Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hegedűs Lajos: A társasági munka szerepe a Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásában

séggel a legcélszerűbb kiszűrni: a zeolitok fémionmegkötő képessége tervezhető, ha a kőzetek összetétele (zeolitósvány-tartalma) közel állandónak biztosítható, egyensúlyi esetekre. Vizsgáltuk a fentieken túl az egyes galvánüzemi ,,méregtelenített" szennyvizek maradék fémiontartalmának kiszűrési lehetőségét is zeolitos kőzetekkel. Kitűnt, hogy a különböző összetétel (5. táblázat) galvánüzemi tisztított szennyvizek fémiontartalma a zeolitos kőzetekkel jó hatásfokkal szűrhetőek. Az eltávolított (zeolitokon szorbeált), fémionok a szorbensekről újra leoldhatóak, azaz a fémionok visszanyerhetőek. Megállapíthatjuk, hogy a kiszűrhető fémionok szűrhetőségi mértéke azonos a modell kísérletekkel megállapított sorrenddel. A maradék fémionok minimálisan 20 — maximálisan 100%-kal csökkenthetőek voltak az oldatokban. E célra mindkét zeolitfajtát tartalmazó kőzetek alkalmasaknak bizonyultak a galvánüzemi szennyvizek továbbtisztítására. 5. táblázat Budapest öt nagyvállalata galvánüzemi (közcsatornába kibocsátott) „tisztított" szennyvezeinek fémkoncentrációi és a zeolitos szorbensek szűrő hatása (%-ban) Fém I. II. III. IV. V. zeolitos szűrés fémion csökkentő hatása % //g/l zeolitos szűrés fémion csökkentő hatása % Cd 150 — Cr 480 — 1 286 14 200 13 200 10—20 Cu 730 — 20 1 420 1 600 70—90 Ni 120 80 200 520 — 50—100 Pb — — 20 — — 100 Zn 31 6,6 20 320 1 820 70—100 Mindezek az eredmények felbátorítanak annak megállapítására, hogy: a hazai zeolitos kőzetek természetes állapotukban, vagy nem költséges előkezeléssel alkalmasak fémionok megkötésére, galvánüzemi tisztított szennyvizek fémiontartalmának csaknem teljes kivonására, illetve olyan mértékű továbbtisztítására, amely a szigorított víztisztasági előírásoknak megfelel. Ezzel a hazai zeolitos kőzetek olyan újabb felhasználására nyílik lehetősg, amely méltó a már eddig megkutatott alkalmazási területekéhez: a mezőgazdaságban, a szénhidrogéniparban, valamint szárítóanyagkénti felhasználásban. IRODALOM [11 Bártfai Szabó L.: Vízgazdálkodás és környezetvédelem, 1—2. 1975. [2] Berta E.—Oláh J.: Hidrológiai Közlöny, 10. 1979. [3] Dietz, F.: Die Borkonzentration in Wassern als ein Indikátor Gevvasserbelastung. GWF—WasserlAbwasser, 116. 1975. 301—308. [4] Edgington, D. H.—Robbins, J. A.: Records oí lead deposition in Laké Michigan sediments since 1800. Environ. Scl. Technol: 10. 1976. 266—273. [5[ Förstner, U.—Wittmann, C.: Heavy Metals in the Aquatic Environment. Berlin, Springer Verlag, 1979. [61 Gibbs, R. J.: Transport phases ot transition metals in the Amazon and Yukon rivers. Geoí. Soc. Am. Bull., 88. 1977. 829—843. [8] Kennedy and Sebetich: In: Förster U. — Wittmann G. T. W.: Metál Pollution in the Aquatic Environment. Springer Verlag. Berlin, Heidelberg, New York, 1981. [91 Literáthy P.—László F.: In: Golterman H. L. Ed. Proc. of Int. Conc. on Interactions between sediments and freshwater. The Hauge, Junk. Publ., 1976. [10] Literáthy. P.: Felszíni vizek nehézfém szennyezései. Műsz. Könyvkiadó. 1982. [11] Nriagu, J. O.: Lead orthophosphates. — IV. Formation and stability in the environment. Geochim. Cosmochim. Acta, 38. 1974. 887—898. [121 Pécsiné Donáth E.: A magyarországi, Tokaji-hegységi zeolitos kőzetek fémionszorpclós vizsgálata. Jelentés a KHF részére. (Kézirat). 1979., 1980., 1981., 1982.. 1983. [131 Robertson, D. E.: The disctribution of cobalt in oceanic waters. Geochim. Cosmichim. Acta, 34. 1970. 553—567. [14] Schaule, B.—Patterson, C.: The occurence of lead in the northost Pacific and the effects of anthropogenic inputs. In: Proc. Int. Experts Discussion on Lead: Occurence, fate, and pollution in the maríné environment. Branica, M. (ed.) Oxford: Pergamon Press, 1978. [151 Trefry, J. H.—Presly, B. J.: Heavy metál transport from the Missisippi River to the Gulf of Mexico. In: Marine Polluto.nt Transfer. Windom., H. L. Duce, R. A. (eds.) Lexington Books, 1976. A társasági munka szerepe a Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásában A Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Területi Szervezete 1967-ben alakult. Működési területe a KözépTisza-vidék. Ide tartozik elsősorban Szolnok megye, továbbá Heves megye déli. Pest megye keleti és BácsKiskun megye északkeleti része. A szervezet közel 300 tagja a terület vízgazdálkodásában érdekelt vállalatainak és intézményeinek dolgozói. Döntően 4 bázisvállalatra épül, ezek: a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóség, a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, a Víz- és Csatornamű Vállalat, valamint a Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat. Igyekszünk minden vízgazdálkodási munkakörben dolgozó és ez iránt érdeklődőt bevonni az MHT munkájába, függetlenül attól, hogy milyen vállalatnál, szövetkezetnél vagy intézménynél szövetkezetnél vagy intézménynél dolgozik az illető. A szervezet megalakulása óta tevékenyen részt vesz — a társadalmi szervezet számára biztosítot keretek között — a terület vízgazdálkodási feladatainak megoldásában. a Magyar Hidrológiai Társaság célkitűzéseinek megvalósításában. Társaságunk másfél évtizedes munkájának áttekintése egyben a területi vízgazdálkodás célkitűzésének időbeli változásának történetét is jelenti. A 60-as évek végére, a szervezet megalakulása és megerősödése idejére, a kialakult szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, a Középtiszavidék éghajlati viszonyai és talajadottságai, és a társadalm fejlődés együttesen megteremtették a mezőgazdaság, elsősorban a növénytermesztés dinamikus fejlődésének feltételeit. Az esetekénti nyári vízhiány a mezőgazdaság további fejlődésének már akadálya volt, és szükségessé tette a vízpótlás biztosítását. Emellett számos más vízgazdálkodási célból létesült a II. Tiszai Vízlépcső. Társaságunk cél-l kitűzései között ebben az időszakban, ami egyben az indulás időszaka volt, a mezőgazdasági vízhasznosítás és a vízkészletgazdálkodás került előtérbe. Arra törekedtünk, hogy az MHT sajátos eszközeivel segítsük, mozdítsuk elő a II. Tiszai Vízlépcső, megalakulásunk évében megkezdődött építési munkáját. Kutató és tervező munkával, oktatással és ismeretterjesztéssel, nagy szakmai érdeklődéssel kísért ankétokkal, bemutatókkal segítettük elő a komplex vízgazdálkodási létesítmény megvalósítását, az új öntözési technológiák bevezetését. A Közép-Tisza vidéke jelenleg az ország öntöző főművekkel jól ellátott területe. A Nagykunsági, Jászsági és Tiszafüredi főcsatornák vizét több mint 90 000 ha öntözésre berendezett terület és több mint 3000 ha halastó hasznosítja. A 60-as évek és a 70-es évek első felének nagyarányú öntözésfejlesztése mellett is megállapítható, hogy Szolnok megyében az öntözőtechnika továbbfejlesztésének 31