Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉS - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Tisza-hidrológia múltja és soronkövetkező feladatai

1834-ben indult meg Lányi Sámuel vezetésével a Tisza teljes alföldi szakaszának részletes vízrajzi felmérése, amely a helyszínrajz és a keresztszelvények felvételén kívül a hossz-szelvény megszerkesztésére is kiterjedt. A munkák során végzett vízhozammérések eredményei elvesztek. Az eredeti felvételi lapoknak nagy része elpusztult. A felvétel eredményét mégis megőrizte számunkra „A Tisza hajdas és most" című kiadvány, amely az 1890/ 92. évi térképezés eredményei mellett összehasonlításul a korábbiakat is feltünteti. Az első részletes tiszai felmérés 1846-ban fejeződött be. Ennek alapján készült 1860 körül Weisz István szerkesztésében az a térkép, amely 14 többszínnyomású lapon 1:115 200 méretarányban ábrázolja a Tiszát. Címe: Átnézeti térképe a Tisza völgyének eredetétől a Dunáig. A tiszai vízgyűjtő terület közforgalomba került 1:144 000-ies méretarányú topográfiai térképei a monarchia egész területére kiterjedően 1810-ben elrendelt II. katonai felvételnek a termékei. A Magyarország területére vonatkozó lapok 1852-től jelentek meg a bécsi katonai földrajzi intézet kiadásában. A fekete nyomású litografált térképek nem szintvonalasak. A csíkozással jelölt domborzat alapján a vízválasztók mégis kijelölhetők, tehát folyóink vízgyűjtőterületénele megállapítását már lehetővé tették. Tiszavölgyi csapadékmérő állomásaink legrégebbjei a debreceni és a szegedi 130 évesek. Már a XVIII. századból is ismerünk ugyan az időjárásra vonatkozó több évre, sőt évtizedekre terjedő folyamatos feljegyzéseket — Réthly Antal gyűjtötte őket kötetbe — de a csapadékmenyiség rendszeres mérését csak az 1851-ben alapított osztrák meteorológiai intézet szervezte meg, hazánk területén elsőként 1854-ben. * • * A felsorolt adatokból kitűnik, hogy a legfontosabb hidrológiai adatok rendszeres gyűjtése a múlt század derekán indult meg, és ettől az időtől kezdve jelentek meg a vízrajzi munka megindulásához szükséges első használható térképek. A fejlődés üteme azonban csak a 80nas években gyorsult fel. Ekkoriban kerültek fokozatosan forgalomba a bécsi katonai földrajzi intézet általánosan használt 1:25 000-es topográfiai és 1:75 000-es áttekintő térképei. A fekete nyomású lapokon a domborzatot szintvonalakkal és csíkozásai ábrázolták úgy, hogy ezeknek a térképeknek alapj án már az esésviszonyukat is meg lehetett állapítani, és völgy-hossz-szelvényeket szerkeszteni. A 80-ias években a folyammérnöki hivatalok és vízitársulatok mérnökei végeztek vízhozamméréseket. Hajós Sámuel 1881-ben a Tiszán Tokajnál és a Bodrogon Sárospataknál mérte meg a hozamot, Révy Géza a bodrogközi belvízcsatornák érdességi tényezőjét határozta meg vízsebességmérések alapján. Még a Vízrajzi Osztály felállítását megelőzően kezdte el — tisztán tudományos igyekezetből, hivatalon kívül — Péch József és néhány lelkes társa a hazai folyók vízgyűjtő területének meghatározását az 1:144 000-es, és az eddig elkészült 1:75 000-es térképek alapján. Az első eredményeket — a Maros, a Körös és a Szamos vízrendszeréről készült kimutatást — 1884-ben közölte Péch a Mérnökegylet közlönyében. A kimutatás 83 tételben sorolja fel az egyes vízgyűjtő területek kiterjedését és középszélességét, és megadja a fővölgy eséét, a forrástól mért távolságokat, valamint a szükségesnek ítélt vízmérce- és capadékmérő állomások helyét. * * * 1886-foan a Vízrajzi Osztály életre hívásával, a Tiszavölgy hidrológiai múltjának új szakasza kezdődött. Elsőként törzskönyvezték a vízmércéket, kiegészítették a hálózatukat és korszerűsítették az árvízjelzést. Ezzel a munkával kapcsolatban gyűjtötték össze a korábbi vízállás-feljegyzéseket, és a további munka megindítása érdekében sajtó alá rendezték az előző tíz év észlelési anyagát. Ennek köszönhető, hogy leghosszabb vízállás-isoraink ma már 107 évesek. Más területeken is megindult a kiterjedt munka. Meteorológiai Intézetünk felállításakor, 1870-ben a Tisza vízgyűjtőjének mindössze 25—30 pontján mérték naponta a csapadékot, és 1886-ban is csak 97 helyen. A Vízrajzi Osztály 1889. évi első fejlesztési terve a tiszavölgyi állomások számának 238-ra emelését irányozta elő, amivel az egy állomásra eső terület 1580 km

2ről 643 km

2-re csökkent. (Közbevetőleg hadd említsem meg, hogy ma kereken 100 km

2-re jut egy csapadékmérő állomás.) A vízjelző szolgálat kiépítésével kapcsolatban szer-í vezték meg a tiszavölgyi táviratozó állomások hálózatát is. 1891-től a csapadékot és a léghőmérsékletet 41 helyről, a vízállás magasságát 33 állomásról jelentették naponta a Vízrajzi Osztálynak. A „Vízállások" évente megjelenő kötetei 1892-től nemcsak a havi csapadékmennyiségek kimutatását közölték, hanem rajzmellékleteken együtt tüntették fel a napi csapadékmennyiségeket, és a vízállások alakulását. Nagyban folytak 1887-től a vízhozammérések. Egy 1898-ban készült beszámoló szerint a Vízrajzi Osztály működésének első 11 évében a Tiszán 16 helyen összesen 700 és 9 tiszai mellékfolyón 300 vízhozammérést végeztek. Külünösen nevezetes az 1895. évi árhullám levonulása során Tiszapüspökinél végigmért hurokgörbe, melyet melyet számos francia, orosz, német és angol cikk, illetve kézikönyv közölt. A hordalék szemnagyságáról, mint közvetlenül megfigyelhető jellemzőről, a Tisza korai földrajzi leírásaiban is találhatók adatok. Kevéssé ismert azonban, hogy a Vízrajzi Osztály 1891-ben a folyó teljes hosszában 74 helyen összesen 295 hordalékmintát vett a parti zátonyok felső és alsó végéről, valamint a mederfenékről. Az ezredéves kiállítás alkalmával készült fényképen üveghengerek sorában látható anyag szemlélteti a hordalék szemnagyságának csökkenését a 700 km-es hoszszon. Egy korabeli közlemény szerint az anyag mechanikai elemzését is tervbe vették, hogy ez megtörtént-e vagy sem, nem tudjuk. Adatokat nem találtam az irodalomban. A lebegő hordalék mennyiségére vonatkozóan 1901ben Záhonynál, Tokajnál, Szolnokon és Szegeden egész éven át folytatott mérések eredménye azonban nyomtatásban megjelent. A vizsgálatok célja a víz öntözésre való alkalmasságának elbírálása volt, így az iszapot növényi tápanyagértéke szempontjából elemezték. Az iszapminták vételét a víz hőmérsékletének mérésével kötötték össze. Az említett négy állomás 1901. évi vízhőmérsékleti adatai is megvannak. 1901-ben tette közzé a Vízrajzi Osztály a magyarországi folyók vízgyűjtő területéről készült kimutatást, és mellékleteként a vízgyűjtő tenrületek 1:900 000-es méretarányú többszínnyomású térképét, amely a vízválasztókon kívül a vízmérce- és csapadékmérő állomásokat is feltüntette. Készült egy ugyanilyen méretarányú szintvonalas térkép is, amely a vízerőkataszter elkészítését segítette. A Vízrajzi Osztály adta ki a már említett „A Tisza hajdan és most" c. gyűjteményes munkát, amely medermorfológiai tanulmányok szempontjából különösen jelentős érték. Meg kell itt említenem a Tiszavölgy Faragó Lipót szerkesztésében készült 1:125 000-es és 1:400 000-es többszínnyomású vízügyi térképeit is. A hidrológiai tanulmányokhoz értékes segítséget nyújtott „A Magyar Állam összes erdőségeinek átnézeti térképe", amely Bedő Albert szerkesztésében 1885-ben jelent meg. Az 1:360 000-es méretarányú, 12 lapból álló térkép hidrológiai szempontból kiemelendő értéke, hogy megkülönbözteti a tűlevelű és lombhullató erdőségeket. Az 1869-ben létesült Magyar Királyi Földtani Intézet munkásságára támazkodva szerkesztette meg Bogdánfy Ödön az ország felszínét alkotó kőzetek áteresztőképességét feltüntető hidrogeológiai térképét. Az ezredéves országos kiállításra készült 1:900 000-es méretarányú, eredeti hollétéről nem tudunk — talán elpusztult — de könyvábraként több helyen megjelent. * * # A hidrológiai kutatás eredményei közül elsőként az árvízelőrejelzést kell említenem, mert Péch József 1890 tavaszán készült tiszai árvíz-előrejelzései nemcsak hazánkban, hanem az egész dunai vízrendszerben az elsők 6