Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Csermák Béla: A vízgazdálkodás és a tömegkommunikáció

A Pollák ház felöli oldalon: KÉSZÍTETTE ZSIGMONDY BÉLA MÉRNÖK 1883/4. ÉVBEN MÉLYSÉGE 252,6 MTR VÍZBÖSÉGE 24 ÓRÁNKÉNT 10 000 HLT Ezen az oszlopon nyugszik a bronzozott cinköntvényből készült felső medence, ameddig a víz is fel van vezetve, s melyből 12 oroszlánfejjel díszített lyukon ömlik ki a víz, s hull alá az alsó kőmedencébe. A felesleges víz a medence körüli csatornába folyik, melyen keresztül a város szélén levő fürdőbe kerül. A korabeli újságok szerint „1884. november 29-én du. 3 órakor adatottt át a közhasználatnak a második artézi közkút, a Nagy András János kútja, mely a város méltó díszét a nagylelkű adakozóknak és Zsigmondy Béla vállalkozó mérnöknek méltó büszkeségét képzendi". A kutat a városi tanács és a kútügyi bizottság vette át Kristó Lajos helyettes polgármester vezetésével. Az artézi kútnál Zsigmondy Béla, a kút építője fogadta a hatóság képviselőit. Beszédében vázolta a kút létesítésének nehézségeit, s tudatta, hogy a megbízatásnak elegeit tett: „a kút elkészült, a föld gyomrából felszabadíttatott az évezredek óta lekötött elem, mely hivatva lesz a város lakosságának ivóvízzel szolgálni". A végleges átadási okmányban Nagy András János kikötötte, hogy „a kutat ugyan az én költségemen építették, de azt a városnak adományozom és ennek a kútnak a vizét sohasem szabad pénzért adni, hanem follyon ingyen!" Nagy András János tettére a legtalálóbb volt Miklovicz Bálint református lelkész mondása: „mint a szántóföld, élete is olyan egyszerű, s mint a mai nap is megmutatta, oly áldást hozó". Lóczy Lajos a piactéren álló kútról így nyilatkozott: „Ennél szebb és maradandóbb emlékoszlop nincs Magyarországon". Csath Béla A vízgazdálkodás és a tömegkommunikáció* A sajtó nagyhatalom, mondták régen. Örök bölcsesség, mondjuk ma, de hozzátesszük, hogy a rádió, pláne a televízió meg „szuperhatalom". Akire (általában megalapozottan és színvonalasan) rámosolyog, abból egyik napról a másikra neves embert faraghat; ha meg összevonja a szemöldökét (néha szubjektív benyomásoktól is vezéreltetve), lesajnált figurát csinálhat hőséből. Gondoljunk a hosszú portréműsorokra, a rövidebb interjúkra, vagy a kerekasztal beszélgetésben, illetve válaszoljunk nézőinknek-hallgatóinknak (és hasonló) műsorokban szereplő — rendszerint — közéleti személyiségekre, vagy akár a paródiákra. Mindezekért óriási a felelősségük is! Egy-egy csepp a tengerből A néző, a hallgató, az olvasó a teljes tárgyilagosságot várja, de: — Aligha fogadta osztatlan egyetértés a rádió egyik hétfő esti „Sportvilág" adását, amelyben a legsikere1 sebb úszóedző fegyelmezéseiről emlékezett meg, tanúk felsorakoztatásával. Az elitélt magatartásról szóló riportnak egyetlen szépséghibája volt: az edzőt nem tudták megszólaltatni, mert a riport készítésekor külföldön volt. — Helyes volt-e a TV „66" egyik műsora szakértőjét, az OT elnökhelyettesét a kisvállalkozások olyan kérdé

J seivel gyötörni, amelyek a fejlődés mai szakaszában megválaszolhatatlanok? (Vagy: helyes volt-e a kisvállalkozások számára a gyeplőt annyira megereszteni, amíg alapvető kérdések tisztázatlanok?) És a magyar vízügy „cdcsvíz"-cseppjeiből — A Vízügyi Szolgálat melyik tagja ne olvasta volna a Valóságban a dunai és a tiszai vízlépcsőkről szóló cikkeket, amelyek sok valós elemet tartalmaznak, de ezeket tendenciózusan csoportosítják, azokból téves következtetéseket vonnak le, így öszességükben helytelen felfogást tükröznek és a Vízügyi Szolgálat lejáratását célozzák. (Megfelelő válaszról nem tudok.) — A korrektségéről ismert újságíró Velencei-tóról szóló, „ÉS"-beli korrekt riportjának előszavát nem vehetjük dicséretnek: „... a vízügyi-környezetvédelmi * A témát a Vízgazdálkodási Szakosztály vezetőségének a jelentése alapján az MHT Intéző Bizottsága is tárgyalta. szakemberek azonnal sündisznóállásba vonulnak, ha valahol terítékre kerül a gondjaikra-felügyeletükre bí-> zott folyók, tavak valamelyike. Némi indoka van is tartózkodásuknak, hiszen csak a legritkább esetben kezdődik úgy újsághír vagy rádiótudósítás, hogy a környezetvédők valamit eredményesen befejeztek. Ha van is olykor sikerélményük, az a legritkább esetben kap nyilvánosságot." Bár: a legilletékesebb vízügyi vezetők nem tudnak arról, hogy ők nyilatkozattétel elől kitértek volna. — Nem hízelgő, hogy a MTESZ kiválóan szerkesztett folyóiratában, a Fórumban, nemcsak cikket, de talán még rövid hírt sem olvastam soha a Magyar Hidrológiai Társaságról, a MTESZ nagy múltú tagegyesületéről. Ez nem a Fórum szerkesztőjének a hibája. Folytathatnám. De felsorakoztathatók olyan — ugyancsak friss — példák is, amelyek olvasása az eredményes múltat idézi fel. Például a Magyar Nemzetből: — A vízügy közügy. — A teljes bizakodás szellemében. Vízügyi kutatások a Balatonon. — Védekezés a teljes vízgyűjtőn. A Velencei-tó életéért. És ezt a sort is folytathatnám. Objektív vélemény (avagy: a kibicnek semmi sem drága? Illetve magunkéban a gerendát?) A nem a tűzvonalban tevékenykedő szakemberek elég „önkritikusan" látják a helyzetet. A tömegkommunikáció mennyiségileg sokat foglalkozik a vízüggyel; a sajtó, a TV, a rádió és a Vízügy kapcsolata igen jónak mondható. De: az előadások, cikkek, riportok stb. — általában nem mennek elébe a problémának, nem elégítik ki mindenben a közönség érdeklődését, — némelyike szakmailag téves vagy legalább is erősen vitatható, — általában a vízügyi szervek defenzívába vonulására vallanak, ahelyett, hogy az illetékesek időben előkészítenék, mozgósítanák a közvéleményt, és a hibás megnyilvánulásokra (a vitát lehetőleg kerülve) gyorsan és határozottan válaszolnának. A helyzet, a korlátolt lehetőségek és a cél szakszerű és közérthető ismertetése a társadalom minden rétege számára (vidéken is) hasznos és szükséges teendő. 8