Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Dr. Benedek Pál: Vízkészleteink szennyezésének helyzete az 1982. évben

a regionális hálózatba állandó ellenőrzés mellett. Ez újabb 7 ezer m

3/d vízpótlást nyújtott. — a kiesett vízmennyiség teljes pótlását biztosító megoldásként szinte rohammunkával Duna alatti átvezetésként hajtottunk végre és a vízellátás már 1981 júliusában beindult ezen a rendszeren, megszüntetve a vízminőségi és mennyiségi gondokat. Amíg azonban ez megtörtént az átmeneti időben számos szervezeti változtatást kellett végrehajtani, melyről itt most részleteiben nem szólunk. Azt azonban el kell mondani, hogy a DmRVV műszaki kollektívája fegyelmezetten és jól helytállt, melyet az bizonyít a legjobban, hogy az átmeneti időben számottevő vízhiány sem a kommunális ellátásban, sem pedig az iparnál nem fordult elő. Igen örvendetes, hogy az ipari üzemek is megértették a helyzetet és igen víztakarékosan üzemeltek. Megtörtént tehát a teljes vízpótlást biztosító Duna alatti átvezetés és ezzel végetért a Vác Déli vízbázis kikapcsolásával járó veszélyhelyzet. A nagy kérdés azonban még hátra volt. Mi történt tulajdonképpen a vízzel? Erre a kérdésre a tudományos kutatóintézettől vártuk a választ. A hosszú vizsgálatsorozat, melybe az ország legjobb intézetei is bekapcsolódtak, csaknem egy évig tartott. Megérkezett a zárójelentés is. Ebből nagy valószínűséggel vélelmezhető a szennyezés eredete (Chinoin) és a feltételezett szennyező hullám keletkezése. Ami azonban a kérdéses időpontban a talajvízben lejátszódott, azt utólag teljes bizonyosággal megállapítani máinem lehetett. Elindult egy íz- és szaghatást okozó szennyeződés, mely végül is egy ország-világra szóló talajvízmérgezéssé növekedett. Ha idejében nem történik beavatkozás, kérdés, később milyen további következményekkel kellett volna még szembenéznünk? A példa igen tanulságos volt, melyből a Főhatóságok, állami és tanácsi szervek, kutatóintézetek, tervezők, beruházók és üzemeltetők egyaránt levonhatták a szüksége következtetéseket. Az élet azonban megy tovább. Egyre több és több jó ivóvizet kell termelnünk. Hátra van még egy nagy feladat, a Váci Déli vízmű újbóli beindítása, melyet mi rehabilitációnak nevezünk, A vízpótlás ugyan megtörtént, de ezzel alig több, mint annyi vizet tudunk az egyre jobban kiürülni akaró vízhálózatainkba juttatni, mint amennyit a szennyezés előtt adni tudtunk. A vízigény növekedés évenként többezer m

3/d nagyságrendű. Néhány éven belül már újabb víztermelő helyekről kell gondoskodnunkó Nem mondhatunk le a Vác Déli vízbázisról sem. Azzal azonban mindenki egyetért, hogy jelenleg nincs olyan felelős vezető az országban, aki a Vác Déli vízbázis újraindítását vállalná. Alapos megfontolásokra, kollektív bölcsességre, a tudomány és a gyakorlat olyan ötvözetére van itt szükség, mely szakmailag megalapozott, biztonságos, de ugyanakkor a gazdasági realitásokat is szem előtt tartó megoldást eredményez. A Tudományos Kutató Intézetünk megbízást kapott a Déli Vízbázis újraélesztésével kapcsolatos javaslatok kidolgozására. Megítélésünk az, hogy akár a résfalas védelem, de a víztisztítás sem tekinthető egyértelműen a legjobb, leggazdaságosabb és energiakimélő megoldásnak. Vannak olyan elképzelések is, melyek egy párhuzamos kútsor telepítésére irányulnak a meder szélén. Ez a megoldás azért látszik megvalósíthatóbbnak, mert kisebb beruházási és üzemelési költség mellett a meglevő kútsorok ipari vízszerzés céljaira történő felszabadítását és a háttér felől érkező szenyezett vizeknek az ivóvízvo'naltól való távoltartását is megoldják. Ezt a javaslatot már régebben, még a bázis vízszennyezése előtt elfogadtuk. Egy kút már el is készült, de a vízszennyezés miatt a program félbeszakadt, pedig a megoldáshoz annak idején komoly innovációs remények is fűződtek. A kérdésben még döntés nem született. Bármely javaslatot, mely a Vác, Déli vízbázis újraüzemelésére irányul, szívesen veszünk. A VÁC, DÉLI VÍZBÁZIS vízszennyezésének az ügye az egész magyar szakembergárdát megrázta. A közvetlen közreműködők részéről teljes odaadás, nagy segítőkészség nyilvánult meg, melyet ezúton is megköszönünk. Legyen ez a példa a nagy tanulság arra, hogy ivóvízkincsünk védelme veszélyben van, sürgősen tenni kell azért, hogy azt a jövő generáció számára is megmentsük. * * * Az 1982. március 17-én elhangzott előadások óta eltelt másfél év alatt a CHINOIN váci területén befejeződtek a talajcsere munkálatai. Kiépült a háttéri és a Duna felőli figyelőkutak rendszere is Az eddigi vizsgálatok eredményei pozitív változást mutatnak a víz minőségében. Az 1983-as év végére befejeződő mintavételi hely kialakítási program alapján kétéves adatsor felvétel veszi kezdetét. Ennek megtörténte után az OKI, a BME és a VITUKI bevonásával egy olyan komplex vizsgálatot lehet majd kezdeményezni, mely döntéselőkészítő anyagként szolgálhat a VÁC, DÉLI VÍZBÁZIS újraindításához." Vízkészleteink szennyezésének helyzete az 1982. évben* DR. BENEDEK PAL Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Ivóvízellátásunk és a csatornázottság fejlődése A közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya a háborús károk helyreállításának időszaka (1946—49) után 10 év alatt 22%-ról 35%-ra növekedett. Ezt követően ötéves tervidőszakonként átlagosan 10%-os nö-| vekedés következett be, és 1980-ra elérte a 73%-ot. Az 1960—1975. év között az ivóvízművek kapacitása csaknem háromszorosára növekedett, 1980-ra megkö• Előadásként elhangzott az MHT Vízellátási Szakosztály és a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Üzemi Szervezete 1982. március 17-i „Váci vízszennyezés szakmai tanulságai" tárgyú ankétján. zelítette a 3,4 millió m

3/d értéket. A vízvezetékhálózat hossza 1980-ban kb. 35 000 km volt. Az egy lakosra jutó átlagos háztartási vízfogyasztás — mely az ellátás színvonalának egyik jellemző mérőszáma — 1975-ben 122 1/d volt, de a település jellegétől függően 60—160 1/d között változott. Az elmúlt időszakot általában az jellemezte, hogy a szükséges vízmennyiség a fogyasztás helyén állt rendelkezésre. Egyes területeken azonban az ellátás már csak nagyobb távolságról, térségi vagy regionális vízellátási rendszerek útján lehetséges, főleg a terhes anyákra és a csecsemőkre veszélyes nagy nitráttartalom okoz gondot. Az ivóvíztermelés származás szerinti megoszlása jelenleg és a jövőben az 1. táblázat szerint alakul. 28