Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Dr. Bozzayné Nagy Emma: Csúcslaboratórium szükségessége és felszerelése

mennyiséget. Vác azóta folyamatosan igénybe veszi ezt a lehetőséget. A nyári időszakban 159 589 m 3 vi­zet, majd átlagosan 12 604 m 3/d vizet fogyasztott víz­bázisainkról. Jóleső érzés volt mindnyájunk részére az, hogy se­gítséget adhattunk. De az ok amiért erre szükség volt az elszomorító és gondolkodásra, cselekvésre késztető. Budapest környéki vízbázisunk közelben a tiszta ivóvíz­nyerés lehetősége, beszerzése mindinkább szűkül. Az igények, a lakásépítés, a lakáskultúra, az ember élet­módja és kulturáltsága, az ipari technika fejlődése mind-mind az ilyen természetű igények emelkedését eredményezik. Ezért a váci eset arra is figyelmeztet mindnyájunkat, hogy vízbázisainkat vízkészleteinket védjük és óvjuk minden olyan hatástól, ami ezt a drága kincset veszé­lyezteti, vagy a rendelkezésre álló mennyiséget csök­kentheti. A vízbeszerzés és a vízellátás az emberiség legnagyobb és legköltségesebb gondjait jelentik. Nagy könnyelműség és mértéktelen pazarlás szá­munkra ez az életet adó kincs nem rangjához méltó kezelése. Csúcslaboraíórium szükségessége és felszerelése* DR. BOZZAYNÉ NAGY EMMA Valamennyiünk előtt emlékezetes, hogy a váci víz­szennyezés egyik legtöbb vitát kiváltó kérdése a víz­minőség-ellenőrzés korlátozott lehetőségeire vonatko­zott. Az üggyel foglalkozókra csodálkozást és hiányér­zetet váltott ki az a tény, hogy a magyar vízügyi ágazat nem rendelkezik olyan vízvizsgáló apparátussal, amely hasonló esetekben a szennyező anyagok azonosítására alkalmas lenne, és a szennyező forrás felkutatásában megbízható eszközként szolgálna. Még a legtekintélye­sebb intézmények, laboratóriumok is ott tartanak, hogy legfeljebb a Magyar Szabvány vizsgáló módszereit, vagy még azt sem tudják megvalósítani. Pedig a ma követel­ményei sokkal messzebbre terjednek. . A 60-as évektől kezdve napjainkig lezajlott változá­soknak technikai és mezőgazdasági fejlődésnek tanúi voltunk és vagyunk még ma is. Eleinte kicsit ijedten fogadtuk az új és létünket közvetlenül befolyásoló té­nyezők és fogalmak zuhatagát, mint a környezetszeny­nyezés, urbanizáció, melioráció, vízújrahasználat stb. és megpróbáltuk megtanulni, rendszerezni mindazt, amit mások kárán tudomásulvenni kényszerültünk. Lassan meg is szoktuk, sőt egy kicsit meg is un­tuk már ezt a gondolatkört. Sok jószándékkal és anyagi ráfordítással megpróbáltunk felkészülni az új felada­tokra. Tudtuk persze, hogy lehetőségeink korlátozot­tak. Azt azonban, hogy az eddigi analitikai felkészült­ségünk teljességgel elégtelen már közvetlenül a való­ságban lehetséges szennyeződések elemzésére és azok okainak feltárására, csak a váci eset érttette meg iga­zán, mind a vízellátás felelőseivel, mind az érintett fo­gyasztókkal, a sajtóval, a lakossággal. A Fővárosi Vízművekben már az V. ötéves terv idő­szakára eső beruházási programban több nagy teljesít­ményű korszerű vízvizsgáló berendezés megvásárlása szerepelt, egy részüket be is szereztük. Továbbfejlesz­tési programunk során azonban nyilvánvaló lett, hogy a kellően nagy hatékonyságú, automatizált műszerek­kel felszerelt korszerű lakoratórium egyrészt nagyon költséges, másrészt olyan sokat tud, hogy a fővároson kívül, az ország más vízműveinek hasonló igényeit is ki tudná elégíteni. A váci események valamennyiün­ket meggyőzhettek arról, hogy egy ilyen vízanalitikai bázist az egész vízügyi ágazat igényel, kiépítése szük­séges, időszerű sőt elodázhatatlan. Így egy oldalról a ha­tékonyabb gazdálkodás követelményei — mint a lekö­tött eszközök, a szellemi kapacitás és munkaerő jobb kihasználása, az intenzívebb fejlesztési lehetőségek stb. —, más oldalról a sürgető igény egyaránt egy or­szágos igényeket kiszolgáló csúcslaboratórium, mint biztonsági laboratórium kiépítésére ösztönöznek. A jelenleg érvényben levő rendelkezések a vízter­melő vállalatokat teszik felelőssé az ivóvíz minősé­* Hozzászólásként elhangzott az MHT Vízellátási Szakosztály és a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Üzemi Szervezete 1982. március 17-1 „Váci vízszennyezés szakmai tanulságai" tárgyú ankétján. géért, ezért a vízműveknek nemcsak feladata, de vi­tathatatlan érdeke is a vízminőség kielégítő vizsgálata. A különböző vízművek nagyon változó mértékben védett, vagy veszélyeztetett vizeket használnak fel a vízellátáshoz. Ennek megfelelően különböző szintű és felszereltségű rutinlaboratóriumokra van szükségük. Kidolgozás alatt áll egy javaslat az üzemi laboratóriu­mok célszerű kialakítására. A Vízművek Európa más országaiban is hasonló la­1 boratóriumi hálózat kiépítésére törekednek. Ilabere 1979-ben foglalkozott a vízmű laboratóriumok jelen­tőségével és feladataival és az igények alapján négy kü­lönböző ellátottságú és szintű laboratóriumi fokozat kialakítását javasolta: 1. üzemi laboratóriumokat, céljuk és feladatuk szerint a vízkezelő létesítmények egyszerű tesztvizsgálatokkal való minőségellenőrzésre; 2. vizsgáló rutinlaboratóriumokat egyszerű kémiai mikrobiológiai és toxikológiai feladatok ellátására; 3. speciális laboratóriumokat, amelyek feladata a má­sodik fokozathoz képest a toxikus anyagok vizsgálatá­val bővül; végül 4. súlyponti laboratóriumot, amely az összes fontos analitikai feladatot a legkorszerűbb, automatizált be­rendezések birtokában képes ellátni, úgy, hogy nagy­számú mérés lefolytatására legyen alkalmas és havá­riák esetén a lehető leggyorsabban kiértékelhető meg­állapításokat tehesse. A súlyponti vagy csúcslaboratóriumok feladatával a DVGW kereteiben a Wiesbadeni Vízművek is foglal­kozott. Megállapították, hogy a terhelt recipienseken elhelyezkedő nagyobb vízellátó vállalatoknak abban a helyzetben kell lenniük, hogy a vizekben lehetséges összes káros anyagot meg tudják határozni, abból a célból, hogy a veszély elhárítására kellő időben intéz­kedéseket tudjanak foganatosítani. A szükséges készü­lékekre és eljárásokra is javaslatot dolgoztak ki. Hazánkban a csúcslaboratórium az üzemi laborató­riumokra támaszkodva és egyéb kutatóintézetekkel együttműködve láthatja el speciális feladatát. Már nor­mál üzemeltetési viszonyok között szükséges a vízadó terület alaposabb elemzése, a háttérszennyezések fel­mérése, a lehetséges környezeti befolyások ismerete. A csúcslaboratórium feladata tehát folyamatos. A Magyar Szabvány kimondja, hogy a vízvizsgálatnak minden olyan szennyező anyag meghatározására ki kell terjednie, amely a vízadó területen reális való­színűséggel előfordulhat. Ennek megismerése a csúcsla­boratórium rutinfeladata. Számítógépes vízminőség­elemző berendezésünket a nyugalmas üzemeltetés idő­szakában kell megtanítanunk mindarra a feladatra, amelynek megoldását vészhelyzetben elvárjuk tőle. És ugyanez vonatkozik a kezelő személyzetre is. Minél gazdagabb adat halmozódik fel berendezésünk memó­riájában a megfelelő programokkal együtt, annál gyorsabb és eredményesebb lehet havaria esetén a vízminőség diagnosztizálása. Ez a célozott felkészülés 37

Next

/
Thumbnails
Contents