Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kiss Károly: Az öntözés korszerűségének gazdasági kérdései

A felmérés megállapításai közül ez a legérdekesebb és leghasznosíthatóbb. Magyarországon mintegy 50 évvel ezelőtt próbálkoztak stabilizációs tavak építésével, meghonosításával. A létesített tavak működéséről, hatásfokáról nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. 4. Javaslat A vázolt stabilizációs tavas szennyvíztisztítási technológia célszerűnek látszik tehát az üdülőterületek szenny víztisztására, mivel: — a szenyvízkibocsátás nagy része a melegebb nyári hónapokra esik, — a kezelendő szennyvíz természetes eredetű szerves szennyeződést tartalmaz, A területi adottságok figyelembevételével gazdaságilag értéktelen területeket lehet hasznosítani, — a biológiai tisztítóberendezésekkel szemben lényekesen kisebb beruházási-, építési- és üzemeltetési költséggel létesíthető. A technológia — a már említett, Bács-Kiskun megyében levő Szelidi-, Vadkerti-' és Kunfehértói tavak esetében, de az ország más üdülőterületére is alkalmazható lenne. Szükségességét alátámasztja az az 1982. évi esemény, az a hatalmas halpusztulás, mely a Vadkerti-tónál történt, és a tó vízminőségi állapotából következett be. A jelenlegi gazdasági körülmények között célszerű lenne ismételten foglalkozni stabilizációs tavak építésével, mely népgazdasági szinten jelentős megtakarítást eredményezhetne, nem beszélve a legégetőbb probléma — az üdülőterületek szennyvíztisztítási problémáinak — megoldásáról. IRODALOM [1] Biológiai szennyvíztisztító rendszerek. VMGT—56. VIZDOK, 1973. [2] A csatornázás és szennyvízkezelés költségszámítása. VMGT—88, VIZDOK, 1977. Az öntözés korszerűségének gazdasági kérdései DR. KISS KAROLY öntözési Kutató Intézet, Szarvas Az öntözés korszerűsége, mint minden hozamnövelő ráfordításé, elsősorban gazdasági oldalról fogalmazandó meg. Hogy mit tartunk korszerűnek, arra nagyon öszszetett rendszer igényeinek kell megfelelni. A magyar mezőgazdaság mai fejlettségének szintjén a gazdasági oldaláról mindenekelőtt meghatározza a korszerűség kérdését, hogy 1. Az élelmiszertermelés egyharmada exportra kerül. Ez a körülmény a termelést illetően homogén és szigorú minőségi problémákat vet fel. Ugyancsak szigorúbban fogalmazódik meg a mennyiségi igény és az időbeni szállítások kérdése. A termékek egyharmadára a világpiaci értékítélet érvényes, amely alapvetően meghatáíozza az egész mezőgazdasági termelés jövedelempozícióját. Ezen kívül ez a világpiaci kitettség rugalmasabb magatartást igényel a termékszerkezetben és a minőségi jegyeket illetően is. 2. A mezőgazdasági vállalatokon belül a hozamok 2—2,5-szeresre nőttek az elmúlt húsz év alatt. Ez a növekedés csak növekvő ráfordítás mellett következhetett be, amely nagy mértékben megnövelte a jövedelem kockázatát. Ennek gazdasági káros következménye úgy mérsékelhető, ha a hozamingadozás mértéke csökken, mert — az állandó jellegű költségek nagy tömege és aránya miatt egységnyi termékre csak nagy területi hozam adhat kedvező ráfordítás-hozam viszonyt, — az egyes hozamalakító ráfordítások (tényezők) egymást helyettesítő tartománya leszűkült, tehát a ráfordítás arányok egyre inkább meghatározottak, — összetettebb a végtermék előállítás folyamata (belső felhasználás, feldolgozás), ami további eszközállományt, költséget és (többségében állandó jellegű költséget) okoz, — a vállalat egyre inkább a rendszer egészének optimumán keresztül tud egy-egy tevékenységet megítélni, a vertikális kapcsolatokon túl a horizontális kapcsolatok (erőforrások vállalaton belüli elosztása, több vállalati erőforrás hatékonyabb működéséhez szükséges fejlesztések elsődlegessége stb.) is bővültek. 3. A rugalmasság tekintetében a konvertálható erőforrások előnyösebbek. A rugalmasság kisebb mértékben fejeződhet ki a termelési szerkezetben. Nagyobb esély van e tekintetben az egyes beavatkozások időszakának megválasztásában és irányának, mértékének meghatározásában. A beavatkozás helye ugyancsak rugalmasabb lehet. A hozam potenciális nagyságának befolyásolása (azonos termékszerkezetnél) egy-egy termékre különböző mértékben irányulhat. 4. A vízháztartási helyzet alakulása, a természetes csapadék nagyságának és eloszlásának ingadozása az előbb leírt körülmények szempontjából egyre döntőbb befolyású. Az elmúlt 20 év alatt termékegységre vetítve megfeleződött a természetes csapadék felhasználás, vagyis kétszeresre nőtt a természetes csapadék hasznosulása. Ez a trend azonban exponenciális és egyre kisebb mértékben tudjuk a természetes csapadék hasznosulását egyéb ráfordításokkal növelni. Ez azt is jelenti, hogy ezek a ráfordítások egységnyi termékre (többlettermékre) jelentősen megnőttek. A víz tehát, mint természeti erőforrás egyre inkább korlátozó feltétele a termelés biztonságos hozamszintjének és nagyságának. Másként megfogalmazva jelentősen megnőtt a hozamingadozás mérséklésének gazdasági igénye (ez a vízre két vonatkozásban is igaz: időszakos bősége és hiánya egyaránt növeli a kockázat mértékét). Vizsgálataink szerint a hozamingadozás elhárításának lehetőségi költsége a szántóföldi termelésben 1000—8000 Ft ha nagyságot ér el. Ennek mértékét a hozamingadozásból származó ráfordítás-hatékonyság romlásának elmaradó hasznából származtatjuk. 5. A fenti körülmények az öntözés korszerűségét, illetve a korszerű öntözés gazdasági jegyeit is behatárolják. Ezek a gondolatok a jelenlegi elavult öntözőberendezések korszerűsítése során is alkalmazhatók (ha korlátozottan is), de inkább a fejlesztés gondjaként fogalmazhatók meg elsősorban. A fontosabb gazdasági igényeket az alábbiakban lehet megfogalmazni: a) Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az öntözés során előtérbe kell helyezni a jelenlegi erőteljesen helyhezkötött megoldásokkal szemben a mobilitást. Ennek gazdasági indítéka elsősorban abban fogalmazható meg, hogy a nagy ráfordítás-kockázat az egész vállalat területén jellemző és a nagy károk elhárítása nem mindig azokhoz a növényekhez kötődik, amelyek az öntözésre berendezett területen vannak. A mobilitási igény feltétlen következménye, hogy az öntözési potenciált nagyobb területre lehet és célszerű kiterjeszteni és a legnagyobb hatékonyságot adó kultúrákat öntözni. b) Az intenzív öntözést igénylő kultúráknál a rendszeres, folyamatos vízellátást kell továbbra is alkalmazni, de ezt a területet csak e növények igényére méretezni (pl. rizs, egyes zöldségnövények, szőlő, gyümölcs, gyep). c) Az öntözés során el kell érni, hogy más technológiai elemekhez hasonlóan homogén minőséget biztosítsunk az üzemelés során. Ez vonatkozik az egyenletes 2 17