat adott esetben jóval kisebb lehet, mint a nagy nitráttartalmú víz fogyasztásával járó methaemoglobinaemiás megbetegedések kockázata. A jövőben mindenképpen indokolt, hogy a denitrifikációs technológiák finomabb bakteriológiai, biokémiai részleteivel megismerkedjünk. A heterotrof baktériumokat felhasználó, — tehát szűkebb értelemben vett — denitrifikációs technológiák elterjedésének második gátja az, hogy e szervezetek a a denitrifikációhoz obligát módon igényelnek valamilyen szerves szénforrást, amely a denitrifikációhoz elektrondonorként szolgál. Mint tudjuk, a nitrátot végül is a terminális légzési lánc enzimrendszere redukálja egészen a dinitrogén gázig. Ez azt jelenti, hogy az oldott szerves anyag tekintetében legtöbbször kifogástalan vizet mesterségesen szennyezni kell ahhoz, hogy a denitrifikáció a kívánt hatékonysággal előálljon. Mivel a szénforrás legtöbbször valamilyen alifás alkohol, vagy oligoszaharid, elkerülhetetlen, hogy bizonyos hát1 érszennyeződés ne jöjjön létre. Ezt az alapvető hátrányt küszöböli ki az az új eljárás, amelyet a Fővárosi Vízművekkel közösen, a VITUKI-ban fejlesztettünk ki munkatársaimmal. Lényege a következő: a denitrifikációs egységet két, egymástól térben és időben is elkülönülő szakaszra osztottuk. Analógiák alapján nevezhetjük ezeket a működési módokat ütemeknek is. Az első ütemben törté40
