Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Márkus István: Általános tájékoztató a váci vízszennyezés körülményeiről

A szennyezés kezdete óta eltelt másfél hónap eseménysorozata számos következtetésre adott lehetőséget, mellyel érdemes egy kissé részletesebben foglalkozni. — Elsőként meg kell állapítani, hogy az ún. klasszikus vízminőségi paraméterek vizsgálata és az ezzel kapcsolatban rendelkezésre álló vízminőségvizsgálati módszerek nem adnak megnyugtató egyértelmű választ az ivóvízminőség megállapítására. A jelen esetben is az történt, hogy a saját labor és az OKI vizgálati eredményei nem mutattak elváltozást a víz minőségében a szenvnyezést megelőző időszakban, de a szennyezés bekövetkeztekor sem. A szennyezés csak érzékszervi vizsgálattal volt észlelhető. — Az ivóvíz folyamatos ellenőrzése a jelenleg rendelkezésre álló műszerekkel nem teszi lehetővé a különféle szerves és szervetlen mikroszennyezők kiszűrését. A probléma megnyugtató módon történő rendezése olyan központi műszerpark felállítását igényli, melyhez az ágazatnak, tágabb értelemben az országnak sem állnak rendelkezésre a szükséges pénzügyi és technikai eszközök, és a gyakorlatilag használható módszerek. — Az ivóvízkincsünk nagyobbik részét képező partiszűrésű vízkészletet egyre fokozódó mértékben veszélyeztetik az ipar és a mezőgazdaság kemizálódásából származó termékek és kommunális eredetű szennyeződések. Ezek at esetek nagy részében a part felől lényegesen nagyobb koncentrációban jelentkezhetnek, mint az élővíz felől. Az előbbinél nehezebb a felismerés, és költségesebb a védekezés. Mindez főleg duna-kanyari viszonyok között különösen igaz, mert itt a parthasználatok fokozott mértékben jelentkeznek. Marad az a lehetőség, hogy a víztermelő létesítményeinket az élővíz felé közelítsük, mely viszont szemléletváltozást igé1 nyel az eddigi szűrőhossz növelési törekvésekkel szemben. A Vác Déli vízbázis körül mozgó események időközben tovább bonyolódtak. Annak ellenére, hogy kikapcsolásra kerültek a vízszennyezést szenvedett kutak, sőt az egész víztermelő telep megszűnt ivóvízműként üzemelni, a bizalmatlanság és a nyugtalanság fokozódott. Sajnos sem a sajtó, sem a televízió nem állt a víz-! termelők mellé, mert népszerűbbnek látszott az eseményeket a kritika tükrében feltüntetni és a felelősöket keresni a megoldás keresés helyett. Jó tápot adott erre a vízvizsgálati eredmények elhúzódása, a tájékoztatás késedelme is. A vizsgálatokba bekapcsolódott a Budapesti Műszaki Egyetem két vegyészeti tanszéke is, később az MTA Izotóp Labor, valamint a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az utóbbi a talajvízáramlásokat vizsgálta. Folytatta a humán toxikológiai vizsgálatait az OKI is. A dafnia tesztek után egereken végeztek kísérleteket, majd az emberi sejtek és kromoszómák károsodási vizsgálataira is rátértek. Az utóbbiak valószínűsítették, hogy a szennyezett víz huzamosabb fogyasztása esetén az emberi szervezet is genetikai károsodást szenvedhetett volna. A termelésből kikapcsolt ivóvízkutak a nyári csúcsidőben komoly vízhiány keletkezését jelezték. Ez egyaránt vonatkozott a lakossági vízfogyasztásra és az ivóvízminőségű vizet fogyasztó iparra. Köztudott, hogy Vác városa komoly iparral rendelkezik, melyek között exportra termelő üzemek is vannak. Vagy pl. a DCM, amely termelésénél nem nélkülözheti a csapágyhűtővizet. Már néhány órás vízkiesés is szinte beláthatatlan következményeket vonhatott volna maga után. A víz minőségi problémái mellett tehát előtérbe kerültek a mennyiségi gondok is. Mindkettő mögött pedig ott volt a felelősök keresésének ügye, melyet a sajtó és rádió számos esetben publikált. A közvélemény nyomására megindult az újabb vizsgálat, melybe 1981. májusában a Legfelső Ügyészség is bekapcsolódott. A vizsgálat célja annak felderítése volt, hogy a vízbázis kialakításával kapcsolatosan rendben találtattak-e az alábbi okmányok: — Létesítési engedélyek; — a hidrogeológiai védőterület kijelölése megtörtént-e? — üzemelési engedélyek kiadásra kerültek-e? Ugyanezeket a szempontokat vizsgálták a — Chinoin telepnél, — a TAURUS gyártelepnél, — a városi szeméttelepnél. Valamennyi fejlesztés szabályszerű vízjogi létesítési engedéllyel történt. Az üzembehelyezési eljárások azon-l ban nem fejeződtek be éppen a hidrogeológiai védőterületek kialakításának hiánya miatt. Ezt ugyanis a Vízügyi Hatóság (KÖVIZIG) az eljárás folyamán hiánypótlásként írta elő. Az elkészült és akkor megfelelő vízminőséget adó vízbázist tehát a vízmű vízellátási kényszerből állította üzembe. Ehhez a KÖJÁL és a KÖVIZIG hallgatólagosan hozzájárult. Ezek a tények mérlegre kerültek a Legfelső Ügyészségi vizsgálatok folyamán. Megállapítást nyert, hogy kétségtelenül jogszabályellenes volt az, hogy a vízmű 1978 óta vízjogi üzemelési engedély nélkül üzemelt. Ez azonban nem gondatlan mulasztás volt, hanem szükség-i helyzet következménye, melynek nem volt érdemi kihatása a szennyeződési ártalom bekövetkezésére. A védőterületek „kijelölése" ugyanis egymagában még nem zárja ki az ártalom előfordulásának a veszélyét, ha az nem jár egyidejűleg olyan hatósági intézkedésekkel, melyek a védőterület effektív levédésére, potenciális veszélyforrások megszüntetésére irányulnak. Itt jön be a hatóságok szerepe az ivóvízbázisok és általában a természetes környezetünk védelmébe. A vizsgálat megállapította, hogy a jelenleg érvényben levő 1003/1979. (111. 6.) ML sz. rendelet még nem töltődött fel megfelelő tartalommal a környezetünk szervezett és koordinált védelmének biztosítására. A rendelet megjelenése előtti időben pedig amikor a vízbázis kialakult, úgyszólván nem volt gazdája ennek a védelmi tevékenységnek. Megállapították, hogy az iparban felhalmozódó szenynyező anyagok, toxikus hulladékok, szervezett gyűjtésére, szállítására és biztonságos elhelyezésére vagy megsemmisítésére nem volt lehetőség. Ezek az anyagok képződtek és csak illegálisan voltak elhelyezhetők. így történhetett meg, hogy pl. a Chinoin gyár több tízezer tonnás ipari hulladéka Vácra vándorolt, amíg azt a helyi hatóságok eltűrték. Pedig évtizedekig nemcsak hogy tűrték, de hatósági engedélyt is adtak a vegyszeripari hulladékok elégetésére, illetve elszikkasztására. Ezt az engedélyt később, éppen a légés talajszennyezés hatására viszavonták (1976. évben). A vizsgálat fényt derített arra, hogy országos gondot okoz az ún. méregtemetők kijelölési ügye, melynek szükségességét ez a konkrét példa is alátámasztja. Tanulsága messze az ország határain túlra is érvényes. Ezek után azt vizsgálni, hogy hogyan került Vácra a Chinoin gyógyszer és vegyszermegsemmisítő telepe és az mióta üzemel, szükségtelen. A telepnek vízbázishoz való viszonya azonban, főleg az ivóvízbázis telepítés vonatkozásában tisztázásra szorul. Itt a Legfelsőbb Ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy ivóvízbázist ott kell telepíteni, ahol arra a hidrogeológiai viszonyok megfelelőek. Ha a területen a vízbázist vezélyeztető szennyezőforrások vannak, akkor azokat kell megszüntetni, nem pedig a vízbázist. A CHINOIN gyár tehát szennyvízbírságot fizet, kártérítést nyújt a DmRVV-nek és ezzel egyidejűleg a méreggel átitatott talajt el kell távolítania. A Chinoin által nyújtandó különféle kártérítések összege megközelíti a 100 milliós nagyságrendet. Ezen túlmenően meg kell oldania a folyamatosan képződő vegyszerhulladékok biztonságos kezelését és megsemmisítését. Ez újabb 100 milliós nagyságrendet jelent. A gyár mindezt pozitív tényként értékeli, mert így végre megszabadul a nyomasztó felelősségtől. A kieső vízmennyiségek pótlására további sürgős intézkedésekre volt szükség. A csúcsvízművek üzembehe-i lyezésével mintegy 7 ezer m

3/d vízmennyiség pótlódott. Ezen túlmenően: — a kiépítés alatt álló új gödi vízbázist provizórikusan beüzemeltük. Ezt a vizet kevert vízként adtuk be 27