Hidrológiai tájékoztató, 1984
1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Bartha István: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság grazi tanulmányútjáról
m 3/d szennyvíz. A hazai nagyobb városainkban levő szennyvíztelepek között a szombathelyi a legmodernebbnek mondható, melynél már a szennyvízkezelésen kívül az iszap kezelése is egyidejűleg nemcsak megtervezésre, hanem megvalósításra is került. A szombathelyi szennyvíztisztító telep beruházása igen gondos előkészítés mellett, a hazai szennyvízgépészeti lehetőségek, valamint az import gépi felszerelések részletes vizsgálata után úgy valósult meg, hogy az akkor legkedvezőbbnek tűnő technológia és felszerelés került betervezésre, ill. beszerzésre, melyeknél messzemenően figyelembevételre került az, hogy abban az időben a szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésére az adott környezetben (Vas-megye) nem kerülhetett sor. Az egyesített városi csatorna rendszeren át a szennyvíztelepre jutó szennyvíznek még a háromszorosa a csapadékvízhozamból betáplálásra kerül a szennyvíztározóba, majd onnan fokozatosan jut vissza a szennyvíztisztítási folyamatba és az így kevert víz az előírt tisztítási mértéket a mechanikai és biológiai lépcsőkön éri el. A biológiai lépcső felületi légbeviteli eszközökkel dolgozó, nagyterhelésű eleveniszapos tisztítás, hatásos utóülepítéssel. A légbeviteli eszköz megválasztását a tervezés idejében biztosítható hazai szennyvízgépészeti helyzetünk döntötte el, annál jobb, illetve kisebb energiaigényű légbeviteli eszközök abban az időben csak nyugati importból voltak beszerezhetők. A Szombathelyi Víz- és Csatornamű Vállalat az utóbbi években a tervezőkkel közösen az iszapkezelés és elhelyezés vonalán nagy lendülettel kereste az olaj- és energiakrízis adta helyzethez igazodó kivezető utat, amiben nagy segítségére volt az OVH—MÉM közös munkája, mely szerint ma már egy módosult mezőgazdasági hozzáállás uralkodik hazánkban a szennyvíztelepről származó különböző iszapok elhelyezése és hasznosítása vonatkozásában. Ennek megfelelően az eredeti tervek szerinti vákuumszűrés utáni iszapégetés helyett ma már a nyers iszapot vákuumszűrés után a mezőgazdaságban helyezik el. Szeptember 7-én reggel Szombathelyről a két autóbuszban elhelyezett szakembergárda egyenesen Graz város szennyvizeit kezelő Gössendorf-i szennyvíztelepre kocsizott. Itt a város nevében Otter Waltér oki. mérnök, a városi szenátus városépítési igazgatója üdvözölte a magyar szakember csoportot és részletes tájékoztatást adott a megépült telepről és a beruházás történetéről. Ezt a telepet az osztrák kollégák 1965—71. között tervezték és 1975. közepén adták át a mechanikai lépcsőt a hozzátartozó iszaprothasztó első ütemével, majd 1975—80. között készült el a biológiai lépcső és az iszaprothasztó ezekhez igazodó megfelelő bővítése, az ott keletkező biogáznak a szennyvíztelepen belüli hasznosításával együtt. A szombathelyi és grazi szennyvíztelepek tehát közel egyidősek. A mechanikai tisztítás egyes elemeiben szinte nincs különbség a magyar és az osztrák megoldás között, a grazi telepen az igen ügyesen kiképzett zsiradék-lefölöző szerkezettől eltekintve. — A különbség az eleveniszapos biológiai tisztítás légbeviteli eszközében és annak energiaellátásában van. Kétségtelenül a miénknél fejlettebb osztrák szennyvízgépészeti ipar termékeiből az osztrákok a légbevitel céljaira kedvezőbb eszközt tudtak kiválasztani a mély légbefúvásos finombuborékos rendszerrel, amit 4 db 575 LE-s gáz- és olajtüzelésre alkalmas kompresszorral állítanak elő, ezekhez felhasználva az iszap rothasztása során keletkező biogázt, majd a motorok magas hőmérsékletű hűtővizét hasznosítják tovább a rothasztók iszapkezelési üzeménél, valamint a szennyvíztelepen mutatkozó fűtési és melegvízszolgáltatási energiaigény fedezésére. Részletadatokkal nem bővítem az összehasonlítást, azt mindenki a helyszínen feljegyezhette. Inkább szeretném kiemelni a fontosabb megszívlelendő tanulságokat: — a megtekintett grazi telep kezelői létszáma lényegesen kisebb, mint a szombathelyié. Ez a jól megoldott automatizáltságával, valamint a jól választott gépekkel magyarázható; — a telep külső megjelenése, gondozottsága is kedvezőbb volt, mint a hazai városi szennyvíztelepek általában, ami nem időjárási különbségre, hanem az ott dolgozók nagyobb fegyelmezettségére, környezetszeretetére vall; — a telepen az energiatakarékosság nem kampányszerű törekvés, hanem jól átgondolt tervezés és végrehajtás konkrét eredménye, melynél az automatikai eszközök helyes alkalmazása is lényegesen pozitív eredményt biztosított; — Graz város szennyvíztelepét a környék településeiből regionális csatornarendszer képzéssel hozták létre, tehát előbbrelátóbban telepítik a középvárosok szennyvíztisztító telepeit mint mi, akik általában mindig a városhoz ragadunk, majd ott előbb-utóbb ellehetetlenülünk (a szennyvíztelepet lakótelepekkel építik körbe, a védőzónán belül), lásd Pécs, Tatabánya, Zalaegerszeg stb. Fel lehetne sorolni még igen sok részletet, amit a résztvevők saját szemükkel láttak, illetve az ottani kezelőkkel személyesen megbeszéltek és így sok részletre kaptak jó, hazánkban a megvalósítható új megoldásra ötletet, gondolatot stb. A szakmai bemutatót városnézés követte, amit igen jól szervezve, az adott rövid időlehetőségre is figyelemmel egy helybeli — magyarul beszélő — idegenvezető segítségével élvezhettünk végig. Megismertük Graz belváros történelmi nevezetességeit, látnivalóit, kereskedelmi érdekességeit. Majd amikor az eső — amit a hazai Meteorológiai Intézet utazásunk teljes időtartamára már beígért — dolgunk végeztével mégis eleredt, az autóbuszokkal visszakocsiztunk Szombathelyre. Az utazás alatt részletekbe menő kiértékelés kezdődött az utasok között, ami annál is inkább érdekes volt, mert a grazi telepet minden résztvevő a saját munkakörének szemüvegén át figyelte meg és értékelte. Az utazás alatti összefoglaló értékelésnek két fontos eredménye volt: 1. Megállapítottuk, hogy az anaerob iszapkezelés jól üzemeltetve semmivel sem veszélyesebb része a szennyvíztelepnek, mint a telep bármely más gépészeti eleme. Hazánkban az anaerob rothasztókon végrehajtott felelőtlen kezelési tevékenységek sajnálatos balesetei miatt terjedt el az a rémhír, hogy az anaerob rothasztás veszélyes és ugyanakkor drága üzem. Ennek teljes cáfolatáról győződött meg mind a 85 résztvevő. Az anaerob iszapkezelés nemcsak az iszap mezőgazdasági értékesítését, elhelyezését könnyíti meg, hanem az egész telep energiamérlegét intenzifikálhatja. Különösen az eddig máshol ebben a formában nem használt gázmotor az — ami a szennyvíztisztító telep energiaellátásában a grazi telepen elsők között újat mutató — és amit a jövőben nálunk is követni volna célszerű. A biogázt külföldön több helyen villamos energia előállítására hasznosítják, de ez a módszer általában komplikáltabb. Folytonos üzemben a gázmotorokban való biogáz értékesítés, valamint a remanens hő hasznosítása gyakorlatiasabbnak és könnyebben üzemeltethetőnek tekinthető. 2. A jól szervezett rövid tanulmányutakon valóban igen sokat lehet tanulni, mint ezt ez az út is bebizonyította. Talán a mostani félnapos helyszíni szemle időtartama kevés volt, mert a külföldi partnerrel való részletes megbeszélésre, a velük fehér asztalnál való kapcsolatteremtésre a fél nap nem elegendő. Egy vagy két nap lenne a célszerű külföldön tartózkodási időtartam, még annak az árán is, hogy a szállást turistamódon oldanák meg, nem szállodában, a résztvevők anyagi lehetőségére figyelemmel. Ugyanakkor az utazás alatti különböző munkakörökben dolgozó munkatársak között is a több irányú megfigyelések egymás közti tapasztalatainak kicserélése igen hatásosnak bizonyultak. A résztvevők nevében ezúttal is köszönetet mondok a Hidrológiai Társaságnak a jó szervezésért, valamint az osztrák kollégáknak, éspedig Otter Walter oki. mérnök városépítési igazgatónak, valamint a sok értékes információt szolgáltató Werbancshitz telepvezető úrnak, akik igen áldozatkészen — a vámvizsgálat alatti 2 órás késésünk dacára is — rendelkezésünkre álltak. Dr. Bartha István 45
