Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Hrenkó Pál: A halára ítélt Tó 1790-ben

A halálra ítélt Tó 1791-ben Pestis idő tájban — 1740 körül — a Tó 5—6 esztendő alatt teljesen kiszáradt és 28 évig szárazon is maradt — tanúsította nemes Szalay Márton 81 éves református helybéli lakos 1792. október 21-én a hatóság előtt. Vörös hátú nagy fű termett helyén, igen bőséges széna takarítást tettek benne a Tó Biztosok; a Hosszú-tisztáson túl pedig sár kerék füvet kaszáltak nyilas-számra. Egy tavaszon a Tó Fenékben igen sok sáska mutogatta magát — emlékezett vissza Törzsök Mihály 81 éves református parti lakos —, úgyhogy amikor szekérrel jártak benne, szinte ropogott a kerék alatt a sáska és tojása. A Nemes Vármegye égettette és ekékkel is felforgattatta. Gergényi Pál 80 éves református parti lakos kétökrű szekerével hozta a szalmát az égetéshez. Két kávás kútra akadtak közben a Tó Fenékben, amelyről az öreg sukorói emberek úgy tudták, hogy az előtti 30 esztendőkkel már ki lett volna egyszer száradva az egész Tó Fenék, s hogy akkor ásták a velenceiek, mert sehol itt jó ivóvizük nem volt. Ezekből éltek, akik a Tó Fenékben kaszáltak. A gazdag kaszálók — a korabeli üzemanyag —, a széna termelése megmozgatta a birtokosok és főképpen a vizek, mocsarak szabályozásán munkálkodó mérnökök fantáziáját. Előbb Krieger Sámuel geometra képzelt ringó búzamezőt a hullámzó Balaton helyébe. Két évtized múltán pedig Fejér megye rendszeresített es1. ábra. Chiapo Beniamin 1791. évi kéziratos színes térképének montázsa a Velencei-tóról (OL S. XII. 220:1). A medert három helyen keresztező vonalon vlzmélységadatok láthatók. 3