Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szlabóczky Pál: Új szekevény hévforrások a pesti oldalon

2 o 3 a Á 4-fy- 5 • T-1-T-6 6® 8 ^^ g TTTTTTTTTI 2. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált területről 1. Gellért fürdő forrása, 2. Schafarzik Ferenc szökevényforrások, 3. Megfigyelt és feltárt új. Vitális Sándor szökevény források a pesti oldalon, 4. Szabadság híd létesítésével kapcsolatos mederfúrások, 5. Metró Duna alatti átvezetésével kapcsolatos mederfúrások, 6. Fontosabb parti fúrások. 7. Szelvényvonal, 8. A Gellért hegyi triász dolomit felszínközeli elterjedése, 9. Felső- és középsőoligocén fedőrétegek elvégződése Az első típusba a gellérthegyiek tartoznak, ahöl a felszínre kibukkanó vízvezető karbonátos kőzet a Dunában is folytatódik (2. ábra). Egy adott mederszakaszig, tehát dolomit képezi a medert. Ebből lép ki a folyóba a repedésekből a hévíz. Alacsony Duna-vízállások idején a part közelében fakadó források mint partirézsű források közvetlenül tanulmányozhatók. A másik típusba azok a szökevényforrások tartoznak, amelyeknek a közelében nem ismerünk a felszínen hévíztartó és -vezető kőzeteket. Ahhoz, hogy a megfigyelt vízkiáramlás a rendszerből kialakuljon, a Duna alatt vízvezető karbonátos sasbércet kell valószínűsíteni. Ezt a feltételezést alátámasztják azoknál a forrásoknál végzett kutatások, amelyeknél, hasonlóan a szökevényforrásokhoz, a vízkilépések környezetében a felszínen nem mutatkoznak az adott karszthidrodinamikai rendszerhez tartozó karbonátos vízvezető kőzetek (Attila forrás, Római-fürdő, Árpád forrás, Csillaghegy, Eger, Tata Fényes források stb.), de elfeledve kisebb mélységben (10—30 m) mindenütt feltárták és bebizonyították jelenlétüket. A szökevényforrások sasbérces genetikáját a recens forrás kutatásokon túlmenően az egykori forrásfeltöréseket jelző édesvízi mészköveknél végzett vizsgálatok is megerősítik. Az édesvízi mészkövek környezetében is a legtöbb esetben hiányoznak a vízvezető karbonátos kőzetek. Az utóbbi években ilyen helyeken végzett fúrásos kutatások (Almásneszmély, Süttő, Budakalász, Budapest, Rózsadomb) recens forrásokkal egyezc elfedett sasbérces forrásgenetikai adottságokat igazoltak. A fentiek alapján bátran lerögzíthetjük, hogy Budapesten különböző helyeken a Duna medrében fakadó szökevény forráscsoportok is nagyrészben sasbérces genetikájúak, vagyis ott jelentkeznek a mederben, ahol a víz alatt, kiemelt helyzetben, vízvezető karbonátos kőzetek vannak, csak dunai üledékanyaggal vagy 10—30 m vastagságú erősen összetört, de egyébként vízzáró harmadidőszaki képződményekkel fedetten, amelyek a vízkiáramlást a karsztos hévíztárolc rendszerből nem akadályozzák meg. Ny mB.f. 110 100 90 60 70 6050 403020 (K-19 bevetítve) K BUDA -I T-7 -T-lben ~19°C bevetítve 100[m] _i 3. ábra. Vázlatos vízföldtani szelvény a Gellért tér—Csarnok tér között 1. Feltöltés, 2. Negyedidőszaki üledékek (agyag, homok, kavics), 3. Felső- és középsőoligocén vízzáró rétegek, 4. Alsóoligocén tardi agyag (rossz vízvezető), 5. Termális karsztvizvezető felsőeocén budai márga, 6. Szökevényforrás, 7. Meder fúrás, 8. A Duna alatti jelentősebb vető, 9. Talajvíz 24