Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Baranyai Sándor:A Balaton 1981-1982. évi vízügyi kutatásainak eredményei

Következtetések 1. A turbulens diffúzió tényező meghatározására hasonló elvek alapján került sor mint egy korábbi 15] tanulmányban azt a diffúzió állandó meghatározása esetében tettük. A szállított páramolekulák mennyiségének (6) összefüggéssel történő megállapítására a (3)-as félempirikus képlettel meghatározott párolgás-összegeket használtuk fel. 2. A légmozgás „v" mértéke a párolgás nagyságát befolyásolja, ezért a turbulens diffúzió tényező nem egy konstans szám. Ez a tényező a szélsebesség arányában változik. 3. A turbulens diffúzió tényező és a szélsebesség között lineáris összefüggés áll fenn, amely a D, = m • v + b egyenlettel jellemezhető. 4. A (9) egyenlet félempirikus adatokból levezetett formula. Az összefüggés összeadó ill. szorzó állandóinak pontosabb megállapítása 15—20 évi átlag párolgás öszszegekből származó „P," értékek felhasználásával történhet. 5. A turbulens diffúzió tényező ismerete alkalmas különféle gyakorlati kérdések megoldására. Így módot látunk arra, hogy pl. a mezőgazdaságban a vízsugarak, vízcseppek, stomák ... stb. eddig ismeretlen párolgási veszteségeit is meghatározhassuk. IRODALOM [1] Dalton J.: Experimentál Essay on Evaporation. Manchester Literary phylosophical Society, Proceedings 5. 1802. 536— 602. [2] V. Nagy I.: Hidrológia I. (Fizikai hidrológia). Tankönyvkiadó, Bp. 1979. [3] Thoma F.: A pára mozgása és a mozgást előidéző erők. Hidrológiai Tájékoztató, 1980. október, 14—15. ]4[ Thoma F.: A pára áramlása függőleges csőben. Hidrológiai Tájékoztató, 1981. április 22—23. [5] Thoma F.: A vízpára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása. Hidrológiai Tájékoztató, 1982. október, 6—9. [6] Ubell K.: Kádakon végzett párolgásmérések eredményei, Beszámoló a VITUKI 1957. évi munkájáról. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1959. 19—32. A Balaton 1981—1982. évi vízügyi kutatásainak eredményei DR. BÁRÁNYI SÁNDOR Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest A Balatonhoz fűződő népgazdasági és ezen belül a vízgazdálkodási igények kielégítésének megalapozásához 1981-ben az OVH, majd az OMFB és az OKTH megbízására több intézményben tervszerű összehangolt kutató és fejlesztő munka kezdődött [1]. Az alábbiak-* ban tájékoztatást adunk a vízügyi kutatások és fejlesztések első két évi eredményeiről „A balatoni kutatások és műszaki fejlesztések" programnak megfelelő csoportosításban [2, 8]. 1. Vízrajz Bővítették a vízrajzi mennyiségi (vízállás, vízhozam) mérőhálózatot és növelték a vízhozammérések gyakoriságát a tó környezetében. Az évek óta folyó rendszeres méréseken túl megkezdték és folytatják a vízállásészlelést az V. ötéves tervben a tó környezetében létesített 53 talajvízkútban. Bővítették a vízminőségi mérőhálózatot a tavat tápláló vízfolyásokban és a tóban, elsősorban annak parti sávjában (1. ábra). Kéthetenkénti mintavételezést vezettek be és néhány kisvízfolyásból félautomatikus vízmintavevővel árhullámokat is mintáztak. A Zalán Fenékpusztánál automatikus vízminőségmérő állomás létesült, amely felügyelet mellett nyolc vízminőségi paraméter mérésére alkalmas [7]. A Vízügyi Igazgatóságok, a VITUKI, az OKI és a megyei KÖJAL-ok, továbbá a MÉM NAK 1982-től a vízminőségméréseket összehangoltan végzi. Eredményes kísérletek folytak a Balatonon a pontonkénti lebegőanyag- és vízminőségmérések adatainak területi kiterjesztésére légi- és űrfelvételek felhasználásával. Elkészült a Balaton-vízgyűjtő regionális környezetvédelmi adattár vízrajzi alrendszere, amely gépi adathordozókon integrált havi és egyedi adatokat tartalmaz 1971-től kezdődően [3, 7]. Az adattárban megtalálhatók a tóra és a vízgyűjtő vizeire vonatkozó mennyiségi és minőségi adatok, beleértve a hidrometeorológiai és a vízgazdálkodási adatokat is. 2. Hidrológia, vízháztartás Folytatták a havi vízháztartási mérlegek készítését a tóra, amelyben figyelembe vették a vízkivételeket és a mesterséges vízbevezetéseket (szennyvíz, belvíz) is. Megállapították, hogy az elmúlt években a tó víz-» szintjét átlagosan 0,14 m-rel magasabbra szabályozták, pedig az évi csapadékösszegek kisebbek voltak, mint a megelőző 50 évi átlag. Elsősorban az 1977-től bevezetett új vízszínszabályozási gyakorlat eredménye a magasabb vízszín, de hozzájárult az is, hogy a nyári hónapokban minden évben előfordultak nagy csapadékok. Vizsgálatokat végeztek a Balaton és vízgyűjtője hasznosítható felszíni vízkészletének meghatározására. Megállapították, hogy a tóra előírt vízszínszabályozás sérelme nélkül 80%-tos előfordulási valószínűséggel évi 187 millió m

3 víz, a május—szeptember közötti idényben azonban csaü 31,7 millió m

3 víz hasznosítható víz-í ellátás céljára [4], A Balaton felszín alatti táplálásának viasgálata során korábban megállapították, hogy a tóba talajvízből — elsősorban a somogyi part mentén — évente 0,168 millió m

3 víz áramlik. A mostani becslés szerint az északi parton karsztvízből évente 5,6—4,2 millió m

3 és rétegvízből 1,8—3,6 millió m

3 víz jut a Balatonba [8, 1982], Ezek a vízmennyiségek a tó vízháztartása szempontjából nem jelentősek, de a parti sáv vízminőségét számottevően befolyásolhatják. 3. Part- és mederszabályozás, hidraulika A hullámzás által támadott és erodált partszakaszok védelmére alkalmazott partvédőműveket hidrobiológiái, környezetvédelmi és fürdőzési szempontból sokan kifogásolták. Laboratóriumi medencében tíz különböző partvédőmű típust vizsgáltak állékonyság, környezetvédelmi és fürdőzési szempontból. Az eredmények alapján szakmai zsűri választotta ki a megépítendő kísérleti partvédő műveket. 20