Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Márkus István: Általános tájékoztató a váci vízszennyezés körülményeiről

A szennyezés kezdete óta eltelt másfél hónap ese­ménysorozata számos következtetésre adott lehetőséget, mellyel érdemes egy kissé részletesebben foglalkozni. — Elsőként meg kell állapítani, hogy az ún. klasszikus vízminőségi paraméterek vizsgálata és az ezzel kapcso­latban rendelkezésre álló vízminőségvizsgálati módsze­rek nem adnak megnyugtató egyértelmű választ az ivó­vízminőség megállapítására. A jelen esetben is az tör­tént, hogy a saját labor és az OKI vizgálati eredményei nem mutattak elváltozást a víz minőségében a szenv­nyezést megelőző időszakban, de a szennyezés bekövet­keztekor sem. A szennyezés csak érzékszervi vizsgá­lattal volt észlelhető. — Az ivóvíz folyamatos ellenőrzése a jelenleg ren­delkezésre álló műszerekkel nem teszi lehetővé a külön­féle szerves és szervetlen mikroszennyezők kiszűrését. A probléma megnyugtató módon történő rendezése olyan központi műszerpark felállítását igényli, mely­hez az ágazatnak, tágabb értelemben az országnak sem állnak rendelkezésre a szükséges pénzügyi és technikai eszközök, és a gyakorlatilag használható módszerek. — Az ivóvízkincsünk nagyobbik részét képező parti­szűrésű vízkészletet egyre fokozódó mértékben veszé­lyeztetik az ipar és a mezőgazdaság kemizálódásából származó termékek és kommunális eredetű szennyező­dések. Ezek at esetek nagy részében a part felől lénye­gesen nagyobb koncentrációban jelentkezhetnek, mint az élővíz felől. Az előbbinél nehezebb a felismerés, és költségesebb a védekezés. Mindez főleg duna-kanyari viszonyok között különösen igaz, mert itt a parthasz­nálatok fokozott mértékben jelentkeznek. Marad az a lehetőség, hogy a víztermelő létesítményeinket az élő­víz felé közelítsük, mely viszont szemléletváltozást igé­1 nyel az eddigi szűrőhossz növelési törekvésekkel szem­ben. A Vác Déli vízbázis körül mozgó események időköz­ben tovább bonyolódtak. Annak ellenére, hogy kikap­csolásra kerültek a vízszennyezést szenvedett kutak, sőt az egész víztermelő telep megszűnt ivóvízműként üzemelni, a bizalmatlanság és a nyugtalanság fokozó­dott. Sajnos sem a sajtó, sem a televízió nem állt a víz-! termelők mellé, mert népszerűbbnek látszott az ese­ményeket a kritika tükrében feltüntetni és a felelősöket keresni a megoldás keresés helyett. Jó tápot adott erre a vízvizsgálati eredmények elhúzódása, a tájékoztatás késedelme is. A vizsgálatokba bekapcsolódott a Budapesti Műszaki Egyetem két vegyészeti tanszéke is, később az MTA Izotóp Labor, valamint a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az utóbbi a talajvízáramlásokat vizsgálta. Folytatta a humán toxikológiai vizsgálatait az OKI is. A dafnia tesztek után egereken végeztek kísérleteket, majd az emberi sejtek és kromoszómák károsodási vizsgálataira is rátértek. Az utóbbiak valószínűsítették, hogy a szennyezett víz huzamosabb fogyasztása esetén az emberi szervezet is genetikai károsodást szenved­hetett volna. A termelésből kikapcsolt ivóvízkutak a nyári csúcs­időben komoly vízhiány keletkezését jelezték. Ez egy­aránt vonatkozott a lakossági vízfogyasztásra és az ivóvízminőségű vizet fogyasztó iparra. Köztudott, hogy Vác városa komoly iparral rendelkezik, melyek között exportra termelő üzemek is vannak. Vagy pl. a DCM, amely termelésénél nem nélkülözheti a csapágyhűtő­vizet. Már néhány órás vízkiesés is szinte beláthatatlan következményeket vonhatott volna maga után. A víz minőségi problémái mellett tehát előtérbe kerültek a mennyiségi gondok is. Mindkettő mögött pedig ott volt a felelősök keresé­sének ügye, melyet a sajtó és rádió számos esetben publikált. A közvélemény nyomására megindult az újabb vizs­gálat, melybe 1981. májusában a Legfelső Ügyészség is bekapcsolódott. A vizsgálat célja annak felderítése volt, hogy a vízbázis kialakításával kapcsolatosan rendben találtattak-e az alábbi okmányok: — Létesítési engedélyek; — a hidrogeológiai védőterület kijelölése megtör­tént-e? — üzemelési engedélyek kiadásra kerültek-e? Ugyanezeket a szempontokat vizsgálták a — Chinoin telepnél, — a TAURUS gyártelepnél, — a városi szeméttelepnél. Valamennyi fejlesztés szabályszerű vízjogi létesítési engedéllyel történt. Az üzembehelyezési eljárások azon-l ban nem fejeződtek be éppen a hidrogeológiai védő­területek kialakításának hiánya miatt. Ezt ugyanis a Vízügyi Hatóság (KÖVIZIG) az eljárás folyamán hiány­pótlásként írta elő. Az elkészült és akkor megfelelő víz­minőséget adó vízbázist tehát a vízmű vízellátási kény­szerből állította üzembe. Ehhez a KÖJÁL és a KÖVIZIG hallgatólagosan hozzájárult. Ezek a tények mérlegre kerültek a Legfelső Ügyész­ségi vizsgálatok folyamán. Megállapítást nyert, hogy kétségtelenül jogszabályellenes volt az, hogy a vízmű 1978 óta vízjogi üzemelési engedély nélkül üzemelt. Ez azonban nem gondatlan mulasztás volt, hanem szükség-i helyzet következménye, melynek nem volt érdemi ki­hatása a szennyeződési ártalom bekövetkezésére. A vé­dőterületek „kijelölése" ugyanis egymagában még nem zárja ki az ártalom előfordulásának a veszélyét, ha az nem jár egyidejűleg olyan hatósági intézkedésekkel, melyek a védőterület effektív levédésére, potenciális veszélyforrások megszüntetésére irányulnak. Itt jön be a hatóságok szerepe az ivóvízbázisok és általában a természetes környezetünk védelmébe. A vizsgálat megállapította, hogy a jelenleg érvényben levő 1003/1979. (111. 6.) ML sz. rendelet még nem töltődött fel megfelelő tartalommal a környe­zetünk szervezett és koordinált védelmének biztosítá­sára. A rendelet megjelenése előtti időben pedig ami­kor a vízbázis kialakult, úgyszólván nem volt gazdája ennek a védelmi tevékenységnek. Megállapították, hogy az iparban felhalmozódó szeny­nyező anyagok, toxikus hulladékok, szervezett gyűjté­sére, szállítására és biztonságos elhelyezésére vagy meg­semmisítésére nem volt lehetőség. Ezek az anyagok képződtek és csak illegálisan voltak elhelyezhetők. így történhetett meg, hogy pl. a Chinoin gyár több tízezer tonnás ipari hulladéka Vácra ván­dorolt, amíg azt a helyi hatóságok eltűrték. Pedig év­tizedekig nemcsak hogy tűrték, de hatósági engedélyt is adtak a vegyszeripari hulladékok elégetésére, illetve elszikkasztására. Ezt az engedélyt később, éppen a lég­és talajszennyezés hatására viszavonták (1976. évben). A vizsgálat fényt derített arra, hogy országos gondot okoz az ún. méregtemetők kijelölési ügye, melynek szükségességét ez a konkrét példa is alátámasztja. Ta­nulsága messze az ország határain túlra is érvényes. Ezek után azt vizsgálni, hogy hogyan került Vácra a Chinoin gyógyszer és vegyszermegsemmisítő telepe és az mióta üzemel, szükségtelen. A telepnek vízbázishoz való viszonya azonban, főleg az ivóvízbázis telepítés vonatkozásában tisztázásra szorul. Itt a Legfelsőbb Ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy ivóvízbázist ott kell telepíteni, ahol arra a hidrogeológiai viszonyok megfelelőek. Ha a területen a vízbázist vezélyeztető szennyezőforrások vannak, akkor azokat kell megszün­tetni, nem pedig a vízbázist. A CHINOIN gyár tehát szennyvízbírságot fizet, kár­térítést nyújt a DmRVV-nek és ezzel egyidejűleg a mé­reggel átitatott talajt el kell távolítania. A Chinoin ál­tal nyújtandó különféle kártérítések összege megközelíti a 100 milliós nagyságrendet. Ezen túlmenően meg kell oldania a folyamatosan képződő vegyszerhulladékok biztonságos kezelését és megsemmisítését. Ez újabb 100 milliós nagyságrendet jelent. A gyár mindezt pozitív tényként értékeli, mert így végre megszabadul a nyo­masztó felelősségtől. A kieső vízmennyiségek pótlására további sürgős in­tézkedésekre volt szükség. A csúcsvízművek üzembehe-i lyezésével mintegy 7 ezer m 3/d vízmennyiség pótlódott. Ezen túlmenően: — a kiépítés alatt álló új gödi vízbázist provizóriku­san beüzemeltük. Ezt a vizet kevert vízként adtuk be 27

Next

/
Thumbnails
Contents