Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Bartha István: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság grazi tanulmányútjáról

torkolati szakaszról duzzasztás vagy süllyesztés hatolt alulról felfelé. Mi történik most már akkor, ha felülről is jön egy vízhozamtöbblet által hajtott árhullám, és a befogadóban, valamint az alattunk betorkolló mellékfolyókban a vízállások alakulása duzzasztást vagy süllyesztést továbbít ugyanakkor felfelé? Hogyan találkozik a vízhozamtöbbletet hozó és a vízállástöbbletet felfelé továbbító árhullám egymással? 1. Amikor a duzzasztás okozó körülménye mégesak kezd érvényesülni, a folyón levonuló árhullám már eljuthatott egy pontig. E ponton tetőzik, felette apad, alatta árad. Az áradó rész az alulról jövő árasztó hatás miatt méginkább áradni kezd. Határesetben a tetőzés felülről-lefelé ható folyamata abba kell, hogy maradjon, mert az áradás nem enged további apadást. Ha ez a helyzet tartós maradhatna, azt mondanánk, hogy az árhullám egy ponton „elveszett" (ilyen eset is előfordul, bár nem gyakran). Jellegzetesebb az, hogy az alulról jövő hatás meglassítja az árhulám előrehaladását, vagy esetleg az, hogy az árhullámot visszafordítja. 2. Ha a duzzasztás süllyesztésbe megy át, akkor tetőn zés, majd a nyomában apadás hatol felfelé, addig, amíg vagy az egész Tisza le nem tetőzött, vagy addig, amíg olyan heves árhullámba nem ütközik, amelyet már nem képes megapasztani. A Tisza vízjárástörténetének adatai azt mutatták, hogy vagy a Maros, vagy ha később következik be: a Duna tetőzése vezérelte a tiszai árvízi tetőzéseit Kisköre és a torkolat között. Ha a Tisza a Duna hatása alá került, akkor azt is mondhatjuk, hogy „elveszítette hidrológiai önállóságát". De a Tisza elveszítheti ezt a Maros, néha más mellékfolyójának áradása miatt, és a mellékfolyók is elveszíthetik önállóságukat a Tisza miatt. Ez mindenekelőtt a Köröst jellemzi. Annak, hogy a felülről jövő árhullám alulról jövő, akár duzzasztási, akár süllyesztési hullámmal találkozik, fontos velejárója, hogy a vízhozam- és vízállás változásai egymáshoz képest inkongruens módon alakuljanak, ami azt jelenti, hogy a duzzasztás folyamatában a vízállások a vízhozam csökkenése ellenére növekedhetnek, a süllyesztés folyamatában pedig a vízhozamok a vízállás csökkenése ellenére növekedhetnek. Ez utóbbi jelenség gátszakadásoknál, vagy a nyárigát védőképesség megszűnésnél kifejezett. Az inkongruencia az árvízi hurok ismert jelenségének feltehetően egyedüli oka. Sajnos, a még a múlt században elvégzett mérések során az árvízi hurokhatást pompásan leírták, de okaként — mint ahogy azt lehetett és kellett volna — nem fedezték fel a duzzasztási-sülylyesztési hatást, hanem inkább erőltetettebb, a nempermanens vízmozgás törvényeit idéző magyarázatokat kerestek. Ha a felfelé hatoló süllyesztésnek nem sikerül az egész fenti tiszai árhullámot megtörnie, akkor az ezzel létrehozott tetőzést még egy tetőzés követheti, hiszen akkor az eredeti árhullámnak is módja van a Tisza torkolatáig jutni. Ekkor mondjuk, hogy a tiszai árhullám kettészakadt. A szerző közleményeiig csak azt tudtuk, hogy a felülről lefelé vonuló tiszai árhullámok lejjebb egyesülhetnek és összeolvadhatnak. A Tiszát kellően nem ismerő értékelések nem vettek tudomást arról az igen érdekes hatásról, hogy az egyediként indult, vagy a később egyesült árhullámok a Tisza középső, vagy alsó szakaszán ketté, esetleg többfelé szakadhatnak. A tiszai árhullámok tapasztalt különlegességei nem érthetők meg a duzzasztások és süllyesztések hatásá-* nak megértése nélkül. A Tisza jövőbeni hidrológiájának nem szabad elmellőznie ezeket az utóbbi években Szegeden feltárt hatásokat, mert ezeknek ismerete nélkül továbbra is sötétben tapogatózhatnak a tiszai vizsgálatok. Az árvízi előrejelzések tiszai problémáival itt most nem szándékoztunk foglalkozni, de megkérdhetjük.: hogyan lehetett volna jó tiszai előrejelzési módszereket kidolgozni, vagy hogyan állíthatta bárki is, hogy tiszai előrejelzései jók voltak, ha a folyó legalapvetőbb hidrológiai tulajdonságait sem ismertük, és nem tisztáztuk, hogy lehetnek-e a Felső-Tiszán észlelt jelenségek Alsó-Tiszán érvényesülő jelenségeknek közvetlen okai? Mit tudhattunk a Tisza egyéniségéről, ha nem vettük észre az árhullámok szétszakadását, nem tulajdonítottunk jelentőséget annak, hogy az árvíz rendszeresen előbb tetőzik Szegeden, mint Szolnokon, nem láttuk, hogy duzzasztások- és süllyesztések vannak, ezeknek szeszélyei vezérlik az árhullámok tetőzését és haladását, és, amennyiben a most inkongruenciának nevezett, meghatározóan tiszai sajátosság egyik-másik vonatkozásától tudtunk is, a lényeges vonatkozásait félremagyaráztuk? Miért nem tisztáztuk azt a szegedi gyakorló mérnökök által ismert jelenséget, hogy a Duna vízállása lényeges meghatározója a tiszai árhullámoknak? Hiszen akkor a tiszai előrejelzéseket dunaiak nélkül el sem készíthettük volna! Az elmondottak azt látszanak igazolni, hogy a Tisza hidrológiájáért még nagyon sokat kell tennünk. Amit teszünk, azt új módon kell tenünk, és tisztelnünk kell a Tisza egyéniségét, amelyet csak a vízjárás-történet alapos ismeretében és valós értékelésével közelíthetünk meg. EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya Graz-i tanulmányútjáról A Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya 1982. évi programjának megfelelően szeptember 6—8. között tanulmányutat hirdetett egynapos ausztriai tartózkodással. A tanulmányút célja az volt, hogy a különböző munkaterületen dolgozó szakemberek ismerjék meg a kb. azonos nagyságrendű szombathelyi és az ausztriai Graz-i városi szennyvíztelepeket. Az üzemek megvalósítási-üzemelési tapasztalatait összevetve a résztvevőkben a látottak hasznosuljanak és ezzel is segítsük elő az energiafelhasználásban és üzemeltetésben a hazai szennyvíztisztítók jobb üzemeltetését. A Szennyvíz Szakosztály tagságából a Budapest— Szombathely—Graz—Budapest útvonalú háromnapos útra igen jelentős szám jelentkezett, az útlevelek rendezése után két autóbuszban 85 fő vett részt a tanulmányúton. A résztvevők átlag életkora 40 év alatt volt, azaz olyan résztvevőcsoport jött össze, melyben a legkülönbözőbb beosztású munkatársak képviseltették magukat, ami a látottak megbeszélését, értékelését már az utazás alatt is sokoldalúan lehetővé tette. Szeptember 6-án Budapestről elindulva a két autóbusz Székesfehérvár—Veszprém érintésével — ahol az oda való résztvevők csatlakozhattak — a csoport egyenesen a szombathelyi szennyvíztisztító telepre ment. Itt az ottani Víz- és Csatornamű Vállalat, valamint a Szombathelyi VÍZIG munkatársai üdvözölték a csoportot, majd általános tájékoztató után az üzemben levő szennyvíztisztító telepen a látogatókat végigvezették. A szombathelyi szennyvíztisztító telep tervezésének szennyvízrésze 1971-ben, iszaprésze 1974-ben fejeződött be és a tervek kivitelezése után a telep 1978-ban kezdte meg üzemét. A telep teljes kiépítése esetén 350 e leé-re, illetve 53 e m

3/d +1,5 m

3/s csapadékvíz és szennyvíz tisztítására lesz a berendezés alkalmas. Napjainkban a berendezés terhelése 260 e leé és kb. 40 e