Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szlabóczky Pál: Új szekevény hévforrások a pesti oldalon

lemző halobitás értékekkel [1]. Trofitása közepesen ter­mő (mezotrofikus) kategóriába esik. Ez megegyezik a Balaton középső medencéjének trofitásfokával [1]. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizs­gált terület a Balaton kevésbé szennyezett területeihez tartozik. A Keszthelyi- és Szigligeti-öbölnél tisztább, míg a Siófoki-medencénél szennyezettebb. IRODALOM [1] Bárányi S. szerk.: Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoz­tató 112. SZ. VIZDOK, Bp. 1979. 220—231. [2] Kovács M. szerk.: A környezetvédelem biológiai alap­jai. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1977. 133—136. [3] Vörös L.—Vízkelety E.—Tóth F.—Németh J.: A Keszt­helyi-medence trofitási viszonyai 1979-ben. Előadásként elhang­zott a XXII. Hidrobiológus Napokon. Tihany, 1980. Üj szökevény hévforrások a pesti oldalon DR. SCHEUER GYULA*—SZLABÓCZKY PÁL** * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, ** Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat 1. Bevezetés A budapesti hévforrások vízföldtani viszonyainak teljesebb megismeréséhez jelentősen hozzájárulnak azok a vizsgálatok és kutatások eredményei is, ame­lyek a város, illetve az ország fejlődését biztosító be­ruházásokhoz kapcsolódnak. Így a METRÖ-vonalak lé­tesítését megelőző mérnökgeológiai és vízföldtani vagy az Eocén-programmal kapcsolatos hidrogeológiai kutatások alapvetően és jelentősen bővíteték a fővá­rosra vonatkozó ismereteinket mind földtani, mind víz­földtani szempontból egyaránt. A Kálvin tér—Gellért tér közötti metrószakasz építését megelőző mérnök­geológiai kutatófúrások olyan eredményeket szolgál­tattak, amelyekkel egy korábbi (1962—63) megfigyelé­sek alapján valószínűsített Duna-balparti, a mederben fakadó szökevény hévforrások létezése bizonyítást nyert. A budapesti szökevényforrások jelentősége miatt ja­vaslatot teszünk azok elnevezésére, a magyar vízföld­tan kiemelkedő alakjairól. 2. A budapesti szökevény hévforrások vízföldtani viszonyai Budapesten a szökevényforrások helyileg négy he­lyen voltak ismertek (1. ábra). A legészakibb források a Rákos patak torkolatával és a Szabadság strandfür­dővel szemben fakadtak a Dunában, illetve annak egy elkotort zátonyán [3]. Javasoljuk ezeket Szabó József szökevényforrás névvel jelölni. A másoaik szökevény­forrás kilépési helyeként rögzítették a Margitsziget északi végének közelében, a nyugati oldalon levő me­derszakaszt. A Zsigmondy Vilmos által fúrt I. sz. kút­nak célja éppen az volt, hogy a sziget vízjárta partján fakadó meleg vizet védett helyen hozza fel [3], E for­ráscsoportot hasznosítójáról, Zsigmondy Vilmosról ne­veztük el. Alföldi L. [1] a Lánc-híd—Margit-híd kö­zötti Duna-szakaszon említ még szökevényforrásokat Szabó Józsefre való hivatkozással. E legkevésbé ismert mederforrásokat Vendl Aladárról kívánjuk elnevezni. A negyedik szökevényforrás-csoportot Schfarzik F. [6] írta le a Gellérthegy keleti lábánál a Szabadság-hídtól északra levő szakaszról. Ezeket pedig első részletes leírójukról Schafarzik Ferencről indokolt elnevezni. A hévforrások a Dunántúli-középhegység északkeleti szárnyához kapcsolódó félig nyitott karszthidrodinami­kai rendszer megcsapolóiként funkcionálnak. A forrá­sok meghatározott vízföldtani viszonyokhoz kapcsolód­nak, mert ott fakadnak, ahol a vízvezető karsztos kő­zetek térszínileg a legalacsonyabban fekszenek, vagyis a holocén felszín legmélyebb szintjein. Máshol azért nincsenek források, mert a vízvezető kőzetek vagy na­gyobb vastagságú harmadidőszaki vízzáró képződmé­nyek fedik vagy a felszíni kibukkanásaik magassága meghaladja a hévíz rezervoár dinamikai egyensúlyá­ból adódó nyomásértéket. A források morfológiai helyzetük alapján részben az ármentes teraszokon, részben az ártéri szinteken, rész­ben pedig a Duna-mederben, vízföldtanilag felszíni ki­bukkanású kőzetből vagy pedig elfedett sasbécből fa­kadnak. Ez utóbbi forróstípus az uralkodó az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálataink szerint. A budapesti szökevényforrások vízföldtanilag a szubaquatikus források csoportjába tartoznak és ezen belül a folyóban kilépők (szubfluviatiiis) típusába. E forrásgenetikai adottságok alapján a szökevény­forrásoknak lényegében két fő típusát lehet megkülön­böztetni. 1. ábra. A szökevényforrások áttekintő helyszínrajza 1-5. Szökevény forrás, 1. Szabó József (Fürdőszigeti) szöke­vényforrások, 2. Zsigmondy Vilmos (Margitsziget északnyuga­ti! szökevényforrások, 3. Vendl Aladár (Margit hídtól délre) szökevény források, 4. Schafarzik Ferenc (Gellért hegyi) szöke­vényforrások, 5. Vitális Sándor (Szabadság híd pesti hídfőtől délre) szökevényforrások), 6—7. Fúrással feltárt sasbérc rész­let 23

Next

/
Thumbnails
Contents